Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

291 Heteroptera és Odonata faj együttesek a Nyéki-Holt-Duna (DDNP) különböző hínár-állományaiban Csörgits Gábor 1 - Hufnagel Levente 2 MTA ÖBKI-Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. 2ELTE Állatrendszert, és Ökológiai Tanszék, MTA TKI Zootaxonómiai Kutatócsop, 1088 Bpest, Puskin u. 3. Kulcsszavak: Gemenc, Heteroptera, Odonata, hinár-állományok, sokváltozós módszerek Bevezetés A Nyéki-Holt-Duna egy hullámtéri lefúzódött holtág (plesiopota­mon): közel 2300 m hosszúságú, 16,4 ha felületű, kb. 60.000 m 3 térfoga­tú, és 36 cm-es átlagos mélységű, jelentősen leliszapolódott holt meder (Zellei, 1995), a Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci részének fokozottan védett területe (V. ábra). Gazdag vízi makrovegetáció jellemzi, amelynek létviszonyait jelentős mértékben a hullámtérre jellemző nagyfokú víz­szint ingadozás határozza meg 1. ábra. A Nyéki-Holt-Duna elhelyezkedése Az MTA Magyar Dunakutató Állomás 5 évvel ezelőtt megkezdte a gemenci terület felszíni víziéinek hidrobiológiái alapállapot-feltárását (víz- és üledékkémia, fitoplankton, trofitás, botanika, növénytársulástan, gerinctelen makrofauna, hal- és halászatbiológia). E vizsgálatok segítsé­get nyújthatnak a Duna medermélyülése miatti talajvízszint süllyedés el­lensúlyozására tervezett revitalizációs munka biológiai nyomon követé­séhez és egy természetvédelmi fenntartási stratégia megalapozásához is. A makroinvertebráta együttesek cönológiai vizsgálatát a Nyéki-Holt­Duna különböző vízinövény állományaiban 19% őszétől végezzük rend­szeresen. Munkánk fö célkitűzései a Nyéki-Holt-Duna makroinvertebrá­ta faunájának átfogó felmérése, egyes állatcsoportok évszakos előfordu­lásának vizsgálata, valamint a kérdéses vízterület jellemző hínárfajaihoz kötődő különböző állategyüttesek összehasonlító elemzése. Cikkünkben Odonata és Heteroptera fajjal kapcsolatos eredményt mutatunk be. Ezek az állatcsoportok különösen alkalmasnak bizonyultak a különböző vízíerek jellemzésére és összehasonlítására (Dévai és Mis­kolczi, 1987; Kiss, 1996). Az ilyen állatok számos tapasztalat szerint kü­lönösen érzékenyek környezetük kisebb változásaira is. Mindkét csoport­ba lóként ragadozó fajok tartoznak, ezért a vízi életközösségek makroin­vertebráta táplálékláncainak vége felé helyezkednek el. Anyagok és módszerek Munkánk során évszakos gyakorisággal a vízterület meghatározott pontjain (2. ábra) található eltérő növény­állományokból gyűjtöttünk kézihálóval szemi-kvantitatív értékelésre is alkalmas mintákat. Cikkünkben felhasznált adatokat 1996. szeptembere és 1999. júniusa között 9 alkalommal gyűjtött 30 összesített minta feldolgozásából nyer­tük, amelyek 9 hínárfaj ( Nuphar lutea, Nymphaea alba, Nymphoides peltata, Ceratophyllum demersum, Myriophyllum verticillatum, Pota­mogeton lucens, Batrachium spp. és Salvinia natans) különböző össze­tételű állományaiból származnak. A Hetcropterák esetében a mintavéte­lekből származó valamennyi imágót és lárvát, az Odonáták esetében a le­hető legtöbb lárvát fajszinten identifikáltuk. A határozáshoz Benedek (1969), Jansson (1969), Savage (1989), Soós (1963), Stusak (1980), Vepsalaeinen & Krajewski (1986), illetve Askew (1988), Dreyer & Franke (1987), Sleinmann (1964) és Újhelyi (1957) kulcsait használtuk, a fajneveket Aukema & Rieger, (1995) és Dévai (1978) szerint adtuk meg. A vízi makrofitákat Felföldy (1990) határozója segítségével azono­sítottuk. Adatainkból zoocönológiai táblázatokat készítettünk, ezeket sok-vál­tozós módszerekkel elemeztük. A hasonlósági mintázatok feltárása céljá­ból ordinációkat (NMDS, PCoA, PCA) és hierarchikus osztályozásokat (cluster-analízis) végeztünk a Syn-Tax programcsomag felhasználásával (.Podani, 1993, 1997). A diverzitások összehasonlítására diverzitás-ren­dezéseket végeztük a NuCoSA programcsomag segítségével (Tóthmé­rész, 1996, 1997). 2. ábra. A Nyéki-Holt-Duna mintavételi helyei Eredmények A feldolgozott mintákból 11 Heteroptera és 16 Odo­nata fajt mutattunk ki (/., 2. táblázat). A fajok többsége gyakori csak a Cordulia aeneaíurfosa és a Somatochlora aenea minősül ritkának (Dévai et al., 1976; Tóth, 1995). 1. táblázat A gyűjtött Heteroptera fajok és %-os arányuk a mintákban Heteroptera % Sigara striata (I.inneaiLS, 1758) 8,2 Sigara lateralis (Leach, 18IT) 0,6 Cvmatia coleoptrata (Fabricius, 1777) 1,8 Ranatra linearis (Linneaus, 1758) 2,6 Plea minutissima minutissima Leach, 1817 59,0 Notonecta glauca glauca Linneaus, 1758 1,5 Uyocoris cimicoides cimicoides (Linneaus, 1758) 22 Gerris odontogaster (Zettersedt, 1828) 0,3 Gerris lacustris (Linnaeus, 1758) 2,3 Aquarius patudum paludum (Fabricius, 1794) 0,6 Hydrometra stagnorum (Linnaeus, 1758) 0,9 Az eltérő élőhelyek tipizálását a hasonló fizikai struk­túra és habitus szerint (Olajos, 1996; Olajos et al., 1997), bizonyos hínárállományok összevonásával végeztük, ez­zel a Nyéki-Holt-Dunán 6 különböző élőhelyet definiál­tunk: a vízitök (NL) típusú {Nuphar lutea, Nymphaea al­ba, Nymphoides peltata), az alámerült, keskeny, szálas le­velű, Ceratophyllum (CD) típusú (Ceratophyllum demer­sum, Miriophyllum verticillatum, Batrachium spp.) és az alámerült, szélesebb levelű, Potamogeton (P) típusú {Po­tamogeton lucens, P.crispus) tiszta, és ezek kombináció­jából adódó kevert állományú habiatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents