Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

289 sehol sem észlelték hazánkban), bár az utóbbi néhány évben ismét több helyről jelezték. Az 1998-évi vizsgálatok során az összesen 122 mintából 22-ben fordultak elő poloskák. A minták habitat-tipusba (aljzat és áramlás sebesség) való besorolása a 3. táblázatban szerepel. A táblázat adataiból megfigyelhető, hogy poloskák kizárólag a nem (vagy kevéssé) áramló vizekben fordultak elő. Azt is megállapíthatjuk, hogy - amint ez várható volt a fenti minták közül a vízinövényzietet is tartalmazókat "preferálták". A 22 (Hcteropterát tartalmazó) minta hasonlósági mintázatát sokváltozós módszerekkel tártuk fel. Ezen eredmények közül a standardizált PCA-val kapott biplot ordinációt mutatjuk be (/. ábra). 1. 1. ábra. A dunai (1998) Heteroptera + adatokon végzett standardizált PCA (biplot) eredménye. 1; 2; 3: mintavételek csoportjai 3. táblázat A minták megoszlása aljzattípus, az áramlás erőssége és a Heteropterák előfordulása alapján. Aljzattípus | Áramlás Minták szám» Hct Het + Hínár, nád, sás O 3 7 Parti vegetáció, nád * 1 4 Kövek, parti vegetáció o 3 3 Füzfagyökérzet o 2 2 Nagy kövek, sziklák, kavics o 2 2 Iszap, növényi törmelék o-** 7 1 Sziklák, nagy kövek *** 10 1 Nagy kövek és/vagy kavics * -*** 31 1 Kavics, lösz ** 2 1 Nagy kövek, kőszórások **-*** 17 0 Parti vegetáció * 3 0 Kövek, parti vegetáció ** 9 0 Agyag, üledék *** 6 0 Kavics, algabevonatos kövek *** 3 0 Homok *** 1 0 Összesen: 100 22 Mindösszesen: 122 O - * * *: áramlás erőssége Het. - / + :azon minták száma, ahol nem volt / volt poloska A PCA-ban elkülönült 3 mintacsoport (élőhely-típus) összevont adataira diverzitásrendezést készítettünk a Rényi-diverzitás felhasználásával (2. ábra). A faj-egyed diverzitások növekvő sorrendje 1-3-2, mégpedig úgy, hogy az említett élőhelyek diverzitása mind a ritka fajok (fajszám) mind a gyakori fajok (egyenletesség) szempontjából e sorrendet követi I lárom élőhely (minta) csoport különül el (ezt a mintázatot a bináris adatokon alapuló elemzések is igazolták), ezeket az ábrán 1 ,2.,3., jelzéssel láttuk el: 1. csoport: A hallépcső, ahol kizárólag a csak itt talált Micronecta scholtzi és az Aphelocheirus aestivalis volt jellemző. A hallépcső egy új kialakítású, még nem teljes mértékben benépesedett élőhely, amely a sajátosan ingadozó vízhozama és a Dunától alapvetően eltérő medcijellege alapján is eltér a többi mintától. (Ugyanezen okból itt a mintavétel körülményei is teljesen eltérőek.) 2. csoport: Ez a csoport fajösszetételében a 3-hoz hasonló, bár nagyobb fajszámú, a különbséget a Nepa cinerea, Ranatra linearis és Aquarius paludum fajok jelenléte is jelzi Ezt a mintacsoportot, állóvíz jellegű, vagy csak lassú folyású, növényekkel is rendelkező vízterck alkotják. Ide tartozik a szigetközi mellékágak mintáinak túlnyomó többsége, valamint az Öreg-Duna csökkent vízhozamú, feliszapolódó szakaszán (a zárások alatt) található mintavételi helyek is. 3. csoport: Alacsonyabb fajszámú, sokszor csak (az itt gyakran domináns) Sigara striata l tartalmazó minták. Erösebb áramlású és/vagy köves aljzatú mintavételi helyekre jellemző. Ide tartoznak a Duna főágában és néhány szigetközi mellékág kifolyásánál vett minták. Az állapotsík alapját egy magyarországi poloska-faunisztikai adatbázisból (mint általános referenciából) kiinduló, fajokra készített ordináció jelenti. Az ordináció által a fajokhoz rendelt koordinátákat a kérdéses fajok cönológiai viselkedését leíró mutatószámnak tekintjük. Ezen koordinátákból mint indikátorértékekből minden fajlistára kiszámolható egy számtani középérték, amely a fajlista jellemzőjének tekinthető. Ezzel definiáltunk egy stabil állapotsíkot amelyre (már) korlátlan számú adat felvihető, így az állapotsík sokrétűen feltérképezhető. Ez az állapotsík lehetővé teszi, hogy (mintegy indirekt ordinációként) feltárhassuk a dunai adatoknak az egyéb hazai vizek hasonlósági mintázatában elfoglalt helyét. A közvetlen dimenzióredukáló módszerekkel szemben lényeges előny a kapott állapotsík stabilitása és az ebből következő feltérképezhetőség. Az említett állapotsík 3. ábrán látható részén, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért csak néhány jellegzetes élőhelyet tüntettünk fel (A nagy tavak közül a Balaton század eleji, Balaton századvégi, Rakaca-tározó, Hortobágyi-halastó fajlistái, a kis tavak közül a Naplás-tó, a patakok közül a Szilas-, Gyáli-, Caprera-patak, a folyók és mellékágiak közül a Ráckevei-Duna, Duna-Tisza csatorna, Hortobágyfolyó, Szigetcsépi-holtág, Nyéki-Holt-Duna fajlistái szerepelnek, (iHorváth, 1931; Vásárhelyi és Bakonyi, 1981,1987, Moldoványi, 1984; Hufnagel, 1998)) Az ábrán látható, hogy a kérdéses fajlista jól beleilleszkedik az állapotsík feltérképezése során kapott mintázatba. A dunai adat a nagyvízfolyások síknegyedében található, de ezen belül közel esik a nagyobb állóvizek adataihoz, ami érthető a korábban ismertetett habitatviszonyok ismeretében. El Duna, 1998 • Egyét vizek | T 1 1 1 1 0 B 03 14 2.4 JJ 4P flúk pannétvr 2. ábra. A minták 3 csoportjának adataival végzett diverzitásrendezés eredménye Az 1998. évi dunai vizsgálatokból kapott Heteroptera fajlistát, az abban szereplő fajok alapján elhelyeztük a magyarországi faunisztikai adatok értékelése céljából létrehozott állapotsíkon (

Hufhagel et al, 1999a, b; Gaál és Hufnagel, 1999). 3. ábra. A dunai és néhány egyéb fajlista hasonlósági mintázata az állapotsíkon Kis ti vak Patakok