Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

283 A továbbiakban az egyes fajok fenológiai sajátosságait, s amennyiben ritka szervezetről van szó, annak morfológiai leírását ismertetjük. Peridinium bipes Stein: A késő ősztől kora tavaszig terjedő időszakban jellemző plankton szervezet. Kis mennyiségben minden téli mintában megtalálható volt P. bipes Stein tab. y travecium Lef. fa. tahulatum (F.) Lef.: Az alaptípustól az epitéka lapmintázatában megfigyelhető eltérés és a hipotéka láb-szerü kitüremkedésének hiánya különbözteti meg Kizárólag a nyáron vett mintákból került elő, aránya 1 % alatti volt.: Peridinium volzii Lemm.: Egyetlen egyedet észleltünk 1997 nyarán. Peridinium cinclum (Müller) Ehr.: 1997. nyarán került elő néhány egyede az Aldrovanda körüli metaíitonból. Peridinium inconspicuum Lemm.: A vegetációs időszakra, különösen augusztus második felére jellemző faj. Bár részesedése csak 3 %, mégis a nyári flóra jellegzetes tagjának tekinthető. Peridinium palatinum Lauterborn: 1998 decemberében végzett gyűjtés során került elő. Mindössze két egyed volt megfigyelhető P. umbonatum v. lubiense (Wolos/-) Popovsky et Pfiester: A késő ősztől kora tavaszig terjedő időszak legjellegzetesebb algája. Több alkalommal volt domináns Peridinium lomnickii Woloszynska: Kizárólag az. 1997 decemberében jég alól vett mintában fordult elő a P. umbanatum v lubiense mellett szubdominánsként. Woloszynskia coronata (Wolosz.) Thomps.: A fajt az 1998 évi, nyári gyűjtésből származó mintákban sikerült azonosítani. Mivel felismeréséhez, gyakorlatra ill. szerencsésen preparálódott, üres tékák jelenlétére van szükség, feltehetően jóval gyakoribb szervezetről van szó, mint ahogy az a korábbi évek eredményeiből kiderül. A faj listáinkban gyakran szereplő "Dinoflagelláta sp." kód részben ezt a fajt is fedheti. Gyakorisága 3-5 % volt. Woloszynskia pascheri (Suchlandt) Stosch: A legnagyobb morfológiai variabilitással bíró Woloszynskia faj A sejtfal mintázata rendkívül finom és nehezen kivehető. Az, hogy hazai közlésekben ezideig csak egyszer szerepelt, feltehetően oligotherm mivoltának és a határozási nehézségeknek köszönhető. 1998 decemberében jég alól vett mintában volt megfigyelhető. Aránya ~ 5 % volt. Gymnodinium mirabile Penard: Egy példányt találtunk 1996 tavaszán. Glenodiniopsis steinii (Lemm.) Wolosz.: A sima falú, apikális pórus nélküli téka mintázata rendkívül halvány. Az epitéka dorzális lapjai arányaikat tekintve nagyok, emiatt a genuszjól elkülöníthető. A faji színtű határozás csak a szulkáhs mintázat pontos megfigyelésével történhet, mivel a méretbeli és morfológiai hasonlóságok miatt a faj könnyen összetéveszthető a G. pretiosa-val. A faj egyedei az 1998. augusztusában gyűjtött mintákból kerültek elő. A monadoid stádiumban levő egyedek mellett, ú.n palmclloid állapotú - vastag kocsonyával körülvett, ostorral nem rendelkező - egyedeket is sikerült megfigyelnünk Peridinium umbonatum Stein v. inaequale (l,cmm.) Lef.: Az epitéka tabulációjában nem tapasztalható eltérés a P. umbonatum egyéb változataitól. Morfológiai szempontból azonban a sejt igen jellegzetesnek mondható mivel az epitéka mérete jóval meghaladja a hipotékáét, így a sejt megjelenése Katodinium szerű. Az apikális pórus kis betüremkedésként érzékelhető. Ez a varietas fenológiáját tekintve is különbözik a P. umbonatum v. lubiense-tői, mivel csak a vegetációs periódusban figyelhető meg. Aránya: 1-2 %. Cystodinium comifax (Schilling) Klcbs: A faj morfológiáját korábban leírtuk (Borics és mtsai. 1998 b). Jellegzetes metafiton szervezet. Tavasztól késő őszig észlelhető, főként a hínámövények közti víztérben, legnagyobb számban az 1997 augusztusában gyűjtött vízicsipke körüli víztérben volt megfigyelhető. A vegetációs periódusban gyűjtött minták állandó, de ritka tagja. Stylod'mium globosum Klcbs: A sejt gömbölyded, falán lapmintázat nem észlelhető (feltehetőn nincs is). A sejtet vékony nyél rögzíti a szubsztráthoz. A protoplazmán barázdák, befuződések nincsenek A számos, korong alakú színtest sárgásbarna színű. Mérete - 30 um. Egyetlen egyedet figyeltünk meg az 1998-ban történt gyűjtések során. Rendkívül ritka raj. Tetradinium intermedium Geitler: A sejt tetraéder alakú, csúcsai páros tüskékben végződnek. A sejtfal némiképp konkáv A szesszilis alakokat talpban végződő nyél rögzíti a szubsztráthoz A színtestek falmentiek Zöld ill barnás árnyalatú sejteket is megfigyeltünk Mérete 3542 um. Egyedei az 1997. évi gyűjtés során, vízimohát és rencét tartalmazó mintákból kerültek elő. A dinoflagelláta flóra szezonális változásai Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a Baláta-tavi Dinophyta flóra szezonalitása jóval markánsabban jelentkezik mint ahogyan az a Chlorophyta vagy az Euglenophyta divízió fajainál tapasztalható A késő ősztől kora tavaszig terjedő időszakra a következő fajok jelenléte a jellemző: Peridinium umbonatum v lubiense, P. lomnickii, P. palatinum, P. bipes Woloszynskia pascheri. Az öt szervezet közül, az irodalmi adatok (Huber-Pestalozzi 1950; Popovsky & Pfiester 1990) alapján a P. bipes kivételével valamennyi faj kifejezetten hidegvízi ú.n. oligotherm szervezet. A P. bipes az irodalom szerint euntermikus, így nem tartozik a fenti kategóriába, vizsgálataink során mégis csak a téli periódusban volt megfigyelhető. A vegetációs periódusban főként cunterm szervezetek fordulnak elő, melyek közül legjellemzőbbnek a Peridinium inconspicuum, a P. bipes tab y travectum és a Glenodiniopsis steinii tekinthető, mivel csaknem minden nyáron gyűjtött mintában megtalálhatók voltak A téli időszak és a vegetációs periódus flórájában megfigyelt különbségek mellett, számottevő eltérés mutatkozik abban a tekintetben is, hogy milyen szerepet játszanak a dinophyton szervezetek a plankton, (metafiton), összetételének kialakításában a hideg ill. meleg vizű időszakban. A vegetációs periódusban gyűjtött mintákra általában a Chlorococcales dominancia a jellemző. Az Euglenophyta és a Desmidiales taxonok fajainak száma is általában magas de az egy fajhoz tartozó egyedek száma alacsony. Ez időszakban a Dinophyta divízió is csak 1-3 fajjal van képviselve, és ezek aránya is csak ritkán haladja meg az 5 %-ot. A télen gyűjtött minták taxonómiai összetétele más mintázatot mutat. A tél előrehaladtával egyre inkább a Dinoflagelláta fajok válnak uralkodóvá. Már általában decemberben kialakul egy főként a Peridinium umbonatum v. lubiense dominanciával jellemezhető alga együttes, melyben szubdomináns fajként a P. lomnickii, vagy a Woloszynskia pascheri van jelen, ill. mindezek mellett, 1-3 %-os arányban a Peridinium bipes is évről évre megtalálható. A téli plankton mennyiségi viszonyait jól tükrözi, hogy az. 1998. december 29-én, egy lékből vett vízminta klorofill-a koncentrációja 199 mg/m

5 volt, mely érték súrolja a "politrófikus" kategória (Felföldy, 1987) alsó határát. A megfigyelt 14 faj közül kettő (Peridinium bipes — P. bipes tab. y travectum fa. tabulatum ill P. umbonatum v lubiense - P. umbonatum v. inaequale két-két változattal jelentkezett E két faj változatainak elkülönítését azért tartjuk fontosnak, mert a morfológiai különbségek mellett nyilvánvaló fenológiai és ökológiai eltéréseket is tapasztaltunk. A flóra "lápi jelleg" szerinti értékelése: A vonatkozó hazai és nemzetközi publikációk alapján az alábbi fajok tekinthetők jellemzőnek a lápi jellegű vizekre. Peridinium volzii, P. bipes, P. bipes tab y travectum, P. umbonatum v lubiense, Cystodinium comifax, Glenodiniopsis steinii. A lápi fajok mellett, más víztípusokra is jellemző de ugyanakkor rendkívül ritka szervezetek a következők: Woloszynskia coronata, W. pascheri, Tetradinium intermedium, Stylodinium globosum, Gymnodinium mirabile, Peridinium umbonatum v. inaequale. Gyakori előfordulású, kozmopolita szervezetek: Peridinium cinclum, P. inconspicuum, P. lommickii, P. palatinum. E kategóriák alapján elmondható, hogy a Baláta tó Dinophyta flórájának nagyobb hányadát a kifejezetten ritka és a lápi jellegű fajok teszik ki, s így ebben a tekintetben a Chlorophyta, és a Chrysophyceae flórával mutat rokon vonásokat (Borics és mtsai 1998 b, Pélerfi és mtsai 1998 ). A Baláta tó algaflóráját összevetve más, eddig vizsgált lápok flórájával azt vehetjük észre, hogy az egyéb algacsoportok (Chlorophyta, Euglenophyta) mellett a Dinophyta divízió is kitűnik taxonjainak magas számával. A 16 taxon közül számos faj, így a Woloszynskia coronata, W. pascheri Glenodiniopsis steinii, Cystodinium comifax, Stylodinium globosum előfordulása unikálisnak mondható A Dinococcales rendbe tartozó, főként rögzült életmódot folytató szervezet, a Tetradinium intermedium mind ez idáig nem volt föllelhető a magyarországi vizekben. Az acidofil szervezetek jelenléte, és az oligotróf, ill. mezoeutróf fajok együttes előfordulása alapján úgy véljük, hogy a Baláta-tó egy mezoeutróf, átmeneti láp. Ez a megállapítás összhangban van a pikkelypáncélos Chrysophyceae flóra (Péterfi és mtsai 1998), és a Chlorophyta (Borics és mtsai 1998) flóra elemzésekor levont következtetésekkel is, de ugyanezt sugallják a vízkémiai vizsgálatok eredményei is. 4. Köszönetnyilvánítás A kutatásokat az Országos Tudományos Kutatási Alap (No. T 029636, F23761), valamint a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség támogatta.