Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

276 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. feVF. 5. SZ. röhelyeken nagyon hasonló (/. táblázat) Ez az egyöntetűség egyrészt azért alakul ki, mert a meder nyitott a tározótér felé, így folyamatos a vízcsere. Másrészt a meder felső végétől az alsó vége irányába áramlott a víz. Harmadrészt a nappali órákban élénk motorcsónakos közlekedés já­rul hozzá jelentősen a víz keveréséhez, a víztestek közötti különbségek kiegyenlítéséhez. 1. tábláim. Az oxigéntartalom napszakos v áltozása az 0 2,ut index értékei alap­ján. Nagy-morotva (Nm) - (Nm/1: nyíltvíz, Nm/2: kolokános, Nm/3: vegyes hináros, Nm/4: sulymos, Nm/5: tündérrózsás, Nm/6: nádas, Nm/7: gyékényes); Csapói-Holt-Tisza (CsHT) - (CsHT/1: sulymos, CsHT/2: tündérfátyla*, CsHT/3,4,5: nyiltvíz); Peresi-IIolt-Körös (PHK) - (PHK/UA7: nyfltvíz a hossztengelyben, PHK/4,5,6: nyílt­víz a keresztszelvényben); Óhalászi-Holt-Tisza (ÓHT) - (ÓHT/1: sulymos, OHT/2: tflndérrózsás, ÓHT/3,4,5: nyíltvíz); Boroszló-kerti­Holt-Tisza (BkHT) - (BkHT/1,2,4,7: nyfltvíz érdes tócsagazzal, BkHT/6: nyfltvíz, BkHT/3: tündérrózsás, BkHT/5: sulymos). A vas­tag betűvel szedett mérőhelyek az egyes holtmedrek legmélyebb pontjai feletti lüggélyt jelölik. Mérő­o 2 Mérő­o 2 Mérő­o 2 Mérő­o 2 Mérő­o 2 helv vált. hely vált. hely vált. hely vált. hely vált. Nm/1 2,1 CsHT/1 6,4 PHK/1 4,3 OHT/1 0,2 BkHT/1 2,4 Nm/2 2,8 CsHT/2 9,4 PHK/2 1,9 OHT/2 1,0 BkHT/2 5,7 Nm/3 10,0 CsHT/3 6,2 PHK/3 1,7 ÓHT/3 0,9 BkHT/3 39,5 Nm/4 0,7 CsHT/4 8,0 PHK/4 4,3 ÓHT/4 0,6 BkHT/4 6,7 Nm/5 7,1 CsHT/5 7,1 PHK/5 1,2 ÓHT/5 0,1 BkHT/5 47,1 Nm/6 112 2 PHK/6 1,2 BkHT/6 1,5 Nm/7 96,7 PHK/7 3,7 BkHT/7 1,9 A Csapói-Holt-Tiszához nagyon hasonló képet mutat a Peresi-Holt­Körös. E két holtmederben az oldott oxigén mennyisége és annak válto­zása nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is meglehetősen egysé­ges, a változások egyenletes tempójúak. A Peresi-Holt-Körös oxigéntar­talom szempontjából homogén víztömegének kialakulásában azonban egészen más tényezők működnek közre. Elsősorban a túlzott haltelepíté­sekkel kiirtott makrovegetáció lehet az oka annak, hogy nem határolha­tók el egymástól sem habituálisan, sem oxigénviszonyok tekintetében különböző víztestek. A Csapói-Holt-Tiszához, hasonlóan a Tisza-tó része az Óhalászi-Holt­Tisza is, mégis egészen más oxigénviszonyokkal jellemezhető. A víztér egészében nagyon alacsony az oxigénszint (a felszín közeli 25 cm-es ré­tegekben 1,3-3,2 mg/l). A mért értekeket gondosan áttanulmányozva egy furcsa jelenségre bukkantunk. A vízfelszíntől 50 cm-es mélységben a holtmeder hossztengelye mentén levő öt mérőhely közül négy esetében ugyanis hajnalban valamivel nagyobb oxigénkoncentrációt mértünk, mint délután! Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a vizsgálati idő­szak (1997. aug. 13-14.) éppen annak az egy hetes periódusnak az elejé­re esett, amikor 10 cm-rel emelték a tározó vízszintjét. Az első napra eső mintegy 3 cm-es vízszintnövekedés következtében a keskeny összekötő csatomán keresztül a Poroszlói-medencéből víz áramlott az Óhalászi­Holt-Tiszába. Az áramlás világos színű csóvaként volt nyomon követhe­tő, és iránya éppen a négy mérőhely felé mutatott. Ennek hatása a vízfel­színtől számított 150-200 cm-ig kimutatható volt a magasabb hajnali értékek alapján. A Boroszló-kerti-Holt-Tiszán a legnagyobb változások a keresztszel­vény tündérrózsás és sulymos állományaiban mutathatók ki. Valamivel kisebb a napszakos változás a hossztengely sekélyebb, nyílt víztükrű, ér­des tócsagazos állományaiban A hossztengely mélyebb, nyíltvizes része­in csak nagyon csekély változás tapasztalható (1. táblázat) A Boroszló-kerti-Holt-Tisza és az Óhalászi-Holt-Tisza augusztusi 24 órás mérési eredményeinek külön figyelmet szentelünk. Ezek ugyanis rávilágítottak a tekintélyes kiteijedésű anaerob víztömeg jelenlétére. Az Óhalászi-Holt-Tiszán az öt méteres vízoszlopban a felszíntől számított 150-250 cm-es mélység alatti réteg teljes egészében anaerob Hajnalban az anaerob zóna vastagsága egy méterrel megnő (ekkor 150 cm-nél hú­zódik). Ebben az esetben tehát az oxigénkoncentráció napi ingadozása az anaerob zónahatár napszakos változását (süllyedését és emelkedését) is maga után vonja. A Boroszló-kerti-Holt-Tiszán a 325 cm mély vízoszlop alsó részét egy méteres vastagságban alkotja oxigénmentes vízréteg. Az aerob-anaerob zónahatár itt az egész nap folyamán stabil marad, alig változik. Ha a hőmérsékleti értékeket is számításba vesszük (2. táblá­zat), láthatjuk, hogy e két holtmeder esetében az anaerob állapot kialaku­lása stabil hőmérsékleti gradienst követ. A többi három holtmeder eseté­ben a felszín közeli és fenékközeli rétegek közti hőmérsékletkülönbség sokkal kisebb, ill. a hajnali órákban már egyáltalán nem tapasztalható. 2. táblázat. Felszín- és fenékközeli 25 cm-es vízrétegek délutáni és hajnali hő­mérsékleti értékei, a kettő közötti hőmérsékletkülönbség, ill az oxi­géntartalom %-os különbsége. Nagy­morotva Csapói Holt-Tisza Peresi Holt-Körös Ohalászi Holt-Tisza Boroszlókti Holt-Tisza Dél­után Haj­nal Dél­után Haj­nal Dél­után Haj­nal Dél­után Haj­nal Dél után Haj­nal Felszín 23,6 21,0 24,4 20,7 21,0 18,7 22,4 21,2 24,3 22,5 Fenék 22,3 21,0 21,0 20,7 19,0 18,7 17,4 17,5 15,8 16,4 At 1,3 0 3,4 0 2,0 0 5,0 3,7 8,5 6,1 AO 2 10% 11 % 8% 28% 44% 13% 100% 100% 100% 100% A Boroszló-kerti-Holt-Tiszán tapasztalt évszakos változásokat mutat­ja a 1. ábra, ami az egyes vízrétegekre jellemző oxigén-telítettségi érté­keket és ezek kétóránkénti változását tünteti fel minden egyes mérési al­kalomkor. Télen, a jég alatt a legmélyebb hely feletti fiiggélyben szinte a teljes vízoszlop anaerob. Ha ezt az állajxitot a medermorfológiai sajátos­ságok ismeretében kivetítjük a víztér egészére, akkor azt kapjuk, hogy a teljes víztömegnek kb. 57%-a anaerob. Mindezt tulajdonképpen inverz hőmérsékleti rétegződés kíséri, bár érdekes, hogy a 4 °C-os víz nem legalul helyezkedik el. A tavaszi állapot eisel szemben egészen más. Ek­kor a vízoszlop teljes mélységében jó oxigén-ellátottságú és hőmérsékle­ti gradiens sem figyelhető meg. Koranyárra kezdenek kirajzolódni a ver­tikális különbségek. A felszíni 25 cm-es vízréteg és a fenékközeli vízré­teg között jelentős eltérés alakul ki. Felszín közelben egész nap folyamán túltelítettség jellemző, míg fenék közelben gyakran teljesen el is fogy az oxigén, de a teljes víztömegnek csak kb. 5%-a mondható anaerobnak. F, két réteg között jelentős, 13-16 °C-os hőmérsékletkülönbség alakul ki. Nyáron a vízoszlop két, egymástól jól elhatárolható rétegre különül: egy felső, magas oxigénszintű víztömegre és egy alsó, közepes vagy alacsony oxigénszinttel jellemezhető víztömegre. A felső és az alsó rétegek hő­mérséklete között továbbra is 12-15 °C-os különbség tapasztalható. Ezidötájt kb. 34%-nyi oxigénmentes víztömeggel számolhatunk a víztér egészét tekintve. Későnyáron az egyes vízrétegeknek sajátos oxigénpro­filja van. A felszíntől a fenék felé haladva egyenletesen csökken az oldott oxigén mennyisége. Emellett a felszín-fenék közötti hőmérsékletkülönb­ség már csak 6-8 °C. A teljes anaerob víztömeg 22%-ot tesz ki. Ősszel az ábrán feltüntetett görbék kezdenek ismét összetartóvá válni A fenékközeli réteg oxigénmentes állapota megszűnik, és az egész felette levő víztömeget jó oxigcnellátottság jellemzi. Ezzel egyidejűleg meg­szűnik a hőmérsékleti gradiens is, a felszín-fenék közti különbség csu­pán 0,3-0,6 °C. Összefoglalás Mérési eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy anaerob víztö­megek kialakulása egyáltalán nem ritka jelenség hazai sekély, viszonylag kis kiterjedésű vizeinkben. Fenékközeli oxigénmentes vízréteg nyilván­valóan több tényező együttes hatásaként jön létre. Egyrészt szerepet kap­hat ebben a meder zártsága, amikor vízkicserélódés és tartós vízáramlás a mederben nem tapasztalható. Fenékközeli oxigénhiány már akkor is felléphet, ha a meder csak bizonyos időszakokban tekinthető zártnak. Er­re példaként és ellenpéldaként szolgál az Óhalászi-Holt-Tisza és a Csa­pói-Holt-Tisza esete. Legtöbb holtmedrünk - a folyószabályozások befe­jezése óta - ilyen időlegesen zárt meder, átöblítődésük akár hosszú éve­kig teljesen el is maradhat. Másrészt a makrovegetáció is közreműköd­het az anaerob állapot kialakításában. Főként a felszínen kiterülő levelű, az aljzaton állandóan rögzült vagy életének egy bizonyos szakaszában rögzült vízinövények jöhetnek számításba ebből a szempontból, mint például a kolokán vagy a súlyom. Ezek ugyanis képesek a vízfelszínen nagy, összefüggő szőnyegeket képezni. így nemcsak a víz felkeveredését és a hullámzást akadályozzák, hanem jelentős árnyékoló hatásuk is van Harmadrészt az üledék minősége, a benne levő bomlani/rothadni képes szerves anyagok mennyisége sem elhanyagolható az anaerob állapot lét­rejöttében. Az utóbbi két tényező döntő szerephez, jutott a Nagy­morotván Negyedikként említhető a vízteret szegélyező zárt ligeterdő, amely - kiterjedésétől és állapotától függően - jelentős szélvédettséget biztosíthat, és hatékonyan megakadályozhatja a víz teljes tömegének fel­keveredését. A jelentős hőmérsékletkülönbség a felszín- és a fenékközeli vízréte­gek között tartós hőmérsékleti gradiens létrejöttéhez vezet. A víz hőmér­séklettől függő sűrűségi anomáliája miatt 1 °C-os hőmérsékletemelkedés 24-25 °C között harmincszor nagyobb sűrűségváltozást okoz, mint 4­5 °C között (Uhlmann, 1975). Emiatt magasabb hőmérsékleti tarto­mányban - így tehát a nyár folyamán - néhány °C-os vertikális csökké-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents