Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Balogh Iván–Kováts Nóra: Egyenáramú geoelektromos szelvényezés és szondázás vizes őlőhelyek rekonstrukciójának előkészítése során
28 HIDROLÓGIAI K. OZ LÓ NY 2000. 80 . ÉVF. 1. SZ. megbízásából készült Veszprém megye területrendezési terve Területrendezési Program címen összeállított anyagban is. Eszerint egyrészt általánosan: "A biodiverzitás védelmét minden ágazatnak, önkormányzatnak biztosítania kell a maga eszközeivel". Másrészt kifejezetten a vizes élőhelyekre vonatkozóan: "El kell érni, hogy a természetes és természet-közeli állapotot megőrzött vizes élőhelyek terület-arányának csökkenése megálljon. Folyamatos vízutánpótlással gondoskodni kell a kiszáradt vagy kiszáradással veszélyeztetett vizes élőhelyek rehabilitációjáról." A mintaterületként választott vizes élőhely, amely a legtöbb térképen a Füz-kút megjelöléssel szerepel, a medence keleti részén, a Balatonszőlősre, illetve a Tótvázsonyba vezető utak villás találkozásánál fekszik (7. ábra). A Pécselyi-medence egyik legnagyobb összefüggő területű vizes élőhelye. Valójában két kis medencéből áll, amelyek közül mi a felsőt vizsgáltuk. A Füz-kút földtani leírása A Magyar Geológiai Szolgálat Közép-dunántúli Területi Hivatalától kapott kéziratos 1 : 50 000 méretarányú térkép alapján a vizsgált területünkön kvarter patak- és lejtő-üledékek találhatók, a tágabb környezetben szintén kvarter kőzetliszt és lösz {2. ábra). Az összes többi, felszínen található kőzet triász korú, kőzetanyagára nézve márga, mészkő vagy dolomit. A Fűz-kúttól délre húzódó dombok veszprémi márgából épülnek fel. Az északi dombvonulat déli lejtőit sándorhegyi márgás mészkő alkotja. Még északabbra megtalálható a födolomit is. Itt tehát észak felé haladva, a terepszint emelkedésével egyre fiatalabb rétegeket találunk. Tovább észak felé a térszín esésével ismét egyre idősebb rétegek kerülnek a felszínre. Az előbbi gerincvonaltól tehát északra és délre haladva egyaránt egyre idősebb rétegeket találunk, azaz sorban a födolomit alatt a sándorhegyi márgás mészkő majd a veszprémi márga rétegeket. Minden bizonnyal a vizsgált területünkön a felszínen található kvarter üledékek alatt is ezek az idősebb márga, illetve márgás mészkő rétegek találhatók. Hidrológiai-hidrogeológiai viszonyok Az előző bekezdésben taglalt földtani képződményeket vízvezetőképesség szerint osztályozva a kvarter üledékeket és a különböző triász dolomitokat, valamint a mészköveket jó vízvezető képességűnek, a sándorhegyi márgás mészkövet átmeneti jellegűnek, a veszprémi márgát pedig vízzárónak tekintjük. A vizsgált területen a felszínen jó vízvezető kvarter üledékek vannak, de ezen a térképen látszik, hogy minden oldalról vízzáró képződmények veszik körül, s ezek minden bizonnyal megtalálhatók a kvarter üledékek alatt, mint azt az előző bekezdésben is említettük. A sándorhegyi mészkő és a veszprémi márga kontaktusa a felszínen is látható a területtől északkeletre. Itt források találhatók (pl. a Lázár-forrás, 1. ábra), mivel a vízzáró veszprémi márga a talajvizet a felszínre kényszeríti. A barnagi út mellett, a Lázár-forrástól kb. 18 m-rel mélyebb helyzetben kút található, melyben 1996 őszén 3,8 m-en találtunk vizet. A talajvíz ebben az irányban tehát mélyebben húzódik, amelynek valószínű oka a veszprémi márga mélyebb helyzete. Itt a felszínen kvarter üledékek vannak, s fúrás híján a veszprémi márga mélységi helyzetére ebből a talajvízszintből tudunk csak következtetni. A terület északi peremén sándorhegyi mészkő található, mely a kvarter üledék alatt tovább kell folytatódjon. A Fűz-kút vizenyős területe alatt azonban a veszprémi márga valószínűleg már felszín-közeibe kerül (hiszen a Kiserdő területén a felszínen van). Itt a Lázár-forrás analógiája alapján, a vízzáró veszprémi márga vízkormányzó erejével magyarázható a fakadó vizek jelenléte. A felszíni lefolyási viszonyokat a topográfiai térkép alapján elemezve lehatárolható a felszíni vízgyűjtő terület. Feltűnő, hogy a vizes területnél csak három-négyszer nagyobb ez a vízgyűjtő, a szomszédos völgyek és medencék elviszik a terület határain kívül leesett csapadékot. Ez a tény arra a feltételezésre indít, hogy a terület vízutánpótlásának felszín alatti vizekből kell származnia, s a tényleges vízgyűjtő terület a domborzat alapján lehatároltnál lényegesen nagyobb kell legyen. A terület az emberi beavatkozás előtt minden bizonnyal lefolyás nélküli volt, de a hidrológiai viszonyokba jelentős beavatkozás történt. Nemcsak a forrást mélyítették ki, hanem két csatornát is ástak. Az, hogy ezek mesterséges képződmények, a nyílegyenes nyomvonal egyértelművé teszi. A csatornákat feltehetőleg az ötvenes években mélyítették (Kaliczka L. szóbeli közlése). Geofizikai mérések A geofizikai mérések célja Méréseinkkel a célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a vizes medencét kialakító vízzáró réteg területi kiteijedését, esetleges folytonossági hiányait. Ezzel elsősorban azt becsülhetjük meg, hogy mekkora lehet a vizes élőhely maximális kiteijedése, és hogy ehhez képest a mai állapot degradáltalak tekinthető-e. A mérések kiértékelése után eldönthető, hogy van-e értelme olyan rekonstrukciós javaslatnak, amely a vízszint emelésével a területet növelni kívánja, illetve becsülhetővé válik, hogy egy esetleges vízszint-emelés mennyivel növelné a vizes területet. Az alkalmazott geofizikai mérési módszerek A sekély mélységű kutatásban alkalmazott felszíni geofizikai módszerek közül a leggyorsabb, legolcsóbb és leghatékonyabb módszer együttest, az egyenáramú geoelektromos szelvényezést és szondázást alkalmaztuk. A mérések lényege a következő (3. ábra), két elektródon (A-B) keresztül egyenáramot vezetünk a földbe, s
