Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

4. szám - Kiss Ottó: A magyarországi tegzeskutatás áttekintése és eredményei az ezredfordulóig

242 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 4. SZ. ban közölt adatok főleg a Kárpátok magashegységi területére vonatkoznak. A mai határainkon belüli területek faunisztikai kutatásában (Bükk, Mátra, Bakony, Mecsek, Nyírség) igen jelentős Sátori József (1935, 1938a, b,c, 1940, 1944) munkássága, aki a Bükk hegységből 57 fajt mutatott ki. Tudományos munkáját a debreceni egyetem Állattani Tanszékén végezte. Közleményei adatokat szolgáltatnak többek között a magyar faunakatalógus elkészítéséhez. Utolsó dolgozataiban a Trichoptera lárvák jellegzetes élőhelyeit ismerteti. Boga Lajos. (1935) a balatoni tegzeslárvákat vizsgálta. Oláh János. (1964) a Zemplénihegységben és az Északj-középhegység különböző területein gyűjtött lárvákat és imágókat. Dolgozataiban megadja a különböző élőhelyek ökológiai értékelését. A "Trichopterológiai jegyzetek"-ben (1965) faunakatalógust állított össze és 155 fajt nevezett meg hazánkra nézve, sok új fajt írt le, továbbá ökológiai elemzést adott az Annulipalpia Martinov alrend öt családjáról. Az 1967-es dolgozatában a folyóvízi társulások mozaikos elrendezését ismerteti Vizsgálta az aljzatcsere és a táplálkozás közötti kapcsolatot a Potamophylax rotundipennis Brauer lárvák esetében. Oláhné Sz. Tóth Erzsébet. (1967) a patakok hypocrenon zónájának tegzeseivel foglalkozott nem publikált szakdolgozatában. Varga Zoltán, lepidopterológiai kutatásai alkalmával tegzes imágókat is gyűjtött, több éven át is dolgozott Oláh J-sal. Alkalmankénti gyűjtéseket végzett Reskovits M., Tóth S., Varga A., Petrich K., Zöld L. A Mátra Múzeum üzemeltette fénycsapda által gyűjtött tegzes imágókat Jablonkai József preparálta és Újhelyi Sándor határozta meg több évtizeden át. Alkalmi gyűjtéseket végzett Steinmann Henrik, aki összeállította a Magyarország Állatvilága sorozat "Tegzesek - Trichopterák" füzetét. Dolgozataiban a Trichoptera imágók szárnyerezeteinek összehasonlítását találjuk (1970, 1071, 1972, 1973). Újhelyi Sándor, évtizedes kutatómunka során részben egyéni gyűjtése, részben az Országos Fénycsapda Hálózat és az egyes múzeumok által üzemeltetett fénycsapda anyagát dolgozta fel (Pécs, Zirc) és sok, hazánk faunájára új fajt írt le. 1974, 1977-1978, 1983 és 1985-ös dolgozatában a mátrai, a bükki az Alpok-aljai és hortobágyi tegzesfaunát ismerteti, más dolgozatában a Leptocerídae család fajainak magyarországi elteijedéséhez szolgáltat adatokat (1971). Dolgozataiban a Bakony-hegység tegzeseit (1979), a Rhyacophila fajok magyarországi előfordulásának revízióját adja (1981). Összeállította továbbá a Móczár László által szerkesztett "Állathatározó" (1969) Trichoptera anyagát. Magángyűjteménye védett volt. Andrikovics Sándor, a Fertő-tó és a Velencei-tó makrofaunájának vizsgálata során diverzitás illetve cluster analízissel megadja a tegzeslárvák mennyiségi viszonyait (1979, 1981), a hazai faunára új Hidroptila dampfi Ulmer, 1929 (Andrikovics S. és Újhelyi S., 1983) előfordulását mutatta ki a Fertő tóból. Adatokat közöl a fenti helyeken kívül a Visegrádi hegység (1991) három patakjának tegzeseiről. Tisztázta a Potamophylax mgricornis Pictet, (1834) életmenet stratégiáját (Kriska Gy. & Andrikovics S., 1997). A vízirigó táplálékai között kimutatták a tegzeslárvákat is (Horváth R. & Andrikovics S., 1991). Közlik a Bükk hegységi Eger-patak makrofaunájának funkcionális táplálkozási csoportjait, a vízminőséget és az egyes patakszakaszokat főleg a tegzeslárvák segítségével különítették el (Kiss O. & Andrikovics S„ 1999). Bioindikáció vízi gerincesekkel a Dunában többek között a tegzeslárváknak a Duna szakaszaiban való felmérését taglalja (Andrikovics S. & Kiss O). Lakatos Gyula idikátoijelzőként említi dolgozataiban a tegzeslárvákat. Nógrádi S. és Uherkovich Á. 1982-től vizsgálja a magyarországi Trichopterák elteijedését, 1984-től közölnek adatokat napjainkig. Az egész ország területére kiteijedő különböző gyűjtések és saját munkájuk alapján 35, Magyarországról korábban nem közölt faj hazai előfordulását igazolják. Kiemelhető a Magyar Természettudományi Múzeum és két további gyűjtemény tegzes anyagának revideálása, a hazai nemzeti parkok, valamint egyéb védett területek tegzeseinek számbavétele, továbbá az endemikus Chaetopteryx schmidi mecsekiensis Nógrádi, 1986 leírása. 1989-es dolgozatukban Magyarország tegzes fajlistáját közlik. Kiss Ottó 1974-óta végez gyűjtőmunkát a Bükk-, Mátra-, az Upponyi- és Zempléni-hegység területén. A fenti szerzőkkel elkészítette a Bükki Nemzeti Park Trichopteráinak elterjedéséről szóló áttekintést, melyben 108 faj bükki előfordulását adják meg. Kiss O. igazolja a patakvizek eltérő alapkőzeten (mészkő, andezit, andezittufa, agyagpala) kialakuló mozaikos benépesülés mintázatait, a zonalitást, az intermittáló források és patakszakaszok benépesülését. Tárgyalja a refügium jellegű terület (Upponyi-h.) Trichopteráit. Elkészítette a föbb (19) tegzescsalád lárváinak határozókulcsát. Leírja a Melampophylax nepos Mc Lachlan, 1880 magashegységi faj endemizmusát, a lárvák jellemzőit s kvantitatív előfordulásukat. Cluster analízist alkalmaz az egyes élőhelyek összeállítására (Bükk h., Hosszú-völgy). A faunára új Rhyacophila Margitae Kiss, 1999 fajt írta le hazánk területéről. Vizsgálta egyes tegzesfajok lárváinak fejlődési dinamizmusát, a lárva imágó kapcsolatot, a repülési periódusokat (Halesus digitatus Schrank, (1781), Potamophylax nigncomis Pictet, (1834), Potamophylax rotundipennis Brauer (1857), Sericostoma personatum Kirby & Spence, (1862) és az Odontocerum albicorne Scopoli, 1763). Tárgyalja a tegez-építés 5 fő stratégiai típusát, a funkcionális táplálkozási csoportokat, az egyes fajok bioindikátor értékeit, a szaprobitási indexet. E tanulmányrészek a biomonitorozás, vízminősítés, természet- és környezetvédelem szempontjából is újszerűek és hiánypótlók. Az alábbiakban közli 16 magyarországi régió Trichoptera fajlistáját (1. táblázat), megállapítja, hogy Magyarországon 211 tegzesfaj fordul elő (1999). A szakmai utánpótlás érdekében Lukácsi Pál, Garbacz Gábor, Csővári Tibor, Szabó Béla, Pálmai Gyöngyi, Sinkó Melinda, Demeter Gábor, Kókai Endre, Koncz Gábor, Schmera Dénes, Fisli István, Szigetvári Gergely, Lanczky Péter, Szabó Tamás, Mogyorósi Attila tegzeskutatását is elindította Ennek bizonyítékai: közös előadások, poszterek, dolgozatok, szakdolgozatok és nemzetközi szimpóziumokon (USA, Németország, Thaiföld) való szereplés. Összeállította a "Tegzesek rendszertana és ökológiája" c. lektorált tankönyv-kéziratot.