Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

4. szám - Kiss Ottó: A magyarországi tegzeskutatás áttekintése és eredményei az ezredfordulóig

242 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 4. SZ. ban közölt adatok főleg a Kárpátok magashegységi terü­letére vonatkoznak. A mai határainkon belüli területek faunisztikai kutatásában (Bükk, Mátra, Bakony, Mecsek, Nyírség) igen jelentős Sátori József (1935, 1938a, b,c, 1940, 1944) munkássága, aki a Bükk hegységből 57 fajt mutatott ki. Tudományos munkáját a debreceni egyetem Állattani Tanszékén végezte. Közleményei adatokat szol­gáltatnak többek között a magyar faunakatalógus elkészí­téséhez. Utolsó dolgozataiban a Trichoptera lárvák jelleg­zetes élőhelyeit ismerteti. Boga Lajos. (1935) a balatoni tegzeslárvákat vizsgálta. Oláh János. (1964) a Zempléni­hegységben és az Északj-középhegység különböző terüle­tein gyűjtött lárvákat és imágókat. Dolgozataiban megad­ja a különböző élőhelyek ökológiai értékelését. A "Tri­chopterológiai jegyzetek"-ben (1965) faunakatalógust ál­lított össze és 155 fajt nevezett meg hazánkra nézve, sok új fajt írt le, továbbá ökológiai elemzést adott az Annuli­palpia Martinov alrend öt családjáról. Az 1967-es dolgo­zatában a folyóvízi társulások mozaikos elrendezését is­merteti Vizsgálta az aljzatcsere és a táplálkozás közötti kapcsolatot a Potamophylax rotundipennis Brauer lárvák esetében. Oláhné Sz. Tóth Erzsébet. (1967) a patakok hy­pocrenon zónájának tegzeseivel foglalkozott nem publi­kált szakdolgozatában. Varga Zoltán, lepidopterológiai kutatásai alkalmával tegzes imágókat is gyűjtött, több é­ven át is dolgozott Oláh J-sal. Alkalmankénti gyűjtéseket végzett Reskovits M., Tóth S., Varga A., Petrich K., Zöld L. A Mátra Múzeum üze­meltette fénycsapda által gyűjtött tegzes imágókat Jab­lonkai József preparálta és Újhelyi Sándor határozta meg több évtizeden át. Alkalmi gyűjtéseket végzett Steinmann Henrik, aki összeállította a Magyarország Állatvilága so­rozat "Tegzesek - Trichopterák" füzetét. Dolgozataiban a Trichoptera imágók szárnyerezeteinek összehasonlítását találjuk (1970, 1071, 1972, 1973). Újhelyi Sándor, évti­zedes kutatómunka során részben egyéni gyűjtése, rész­ben az Országos Fénycsapda Hálózat és az egyes múzeu­mok által üzemeltetett fénycsapda anyagát dolgozta fel (Pécs, Zirc) és sok, hazánk faunájára új fajt írt le. 1974, 1977-1978, 1983 és 1985-ös dolgozatában a mátrai, a bükki az Alpok-aljai és hortobágyi tegzesfaunát ismerteti, más dolgozatában a Leptocerídae család fajainak magyar­országi elteijedéséhez szolgáltat adatokat (1971). Dolgo­zataiban a Bakony-hegység tegzeseit (1979), a Rhyaco­phila fajok magyarországi előfordulásának revízióját adja (1981). Összeállította továbbá a Móczár László által szer­kesztett "Állathatározó" (1969) Trichoptera anyagát. Ma­gángyűjteménye védett volt. Andrikovics Sándor, a Fertő-tó és a Velencei-tó mak­rofaunájának vizsgálata során diverzitás illetve cluster a­nalízissel megadja a tegzeslárvák mennyiségi viszonyait (1979, 1981), a hazai faunára új Hidroptila dampfi Ul­mer, 1929 (Andrikovics S. és Újhelyi S., 1983) előfordu­lását mutatta ki a Fertő tóból. Adatokat közöl a fenti he­lyeken kívül a Visegrádi hegység (1991) három patakjá­nak tegzeseiről. Tisztázta a Potamophylax mgricornis Pi­ctet, (1834) életmenet stratégiáját (Kriska Gy. & Andri­kovics S., 1997). A vízirigó táplálékai között kimutatták a tegzeslárvákat is (Horváth R. & Andrikovics S., 1991). Közlik a Bükk hegységi Eger-patak makrofaunájának funkcionális táplálkozási csoportjait, a vízminőséget és az egyes patakszakaszokat főleg a tegzeslárvák segítségével különítették el (Kiss O. & Andrikovics S„ 1999). Bioindi­káció vízi gerincesekkel a Dunában többek között a teg­zeslárváknak a Duna szakaszaiban való felmérését taglalja (Andrikovics S. & Kiss O). Lakatos Gyula idikátoijelzőként említi dolgozataiban a tegzeslárvákat. Nógrádi S. és Uherkovich Á. 1982-től vizsgálja a ma­gyarországi Trichopterák elteijedését, 1984-től közölnek adatokat napjainkig. Az egész ország területére kiteijedő különböző gyűjtések és saját munkájuk alapján 35, Ma­gyarországról korábban nem közölt faj hazai előfordulá­sát igazolják. Kiemelhető a Magyar Természettudományi Múzeum és két további gyűjtemény tegzes anyagának re­videálása, a hazai nemzeti parkok, valamint egyéb védett területek tegzeseinek számbavétele, továbbá az endemi­kus Chaetopteryx schmidi mecsekiensis Nógrádi, 1986 le­írása. 1989-es dolgozatukban Magyarország tegzes fajlis­táját közlik. Kiss Ottó 1974-óta végez gyűjtőmunkát a Bükk-, Mát­ra-, az Upponyi- és Zempléni-hegység területén. A fenti szerzőkkel elkészítette a Bükki Nemzeti Park Trichopte­ráinak elterjedéséről szóló áttekintést, melyben 108 faj bükki előfordulását adják meg. Kiss O. igazolja a patakvi­zek eltérő alapkőzeten (mészkő, andezit, andezittufa, a­gyagpala) kialakuló mozaikos benépesülés mintázatait, a zonalitást, az intermittáló források és patakszakaszok be­népesülését. Tárgyalja a refügium jellegű terület (Uppo­nyi-h.) Trichopteráit. Elkészítette a föbb (19) tegzescsa­lád lárváinak határozókulcsát. Leírja a Melampophylax nepos Mc Lachlan, 1880 magashegységi faj endemizmu­sát, a lárvák jellemzőit s kvantitatív előfordulásukat. Clus­ter analízist alkalmaz az egyes élőhelyek összeállítására (Bükk h., Hosszú-völgy). A faunára új Rhyacophila Mar­gitae Kiss, 1999 fajt írta le hazánk területéről. Vizsgálta egyes tegzesfajok lárváinak fejlődési dinamizmusát, a lár­va imágó kapcsolatot, a repülési periódusokat (Halesus digitatus Schrank, (1781), Potamophylax nigncomis Pic­tet, (1834), Potamophylax rotundipennis Brauer (1857), Sericostoma personatum Kirby & Spence, (1862) és az Odontocerum albicorne Scopoli, 1763). Tárgyalja a te­gez-építés 5 fő stratégiai típusát, a funkcionális táplálko­zási csoportokat, az egyes fajok bioindikátor értékeit, a szaprobitási indexet. E tanulmányrészek a biomonitoro­zás, vízminősítés, természet- és környezetvédelem szem­pontjából is újszerűek és hiánypótlók. Az alábbiakban közli 16 magyarországi régió Trichoptera fajlistáját (1. táblázat), megállapítja, hogy Magyarországon 211 teg­zesfaj fordul elő (1999). A szakmai utánpótlás érdekében Lukácsi Pál, Gar­bacz Gábor, Csővári Tibor, Szabó Béla, Pálmai Gyön­gyi, Sinkó Melinda, Demeter Gábor, Kókai Endre, Koncz Gábor, Schmera Dénes, Fisli István, Szigetvári Gergely, Lanczky Péter, Szabó Tamás, Mogyorósi Attila tegzes­kutatását is elindította Ennek bizonyítékai: közös előadá­sok, poszterek, dolgozatok, szakdolgozatok és nemzetkö­zi szimpóziumokon (USA, Németország, Thaiföld) való szereplés. Összeállította a "Tegzesek rendszertana és öko­lógiája" c. lektorált tankönyv-kéziratot.

Next

/
Thumbnails
Contents