Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

4. szám - Veress Márton: Adalékok karr-vályúk működéséhez

208 sek. A nagy vályúk közötti felszíneken nagy sűrűséggel fejlődnek ki az 1-2 cm-es mélységű, sík aljzatú rovátkák, amelyeket 1-2 cm-es magasságú éles gerincek különítenek el egymástól (7. kép). 1. kép: A IV. terület vályúi (1) és rovátkái (2) 2. kép: Egy vályú talpa Jelmagyarázat: 1. lépcső, 2. medence, 3. fist, 4. törmelékdarab 3. kép: Mellékvályú becsatlakozási helyénél az aláhajló vályúfal kisméretű kagylói Jelmagyarázat: 1. mellékvályú, 2. kagylós falfelület b.) A vályúk működése Ott tartózkodásunkkor 13 óra körül csapadékhullás képződött. Ez nem volt intenzív. Mintegy 5-10 perc alatt a lehullott mennyiség az 1-2 mm-t nem haladta meg, de az 1-2 órás esőzés alatt sem lehetett több, mint 10 mm. A vályútalpakon már néhány perc esőzést követően víz áramlott (továbbiakban működés), amelynek az alábbi sajátosságait lehetett észlelni. - A vályúk működése specifikus. Nem minden vályú működött ugyanabban az időben. A működő vályúkban a vízhozamok igen eltérően alakultak. Ugyanabban a vályúban a csapadékhullás függvényében a vízhozam gyorsan változott. A hosszabb (100-150 m-es) 2-3 dm-es talpszélességű vályúk talpát a csapadékvíz teljesen elborította (mélysége azonban legfeljebb néhány cm volt), míg a rövidebb, néhány m-es hosszúságú vályúkban csak a belső, a III. típusú vályútalpakon áramlott víz. - A nagy vályúk talpán áramló víz a lépcsőknél vízeséseket képezett. A víz e helyeken eltávolodott a vályútalptól, de egy kisebb hányada vékony vízfilm bevonatot képezve szivárgott a lépcső homlokokon. A vízesések alatt a vályútalpon függőleges tengelyű örvények képződtek. - A vízesések alatt az örvények területén a vízfelszínen nagy számban képződtek buborékok. (Ez arra utal, hogy a víz gáztartalma a vízeséseknél megnövekedett.) - A vízáramlás a vályútalpakon nem volt egyenletes, hanem inkább lüktetésszerű.