Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

3. szám - Horváth Emese: A víztározók nagy gátjainak élettartama és jövője

Török Imre György főmérnök válaszai Kosztolányi Gusztáv amerikai lapszerkesztő tiszai cianid-szennyezésre vonatkozó telefax-kérdéseire (Szeged, 2000. február 17) A katasztrófáról szóló sajtó híradások ugyanúgy nem minősíthetők most (február 17-én), mint ahogy' maga a katasztrófa sem Ma talán elég annyit mondani, hogy ez katasztrófa volt, méretei akkor derülnek ki, ha szabatos felméréssel meg lehet állapítani, hogy milyen mértékben károsodott az élővilág Tudomásunk szerint emberéletben nem esett még kár, a vízi élővilág, különösképpen a fauna jelentősen károsodott, bár nem lehet tudni, hogy az iszapban áttelelő állatok később elpusztulnak-e, vagy képesek regenerálódni. A magasabb rendű madarak és emlősök körében nagyon nehéz számszerűen kimutatni a pusztulást, mert ezek elhullott tetemei az erdőkben szórv ány osan jelennek meg. nem úgy, mint a tömeges halpusztulás A közvetlen kár mellett (ami az élővilágot érte) a közvetett kár, vagyis a halászat, horgászat, vizit-turizmus, stb. ellehetetlenülése, legalábbis visszaesése még nehezen számszerűsíthető De, számszerüsíthető-e vajon az ökológiai kár, amivel szegényebb lett az élővilág? A katasztrófát, miután már bekövetkezett, meggátolni nem lehetett, megelőzni kellett volna. Egyetlen egy lehetőségünk volt: azt mérsékelni E tekintetben óriási eredménynek tartom, hogy nem sérült a Tisza-tó élővilága, mert ki lehetett zárni onnan a szennyezést. Nem keletkezett zavar Szolnok város ivóvíz-szolgáltatásában sem. Különösen nagy eredménynek tartom, hogy sikerült megakadályozni a Körös torkolat alatti, nagy kiterjedésű hullámterekre a ciános víz kiáramlását, ezáltal megmenteni értékes természetvédelmi területeket. A Tisza tó és az alsó-tiszai hullámterek, holtágak lehetnek a mellékfolyókkal együtt az élővilág helyreállításának forrásai. Tehát konkrét beavatkozással ezt a katasztrófát már nem lehetett volna megakadályozni a folyóban. A keletkezési helyén való nagyobb biztonsággal, pl. erösebb gátrendszer, egy második lépcsős vésztározó, semlegesítő anyag alkalmazása az első pillanatban, elképzelhető lett volna. A további lépéseket nagyon át kell gondolni. Mindenféleképpen több információ kell a felsőbb vízgyűjtőből. El kell érni azt, hogy legyenek ismeretek a potenciális szennyező-forrásokról, azok veszélyességi fokáról, s az esetleges elhárítási módokról. Ez tervezési feladat Technikai és szervezeti fejlesztések is szükségesek. Az ATIVIZIG az ilyen típusú kárelhárításban nem a méréseket végzi elsősorban, de fontos, hogy a Környezetvédelmi Felügyelőség laboratóriumi méréseivel egyidejűleg a szükséges hidrológiai elemek (vízállások, vízhozamok) is mérésre kerüljenek. Ennek ismeretében volt számítható pl., hogy milyen magasra kell építeni azokat az ideiglenes müveket, amelyek segítségével kizárható a hullámtér. Ezen adatok ismeretében lehetett dönteni a kiskörei duzzasztó működtetéséről, amely késleltette a tiszai árhullám levonulását, így elodázta annak a Körössel való találkozását, és megmenthetővé vált az alsó-tiszai hullámtér Fontosnak tartom az iparban, a mezőgazdaságban a katasztrófák bekövetkezésének megelőzésére való környezetvédelmi beruházásokat. Ez mind Romániában, mind Magy arországon kívánatos. A társadalom érzékenysége növekszik, bár reagálása általában csak a konkrét események alkalmával erősödik fel. Számos esetben volt együttműködés a határon túli kollégákkal, történt már olajszennyezés és más havária, de a leghagyományosabb az árvízvédelem területén, a közös érdekeltségű folyószakaszokon az egyeztetett védekezés. Mint minden katasztrófánál, úgy ennél is le kell vonni a tanulságokat, és bizonyára még nagyobb súlyt fognak a szomszédos országok az együttműködésre helyezni Ilyen méretű vízmérgezésre nem emlékszem, de ilyen típusú havánák már többször előfordultak Romániában nemcsak a Szamos, hanem a Maros völgyében, különösen az Aranyos mentén vannak bányászati, ill. ércfeldolgozó üzemek. Az elmúlt évtizedekben a mostanihoz hasonló tározó-tó túltöltődés előfordult, de nem cianid, hanem más szennyező anyag jóval kisebb koncentrációban került a folyókba. Időről-időre vegyi üzemekből, cukorgyárból és más helyekről érkezik lökésszerű szennyező hullám, de ezek mértéke meg sem közelíti a jelenlegit Kétségtelen, hogy a korábbi szennyezésekből okulni kellett volna, és nagyobb biztonságot alkalmazni a mostanit előidéző üzemben Elkeseredtem, amikor a haltetemekkel borított Tisza partján jártam, és amikor a halászokkal konzultáltam. Volt egy nagyon nehéz éjszakám, amikor nagyon bizonytalanná vált, hogy a folyót a mederben tudjuk-e tartani. A tehetetlenség érzésénél nincsen rosszabb. Helyénvaló az a megfogalmazás, hogy a történteket emberi hanyagság okozta. Összetett probléma ez, nyilvánvalóan bizonyos igénytelenségről, eleve alacsonyabb szintű, kisebb biztonsággal való építkezésről van szó. A természeti körülmények, a havazás, majd olvadás is rontotta a helyzetet és valószínűleg nem számoltak a következmények mértékével a károkozó üzemben. Hogy az ausztrál cég mennyire kíméletlenül koncentrál a profitra, és, hogy törődik-e, vagy nem törődik a környezettel, azt innen nem tudom megítélni. Sajnos, úgy látszik, erre lehetősége van Romániában. Ezen változtatni kellene. Az elkövetett szenynyezés következményeit lebecsülni, vagy más magyarországi, Tisza menti üzemek rovására írni az esetet, helytelen. Egészen biztos vagyok abban, hogy ha Magyarország és vele együtt Románia is EU tag lesz, lényegesen javul a törvényhozás minősége, és lényegesen felértékelődnek majd a környezeti kárelhárítás kérdései. Nem könnyű a szabályokat kialakítani, még kevésbé alkalmazni A károk következményeit a károkozónak kell viselnie. Ez az elv nagyon jól hangzik, de ezt betartani nagyon nehéz. Az EU országokban, a közeljövőben hatályba lépő irányelvek, amelyek az országhatárral osztott vízgyűjtők gazdálkodására és szabályozására vonatkoznak, sokat lendíthetnek az ilyen típusú károk megelőzése, ill. mérséklése terén. A nemzetközi közvélemény szerepe nem lebecsülendő, de a közvélemény még kevés dolgot oldott meg. Kérdés az, hogy az illetékesek, pl. a kormányok, vezető tisztviselők, felelős vállalati vezetők, állampolgárok mennyire veszik komolyan a közhangulatot, a közvélemény különböző megnyilvánulási formáit. A kárigényeket nagyon alaposan kell összeállítani, lehetőség szerint megegyezésre kell törekedni, de végső eszközként a nemzetközi bíráskodás lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Arra van szüksége Magyarországnak, hogy megnyugtató biztosítékot kapjon, hogy ilyen és ehhez hasonló eset többet ne fordulhasson elő, és segítséget arra, hogy a Tisza rehabilitálható legyen. Nyilvánvaló, hogy az esemény tanulságait elemezni kell, de sokkal inkább a jövő tennivalóira kell koncentrálni. Ennek az ügynek a legfőbb tanulsága az, egyrészt, hogy egy ilyen ország esetében, mint Magyarország, amelynek úgyszólván valamennyi vízgyűjtője országhatárral osztott, és a szomszédos országok félvízi országok, tehát hazánk kiszolgáltatottsága igen nagy, a bilaterális és multilaterális nemzetközi vízügyi és környezetvédelmi egyezményekben komolyabb garanciát kell kapjunk a károk megelőzése, mérséklése vonatkozásában, és bekövetkezésük esetében a kártérítésre. Minden szabályozás, megelőző intézkedés ellenére természeti okok, emberi figyelmetlenség vagy mulasztás, és mindezek egybeesése esetén katasztrófák következhetnek be és károk keletkezhetnek. Az ennek elhárítására hivatott szervezeteket fejleszteni kell, és jól felszerelni technikai eszközökkel. Fontos tanulság még, hogy az ilyen típusú károk bekövetkezése után, meg kell tudni találni a lehetőséget a helyreállításra, az élővilág újjáélesztésére