Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
3. szám - Forgóné Nemcsics Mária: A belvízrendszer-fejlesztés mezőgazdasági megalapozása földrajzi információs rendszerrel
180 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000 . 80. ÉVF. 3. SZ. 258,6 km 2 réti fötípusú talaj fordul elő. A csernozjom talajokra a humusz-anyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, valamint a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. A mélyben sós réti csernozjom altípusban a kilúgzás olyan kis mértékű, hogy a mélyebb szintekben 1 m alatt - a nátriumsók visszamaradnak Jellemző folyamat a vasmozgás. A mészlepedékes csernozjom szelvényében a karbonátok mennyisége felülről-lefelé fokozatosan nő. A szikes talajok kialakulásában a vízben oldható sók, elsősorban a nátnumsók jelenléte a döntő. Uralkodó folyamat a sófelhalmozódás. Az elszikesedés a sós felszíni és felszínhez közeli talajvizek hatására jött létre az ismételten bekövetkező kiszáradást követően, a talaj felszínén történt kötődés révén. A réti főtipushoz tartozó talajok a szikesekhez hasonlóan nedvességbő körülmények között képződtek. A talajok uralkodó folyamata a humuszosodás, jellemző vagy kísérő folyamat a kilúgzódás, a vasmozgás és a sófelhalmozódás. A különböző erősségű talajképződési folyamatok a réti, az öntés réti és csernozjom réti talajok képződéséhez vezettek. A réti fötípusú talajoknál a sófelhalmozódás mértéke általában gyenge vagy közepes. 1.2. A területek meteorológiai jellemzése A vizsgált belvízrendszerek a Nagyalföld I/c éghajlati körzetébe tartoznak (Bacsó, 1966), amelyre a meleg, száraz nyár és a kevés csapadék jellemző. A napfényes órák évi összege megközelítőleg 2000. A 30 éves átlagok szerint a nyári félévben 1424 órát, a téli félévben 560 órán keresztül süt a nap. Hazánk ezen éghajlati körzetében a legmelegebb a nyár, és leghidegebb a tél. Nagy a napi és évi hőingadozás, valamint erős hajlam mutatkozik a késő tavaszi és a kora őszi fagyokra. A csapadék éves összegének az 1951 -80 évekre vonatkozó átlagértéke 578 mm. Az utóbbi 25 év adatait megvizsgálva azonban azt tapasztaltuk, hogy sorozatosan alatta maradt ennek az értéknek, amely komoly problémát okozott a növénytermesztés számára. Télen a hó mennyisége kevés, a felszín hóboritottsága rövid ideig tart. Tapasztalatok szerint a mezőgazdaság érzékenysége szempontjából kritikus a március-áprilisi esők okozta lefolyás, mivel ekkor a tűrési idő tábla szinten legfeljebb néhány nap Oroszlány, 1981). A vizsgált időszak adatai alapján megállapítottuk, hogy azokban az években, amikor a XI-II. hónap csapadéka megközelítette, ill. meghaladta a 30 éves átlagot, mindig volt belvíz (pl. 1978, 1981, 1982, 1986, 1996), ha ugyanakkor a III-IV. hónap csapadékösszegei is meghaladták a 30 éves átlagot, tapasztalták a legnagyobb elöntéseket (1978, 1981, 1982). Jelentős - esetenként kiugró - mértékű elöntések voltak azokban az években is, amikor az előző évi csapadékösszeg megközelítette, vagy meghaladta a 30 éves (195180) átlagot és/vagy a III-IV. havi csapadékösszeg is meghaladta a 30 éves átlagot, vagy/és május-június hónapokban rövid idő alatt több mint 100 mm csapadék hullott. Az egész évben uralkodó szélirány az É-ÉK, ill. DDNy-i, amelyek változásai erősen befolyásolják a levegő páratartalmát. Az átlagos szélsebesség 3,2 m/s . A vizsgált időszak túlnyomó részében a legnagyobb problémát - a növénytermesztés szempontjából - a belvizek időnkénti felszaporodása, illetve a csapadék hoszszabb-rövidebb ideig tartó hiánya jelentette. 2. A vizsgálatok módszere A földrajzi információs rendszerek alkalmazása lehetőséget nyújt a vizsgálandó területek sokoldalú értékelésére. Több térképréteg egymásra helyezése lehetővé teszi ugyanannak a tereppontnak több szempontú elemzését. 2.1 A megvalósítás főbb lépései 1. lépés: Számítógépre vittük a belvízrendszerek digitalizált térképét, mint alaptérképet. 2. lépés: Következő rétegként felvittük az agrotopográfiai térkép információit Az agrotopográfiai térképek ma már az egész ország területére rendelkezésre állnak, széleskörű információt nyújtanak a természeti erőforrások tekintetében (Várallyay, 1980 a,b). Felhasználásukkal külön választhatók azok a talajfoltok, amelyek belvízi érzékenysége nagy, illetve a megadott talajparaméterek alapján a talaj termékenysége, vízzel szembeni viselkedése, tározóképessége, a talajértéket jelző szám meghatározható és ebből a növénytermesztési értékük is levezethető. 3. lépés: További réteget képeznek a meteorológiai körzethatárok (Bacsó, 1966), amelyek lehatárolják azokat a területeket, amelyeken egy-egy meteorológiai törzsállomás adatai reálisan felhasználhatók, ill. az átlagos talajvízmélység izovonalai, amelyek alapadatul szolgálnak a vízrendezés szempontjából kritikus homogén területtípusok meghatározásához. 4. lépés: A hazai statisztika a növénytermelés szerkezetére és a termésszintekre vonatkozó adatokat megyei szinten gyűjti, ezek azonban transzformáihatók a belvízrendszerek területére. Felhasználásukkal meghatározható az agroökológiai potenciál (AÖP) és a kihasználtsági értékek növénycsoportonként. 5. lépés: A fenti alapadatok ismeretében meghatározhatók - a homogén ökológiai területtípusok, - a vízforgalmi talajkategóriák, - az előbbi kettő megfeleltetése. 6. lépés: A fentiek eredményeként elhatárolhatók a fejlesztést igénylő területek. 2.1.1 Ökológiai területtípusok meghatározása Az ökológiai teriilettipusok a légkör, a földfelszín - a talaj - és a meteorológiai körfolyamat számszerű jellemzői alapján kialakított viszonylag homogén területi egységek (Petrasovits-Szalai, 1986). Az ökológiai területtípusok előállításánál a domborzati, a hidrológiai, a talajtani és az agrometeorológiai jellemzők alapján kategóriákat alakítottunk ki. - A földfelszín jellemzésére három - domborzati - kategóriát különböztetünk meg. < 5 % lejtésű területek, 5 - 12 % lejtésű területek, > 12 % lejtésű területek. - A hidrológiai jellemzőket összefoglalóan a talajvízmélység kategóriáival fejezzük ki:
