Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

3. szám - Danilewsky, Alexander: Bős–Nagymaros: Mégis megépülhet a második vízlépcső

138 Bős-Nagymaros: Mégis megépülhet a második vízlépcső Danilewsky, Alexander 165 East 72

n

d Street. New York, N.Y. 10020. U.S.A. Kivonat: Kulcsszavak: A Szerző ismerteti a Pozsony-Budapest Duna-szakasz hidraulikai viszonyait és a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszert. Vázolja a a "zöldekkel" a kiviteli munkák közben kialakult vitát. Megjegyzéseket füz a nemzetközi bíróság döntéséhez, és kifejezi reményét, hogy a kétlépcsős rendszer az eredeti terveknek nagyjából megfelelően végül is megvalósul. Duna, vízlépcső, vízerő-hasznosítás. Ausztriát elhagyva a Duna Pozsonynál rövid szakaszon keresztezi Szlovákiát, majd DK-D irányban határfolyót alkot Magyarország és Szlovákia között. Éles kanyarral fordul délnek Budapest felé. Pozsony alatt több ágra szakadva meanderezik az ú.n. "belső deltán" át, évente közel 1 millió m

3, az Alpokból származó durvaszemű hordalékot lerakva. Medrét minden árvíz átrendezte, ezért a hajóút csak folyamatos kotrással volt fenntartható Ez a folyamszakasz szabályozhatatlannak bizonyult, és nagy mértékben akadályozta a hajózást. Az árvízvédelmi töltések alatt átszivárgó víz ismételt szakadásokat idézett elő, vagy fakadóvízként nagy mezőgazdasági területeket öntött el. A belső delta egyébként romantikus, erdős táj. Folyamszabályozási beavatkozások, mint pl. a meanderek átmetszése, felgyorsította az áramlást, és a belső delta erózióját. Az 1950 óta épült német és osztrák vízlépcsők visszatartották a hordalék nagy részét ami fokozódó medermélyülést eredményezett. Az átvágott meanderek és a mellékágak csak árvizek idején kerültek a főmederrel kapcsolatba, s a kiszáradás jeleit mutatták. A talajvízszint 2-3 m-t csökkent. A korábban rendszeresen elárasztott ártéri erdők vízhiányban szenvedtek. A hajóút mélysége is helyenként 2 m alá csökkent, ami a pozsonyi kikötő használatát korlátozta A szóban forgó folyószakasz hajózási viszonyainak javítása érdekében már a 19. század végén felmerült egy oldalcsatorna építésének gondolata, de akkor megoldhatatlannak bizonyult a feladat. Az első világháború előtt tervek készültek a szakasz esésének energetikai hasznosítására. Az erőmű alapozása a 300 m vastag, nagy áteresztőképességű hordalékrétegen ugyancsak leküzdhetetlen nehézséget jelentett. A terv megvalósítását lehetővé tevő eljárások, valamint a gazdasági és politikai viszonyok csak később, a múlt század közepére alakultak ki. A magyar és csehszlovák mérnökök és hidrológusok által közösen kidolgozott terv a következő elemeket tartalmazta: • A dunakiliti duzzasztómű a szlovák-magyar határszakasz elején, amelynek duzzasztó hatása Ausztriáig ér. Feladata a Dunán egy tározó létesítése, az oldalcsatorna táplálása, és az eredeti mederbe szabályozott vízhozam leeresztése, amely mindenkor biztosítja a belső delta ökológiai vízigényét. A duzzasztómű építése a magyar fél feladata volt.. • Pozsony alatt a 200 hm

3 térfogatú, 16 km hosszú és 4 km széles, 60,1 km

2 felületű tározó, melynek kétharmada szlovák, egyharmada magyar területen helyezkedik el. A tározó és a követő műtárgyak építése a csehszlovák fél feladata volt. • A felső erőmű üzemvíz-csatornája, 17,2 km mesterséges nyomvonalon, 300-750 m szélességgel, 60 hm

3 térfogattal. Az 5200 m

3/s vízvezető-képesség lehetővé teszi a Pozsony alatti árvízhozam felezését, ami tehermentesíti az eredeti meder mentén húzódó árvízvédelmi töltéseket. A szlovák területen futó felvíz- és alvíz-csatorna egyúttal a hajóút is, ami megkerüli a szabályozhatatlan folyószakaszt. • A hősi erőmű, max. 22 m eséssel, 8 függőleges tengelyű Kaplan turbinával, 720 MW, 2650 GWó/év energia-termeléssel. Az erőművet csúcsenergia termelésére méretezték. Az erőmű mellett helyezkedik el a két, egyenként 275 x 34 m méretű kamrából álló hajózsilip. • A 8,2 km hosszú, 300 m széles alvíz-csatorna, amely Szapnál torkollik vissza az eredeti szabályozott Duna-mederbe. • Gönyüig terjed az alsó vízlépcső 94.5 km hosszú, 170 hm

3 térfogatú és 68 km

2 felületű duzzasztott tere Egyik feladata lett volna a teljes kiépítésű bősi erőmű üzeme által előidézett árhullámok kiegyenlítése. Ennek hiányában elöntések következhettek volna be. • Magyar területen a nagymarosi vízlépcső3 - 9,4 m eséssel, 6 vízszintes tengelyű Kaplan turbinával 158 MW, 1024 GWó/év jellemzőkkel, duzzasztóművel, hajózsilippel. Az erőmű folyamatos üzemben működött volna. A vízlépcsőt a magyar félnek kellett volna megépítenie. • Kotrási munkák mindkét vízlépcső alvizében a tervezett esés fenntartása s a gázlók rendezése érdekében, a Nemzetközi Dunabizottság ajánlásainak megfelelő 3,5 m hajózó mélység teljes hosszban történő biztosítására. A terv részletes ismertetése az [l]-ben (és több helyen) található. Megjegyzendő, hogy a BNV környezeti hatásait a magyar és csehszlovák szakemberek és intézetek behatóan tanulmányozták, és az eredményeket figyelembe vették. A kivitelezés, vagy az üzem során előre nem látható kedvezőtlen környezeti hatások elhárítására a szerződés biztosította a szükséges rendszabályok lehetőségét. A BNV megvalósítására Magyarország és Csehszlovákia által 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés a rendszer osztatlan, közös üzemeltetését és a termelt energia egyenlő arányban történő megosztását irányozta elő. A szerződést mindkét országgyűlés ratifikálta, majd ezt követően megindultak a munkálatok. Ezek a csehszlovák oldalon terv szerint, a magyar oldalon csak vontatottan haladtak előre. A magyar fél pénzügyi nehézségeit egy magyar-osztrák egyezmény hidalta át, amely szerint a nagymarosi vízlépcső építésének finanszírozását osztrák bankokból alakult konzorcium vette át. Ez a kivitelezéssel az osztrák Dunai Erőmüvek Rt-t bízta meg [2], Az osztrák beruházást a magyar fél energia-szállítással térítette volna meg. A munkálatok ezt követően további késedelmet nem szenvedtek. A magyar, csehszlovák és osztrák szakemberek között kialakult jó együttműködés a munká-