Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

3. szám - Molnár Béla: Az 1999. évi belvíz okai a Duna–Tisza köze DK-i részén

129 Az 1999. évi belvíz okai a Duna-Tisza köz DK-i részén i Molnár Béla Szegedi Tudományegyetem Tudományegyetemi Karok, Földtani és Őslénytani Tanszék 6722. Szeged, Egyetem u. 2-6. Kivonat 1999-ben a Duna-Tisza köz DK-i részén jelentős területeket borított el a belvíz. Ennek magyarázatát keresve megállapítható volt, hogy a terület DK-i irányú lejtése és a Tisza -völgy mély helyzete, a terület földtani felépítése és vízföldtani viszonyai, a Duna-Tisza közi fútóhomokhátság felöl a területre érkező talajvizek, a nyomás alatti felemelkedő talajvíz és a területre az utóbbi két évben és különösen az 1999-ben hullott bő csapadék okozta Kulcsszavak belvíz, földtan, vízföldtan 1. Bevezetés: 1999-ben a Duna-Tisza közén a Kiskunmajsa, Forráskút, Bordány, Zákányszék, Domaszék vonaltól DK-re eső területeken ritkán előforduló belvíz keletkezett. E munkában a belvíz földtani és vízföldtani okait keressük és mutatjuk be. Sok esetben ui. olyan súlyos helyzet állt elő, amely a lakóépületeket, vagyontárgyakat, szántóterületeket és gyümölcsösöket is veszélyeztette 2. A vizsgált terület elhelyezkedése és morfológiai helyzete A vizsgált terület É-D-i irányban kb 35 km kiterjedésű, K-Ny-i irányban a Tiszáig tartóan pedig 20-30 km széles. Ny-i határa az É-D-i irányú 90 m-es tszf-i magasságú szintvonal mentén húzható meg. A Tisza vonalában az É-i részen 80-82 m, Szegeden 80 m, délen a gyálaréti Holt-Tisza-ágon belül pedig a legalacsonyabb részén 77 m tszf -i magasságú. Ez azt jelenti, hogy É-on 30 km-en belül 10 m, D-en pedig 20 kmen belül 13 m a szintkülönbség. A terület mindenhol Ny-K-i, illetve DKi irányban lejt Amennyiben azonban Ny felé a 90 m tszf.-i magasságot mutató szintvonaltól további 20 km-re távolodunk, úgy hamarosan elérjük a 100 m tszf.-i magasságot. Ily módon az előző 10-13 m szintkülönbség már közel megduplázódik, vagyis 20 m-nél is nagyobb lesz. Ennek a rövid távolságpn belüli alföldi viszonyok melletti lejtésnek vízvezetési szempontból nyilván jelentősége van A Tisza felé eső oldalon a lejtés ráadásul nem is egyenletes. A 85 m tszf.-i magasságú szintvonal mentén hirtelen kerül a terület mélyebbre Ez a vonal ugyanis többé-kevésbé a Duna-Tisza közi futóhomok Hátság peremét és a Tisza-völgy Ny-i határát jelöli ki. Itt a két terület felszíni földtani képződményeiben is alapvető változás van. A Hátságot a felszíni futóhomok, a Tisza-völgyet pedig alluviális (régi nevén infúziós) lösz borítja (1. ábra) A Hátságról a Tisza-völgy felé a belvizeket a Dongér-csatoma vezeti le, amely közel 40 km hosszúságú. Vele többé-kevésbé párhuzamosan DK irányba fút még néhány kisebb vízlevezető csatorna. A szegedi Fehér-tó eredetileg vizét szintén ÉNy-ról, illetve É felöl kapta. A Szegedtől Ny-ra lévő Maty-ér É-ról D-i irányba vezette le a belvizeket A Hátságon Mórahalom, valamint két szikes tónak, a Madarásznak és a Csipakszéknek a vízét ugyancsak DK felé húzódó csatorna, de már az országhatáron túli vezeti le. 3. A Hátság és a Tisza-völgy képződményeinek elvi kifejlődése és találkozása A 2. ábra a Duna-Tisza közi homokhátságról kiindulva a tiszántúli Hódmezővásárhelyig tartó terület Ny-K-i irányú szelvény mentén kb. 60 m mélységig tartó üledékkifejlődés elvi vázlatát mutatja be. A Balástya, Forráskút, Bordány, Domaszék környékén a 90 m körüli magasságú területen a felszínen mindenhol a 0,1-0,2 mm átmérőjű uralkodó frakciójú futóhomok települ. Alatta e vonaltól Ny-ra finom homokos száraztérszíni lösz van, amelynek uralkodó frakciója a 0,020,05 mm. Emellett 0,06-1,0 mm átmérőjű finom homokot is tartalmaz. A futóhomok jó vízáteresztő. Miháltz /• (1958) korábbi vizsgálata szerint a k tényezője 10~

3 cm/s. A finom homokos lösz valamivel rosszabb vízáteresztő, de mindkettő, és az utóbbi különösen porózus szerkezete miatt vízáteresztő, illetve vízvezető képződmény. E két üledék a területen több 10 m vastagságban, egymás felett váltakozó településben jelenik meg (Miháltz I-, 1953, Molnár B., 1960) (2. ábra, 11-12). A futóhomok területen, az uralkodó ENy-DK-i irányú szélnek megfelelően, hossztengelyükkel hasonló irányban kialakult semlyékekben az egykori tavakból kivált karbonátiszap, főleg dolomit jelenik meg. (2. ábra, 13). A legfelső, legfiatalabb pleisztocén száraztérszíni lösz a morfológiailag mélyebb területek, vagyis a Tisza-völgy felé, de a mai Tisza-völgytől még Ny-ra alluviális löszbe megy át. Ennek oka az, hogy az egykori tiszai ártéren, amelyet gyakran víz öntött el, már nedves térszín volt. Ezért ennek az. üledéknek a szemcseösszetételében az uralkodó 0,02-0,05 m frakción kívül a finom kőzetliszt, vagyis a 0,005-0,02 mm, és néhány esetben még az agyag frakció, vagyis a 0,005 mm-nél finomabb rész is jelen van. Ez a lösz emiatt, valamint a lerakodási nedves környezete következtében nem porózus, hanem kompakt kifejlődésü, sőt, a felszíne gyakran még szikesedett is. A vízáteresztő képessége ezért rossz, k tényezője Miháltz I szerint mindössze 1O"

6 cm/s (2. ábra, 10). Az alluviális lösz alatt mindenhol tiszai folyóvízi üledék települ. Kifejlödési törvényszerűsége, hogy 50-60 m mélységben agyag van (2. ábra, 9). Erre hirtelen váltással közép- és apró szemű folyóvízi homok következik {2. ábra, 4, 5). Ez felfelé finomodva, folyóvízi feltöltési ciklust képezve agy aggal fejeződik be. A homok főleg folyómeder, a finomabb üledék pedig ártéri lerakódás. Ilyen módon 60 m mélységtől az alluviális lösz aljáig három, alulról felfelé finomodó üledékciklus figyelhető meg (2. ábra, a-c). Mivel felettük a legfiatalabb pleisztocén lösz települ, így ezek ennél idősebbek, tehát szintén pleisztocén korúak A mai tiszai meder alatt és ártéren további negyedik ciklus is megjelenik (2. ábra, d). Ez már holocén korú. A ciklusokat az egykori térszínbe a Tisza kanyargós bevágódása, folyása, az ún. avulziója és feltöltése alakította ki (2. ábra, 14). Avulziós bevágódás a folyó kanyargós folyásakor azonos szintben, oldalozó erózióval való előrehaladás. Az avulzió során az eredeti térszínből egy-egy sziget a Tiszántúlon kimarad, ilyen pl. a szőregi templomdomb (2. ábra) Egy-egy ciklus vastagsága a mindenkori folyómederben mért legnagyobb árvíz magasságával közel azonos. Látható tehát, hogy a tiszai folyóvízi rétegek és a Duna-Tisza közi futóhomok, valamint száraztérszíni lösz rétegek fogaskerék szerűen ékelődnek ki egymásban. Ennek jelentősége abban van, hogy a hátsági jobb vízvezető rétegek a vizeket a Tisza-völgy felé a tiszai üledékekbe vezetik.