Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés (Zsuffa István: Műszaki hidrológia III–IV)

128 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80.

. ÉVF. 2. SZ. Könyvismerteté

s Zsuffa István: Műszaki hidrológia - III. és IV. kötet (Forensa 2000 Bt műszaki gondozása, Budapest, 1999. Szerkesztette Bezdán Mária oki építőmérnök, főiskolai tanársegéd és Tóth Károly számítástechnikai szakértő. A könyv kiadását lehetővé tette a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Országos Vízügyi Főigazgatósága. Mindkét kötet A/5 form., a III. kötet 460 old., 141 ábra, 38 írod., a IV. kötet 246 old., 98 ábra, 39 írod.) * Zsuffa István professzor műszaki egyetemi tankönyvének I. kötete 1996-ban, II. kötete 1997-ben jelent meg. Ezekről folyóiratunk 1997. évi 3-4. számának 226., illetve 1998. évi 3. számának 185. oldalán közöltünk ismertetést. A legutóbbi ismertetésünk végén ama reményünknek adtunk kifejezést, hogy a sorozatot lezáró III. kötet is rövidesen megjelenhet. Ez most megtörtént, azzal a módosítással, hogy egy terjedelmesebb III. kötetben, és egy vékonyabb IV. kötetb&n tényleg teljessé vált a "Műszaki hidrológia" tankönyv kiadvány-sorozata. Mint ahogy a most megjelent kötetek összefoglaló, ú. n. "ful"-szövegében is olvasható: az I. kötet a műszaki hidrológia elméleti alapjait, a víz földi körforgásának folyamatait, azaz az általános hidrológiát tartalmazta. AII. kötet a műszáki hidrológia gyakorlati alkalmazásának alapját, a víz földi körforgását jellemző numerikus adatok észlelését, mérését és elemzését, azaz a vízrajzi tevékenységet tárgyalta. A III. kötet az emberi élet egyik legjelentősebb műveletének, a vízgazdálkodásnak az alapjait, a vízi művek hidrológiai méretezését ismerteti A IV. kötet a hazánkat jellemző hidrológiai müveleteket mutatja be. A III. kötet részletesebb tartalma: a vízgazdálkodáshoz szükséges hidrológiai méretezések, az árvizek, a vízkészletek matematikai statisztikai elemzése és a víztározók hidrológiai méretezése. Az árvizek elleni védekezés alapja a maximális árvízhozamok és vízállások ismerete, hiszen csak ennek birtokában lehet az árvízvédelmi töltések koronaszintjét megbízhatóan méretezni. Az árvízi katasztrófákat azonban nem feltétlenül a koronaszintet felülhaladó vízállások okozzák, hanem a töltésszakadást előidéző különböző hatások, amelyek a töltésterheléssel hozhatók összefüggésbe. Minden árvízkatasztrófával fenyegető tényező meghatározása alapvető valószínűségszámítási: hidrológiai statisztikai feladat A III. kötet részletesen bemutatja a nagy, közepes és kis vízfolyások maximális árvízhozamainak, az árvízvédelmi töltésterheléseknek a Cramér-Leadbetter metszék-módszerrel meghatározott elméleti valószínűségi eloszlás-függvényeit. A III. kötet ugyanezzel a módszerrel jellemzi a mezőgazdasági öntözésekre, az ipari- és ivóvíz hasznosításokra vonatkozó elméleti valószínűségi eloszlás-függvényeket is, amelyek összefüggésben állnak a vízfolyások hasznosítható vízkészletével. A kisvízfolyások árhullámai ellen a védekezés legalkalmasabb módja az árvízcsökkentő tározók létesítése. Ezek méretezésére vonatkozóan a hazánkban kidolgozott, nemzetközileg elismert, több országban alkalmazott módszereket mutatja be a III. kötet. Ezeknek a tározóknak vízhasznosítási szerepét is tárgyalja. A IV. kötet Lászlóffy Woldemár életműve legfontosabb alkotásainak ismertetéséből indul ki. Hazánk vízfolyásainak hidrológiai hosszszelvényei után hazánk folyóinak árvízi adatait és a hasznosítható vízhozamokat jellemző térképei kerülnek bemutatásra. Ezekből alapozza meg egyes adathiány-pótlások elméletét, illetve végrehajtási módját a Szerző. A IV. kötet második felében a vízjáráselőrejelzés, a rövid távú árvízi előrejelzés, a hajózható folyók napi vízállásainak előrejelzése, a középtávú vízjáráselőrejelzés, a tározókba ömlő minimális vízhozamoknak előrejelzése és a belvizek középtávú területi előrejelzése szerepel. A négy kötetet egységükben tekintve megállapíthatjuk, hogy mind a Szerző, mind pedig a kötet szerkesztői igen terjedelmes anyagban kellett, hogy rendet vágjanak. Nehezíthette feladatukat a tárgykör, és a tárgykör előadásmódjának újszerűsége. A szerkesztés munkájában egyáltalában nem a technikai részek megoldása volt a legkiterjedtebb, és ennnélfogva a legnehezebb. A szerkesztés is lényeges és időigényes szakmai elmélyedést igényelt a feldolgozott tárgykör részleteiben. A Budapesti Műszaki Egyetemen folyó mai vízimérnök-képzés egyre inkább szerényebb keretek közé kényszerül. A közvéleményt a vízügyi szakterület ellen hangoló különböző kampányok, a felsőoktatás egyes ágazatai iránti érdeklődésnek a műszaki, azon belül is a vízügyi pályák iránti csökkenése annak felelős képviselőit arra buzdítja, hogy azon keveseknek, akik mégis a vízimérnöki hivatást választják, a minél elmélyültebb és sokoldalúbb szakmai tudás megszerzését biztosítsák. Ebből a szempontból fontos nyereség Zsuffa István jelen négy kötetes könyve, nem elsősorban azért, mert abban tételesen gazdagon megtalálható az, ami az elméleti és gyakorlati hidrológus számára szükséges lehet, hanem azért, mert olvasóját vagy használóját felbátoríthatja, hogy a tanulmányozott módszereket, vagy tárgyköröket ne csak elsajátítsa, hanem újabbakkal is kiegészítse. A hidrológiai statisztika akkor válik élő tudománnyá, ha nemcsak a puszta tételei, vagy módszerei kerülnek be a szakmai köztudatba - ez önmagában még kevés, - hanem azok alkalmazásukkal együtt, még pontosabban: alkalmazásuk során érvényesülnek. Ez pedig feltételezi, hogy a most bemutatott könyvsorozatot is, és a hidrológia más tudományos anyagait is alkotó módon fejlesztik tovább használói. Ebben a szemléletben üdvözölhetjük és ajánlhatjuk figyelmébe a "Műszaki hidrológia" mind a négy kötetét nemcsak az egyetemi és főiskolai hallgatóknak, vagyis a leendő mérnököknek, hanem a mérnöki tudomány és gyakorlat minden jelenkori képviselőjének. Mert a hidrológia elméletét és gyakorlatát is folyamatosan újítani szükséges... Dr. Vágás István