Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Nagy László: Az árvízi biztonság fejlődése

Ill Az árvízi biztonság fejlődése Nagy László, Országos Vízügyi Főigazgatóság 1012. Budapest, Márvány u. 1/C Kivonat: Amikor biztonságról beszélünk, az emberek nagy többsége számára a hírközlésekben mind gyakrabban felfedezhető látványos történések és áldozatok jelennek meg. A biztonság a mindennapi ember számára nehéz, elvont fogalom. Az utóbbi években világszerte kiterjedt kutatásokat végeznek a biztonság megfogalmazására és számszerűsítésére, hogy az kezelhetővé, tervezhetővé és ellenőrizhetővé váljon. Erre részben a lakosság biztonság iránti növekvő igénye miatt van szükség. Az árvízvédelmi gátak biztonsági kérdéseivel foglalkozott a közelmúltban a szerző két kutatási jelentése, amelyek alapján állította össze jelen tanulmányát. Kulcsszavak: árvíz, védőtöltés, katasztrófa, biztonság. Az emberiséget évszázadok óta érdekli, hogy a természeti katasztrófák ellen mennyire biztonságos - az a terület, ahol él, - az a létesítmény, amelyet létrehozott. Különböző korokban a biztonságot különböző módon értékelték és érvényesítették. Hosszú ideig a biztonság és a biztonsághoz kapcsolódó politika a királyság, illetve a mindenkori hatalom védelmét jelentette a külső és belső ellenséggel szemben. A természeti katasztrófák - így az árvíz ellen - nem tudtak az emberek, megfelelően védekezni, azokat az Isten akaratának tekintették. A XVII. század közepén indultak az első olyan nagyszabású árvízvédelmi munkák, amelyek túlmutatnak egy kisebb közösség érdekviszonyain. Manapság általánosságban elmondható, hogy a természeti katasztrófák elleni védelem alapvetően állami feladat, (bár az állami szerepvállalás csökkenése, csökkentése a cél több fejlett országban, például az Egyesült Államokban és Japánban), ugyanúgy, mint a katasztrófák bekövetkeztekor az ellenintézkedések megtétele, a helyreállítások megindítása. A biztonságra való törekvésnek két területe különböztethető meg. - A természeti katasztrófákkal szembeni védelem. Ebbe a csoportba tartoznak a földrengések, az árvizek, a lávafolyások, a természetes lejtők csúszása, a becsapódó meteoritok, stb. - Védelem az emberi tevékenység által kiváltott (

man made) katasztrófákkal szemben. E kategória részei többek között a háborúk, az üzemi balesetek, terrorista cselekmények, stb. egészen a közlekedési balesetekig. 1. Az árvízvédelmi biztonság Magyarország legnagyobb természeti veszélyforrása az árvíz. Ellenintézkedéssel az árvíz negatív hatásai, összehasonlítva más természeti katasztrófával, talán a legnagyobb mértékben csökkenthetők. Az ellenintézkedések megtétele, a védelmi tervek kialakítása azonban a biztonság megfogalmazásától, a biztonság-politikától függ. Az árvízvédelem az ország biztonság-politikájának része, ami azt jelenti, hogy az árvízvédelem és az árvízvédekezés feladatainak ellátásához szükséges szervezeti- és eszköz rendszert is a biztonság-politika rangján kell kezelni, vagyis a feladatok ellátáshoz megfelelő eszközrendszerrel és hatáskörrel rendelkező szervezeti és működési rendet kell kialakítani (Váradi, 1999). Az árvízvédelmi biztonság fogalma térben és időben változó, ugyanakkor jelentős mértékben függ az egyén és a közösség fejlettségétől, tűrőképességétől. Ahhoz, hogy a biztonság kezelhető (számszerűsíthető, tervezhető, mérlegelhető) legyen, az első és legfontosabb szempont az árvízvédelmi biztonság-politika megfelelő szintű megfogalmazása. A biztonság-politika deklarálása, jóváhagyása, elfogadása kormányzati, parlamenti feladat, amely politika megvalósulása intézményi, szabályozási és költségvetési eszközökkel történik. A biztonság-politika műszaki oldala egyrészt a különböző szabványokon, műszaki irányelveken keresztül valósul meg, másrészt olyan előírásokon, amelyek módszertani, illetve eljárási szabályokat rögzítenek. (Ilyen pl., hogy tilos a fagyott talaj beépítése az árvízvédelmi gátakba, ilyen a területhasználati korlátozás előírása, stb ). Az árvízvédelmi biztonság műszaki oldala - amely alkalmazza mind a szerkezeti, mind a nem szerkezeti módszereket - számszerűsíthető és nem-számszerűsíthető részekre osztható. A biztonság számszerűsíthető része pl a töltés magasságának, a töltés rézsűhajlásának, vagy a gát biztonsági tényezőjének az előírása. A biztonság nem számszerűsíthető (nehezen számszerűsíthető, Magyarországon eddig még nem számszerűsített) része pl. a riasztás, a védekezés intenzitása, vagy a hullámtéri erdők telepítése, a mentett oldali 10 méteres sáv szabadon hagyása, stb. A hazai számszerűsíthető, szerkezeti módszereken alapuló, jelenleg alkalmazott műszaki szabályozás elemeit az MSZ 15292 sz., az árvízvédelmi gátak biztonsága" című tartalmazza. Az árvízvédelmi biztonság nem független az időtényezőtől. Az idő szerepe több szempontból is fontos: - Hány évre építjük árvízvédelmi létesítményeinket? Ez a viszonylag egyszerű kérdés a mögötte lévő tartalommal jelentős problémák forrása. - A fejlesztések olyanok legyenek, hogy 30-50 évig ne kelljen a létesítményen változtatni. - Általános kérdésként merül fel az, hogy mi várható 2050-ben, 2100-ban, vagy még később. A globális éghajlatváltozási modellek alapján már készülnek a regionális modellek, amelyek segítségével már a nagyobb folyókra (pl. Rajna) lehet előrejelzést készíteni. - Az árvízvédelmi biztonság megfogalmazása az előző két évszázadban is sokat változott Magyarországon. 2. A biztonsági filozófia változása a hazai árvízvédelmi gátaknál Az utóbbi 150 év folytonos küzdelme az árvizekkel a töltések magasítását, a megfelelő állékonyság biztosítását eredményezte. Örök vita tárgya a biztonság megválasztása, vagyis az, hogy a megfelelőnek ítélt biztonságú töltés mennyire biztonságos, és az, hogy a statikus képletekkel meghatározott biztonsági tényező hogyan változik a szinguláris (helyi anomáliákat mutató) helyeken, illetve dinamikus hatásoknak kitéve A biztonság és a biztonsági filozófia fejlődése hasonló a töltésrend-