Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
2. szám - Bezdán Mária: A Tisza balparti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra
92 HIDROLÓGIAI K . ÓZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 2. SZ. természetes vízszín-duzzasztásai, vagy süllyesztései, az ezek által okozott alulról felfelé haladó vízállás-változtató hatások, a vízhozamok és vízállások együtt járásának megszűnését jelentő inkongruenciák azok a tulajdonságok, amelyek a Tiszát Tiszává teszik, megkülönböztetve viselkedését minden más folyóétól." 2. Az árhullám levonulási helyzetek értékelése Permanens, hely szerint is állandó sebességű, szabad felszínű vízfolyások bármely szelvényében a vízállás és a vízhozam egyértelmű összefüggésben áll egymással, amelyet az ismert vízhozamgörbe ábrázol. Hozzáfolyásés elfolyás nélküli folyószakaszokban két szomszédos vízmérce vízállásainak kapcsolatát az előbbi feltételek fennállása esetén - mint ahogy az az 1. ábrán is látható egyenes vonal fejezi ki. Duzzasztott, vagy süllyesztett, vagyis permanens, hely szerint változó sebességű, illetve az időben is változó sebességű, tehát a nem-permanens vízmozgásoknál az alaphelyzetre meghatározott vízhozamgörbe ugyanúgy elveszíti érvényességét, mint a lineáris mércekapcsolat. A tapasztalatok alapján legfeljebb azt tételezhetjük fel, hogy az árhullámok feltételei között a vízállások tetőzésének helyzetében, vagy azok elegendően csekély ütemű, a permanens állapot vízszíneséseit lényegesen meg nem zavaró változása esetén két közeli vízmércén az egyidejű vízállások nagyjából a lineáris mércekapcsolati vonalon mozdulnak el. Árhullámok esetén két szomszédos vízmérce vízállásainak az időben is folyamatosan változó kapcsolatát az ábráinkon feltüntetett mércekapcsolat-történeti vonallal fejezhetjük ki. Bogdánjy Ö. és Korbély J. ábrázolásmódját követve a koordináta-rendszer vízszintes tengelyén megegyezés-szerűen az alsó, függőleges tengelyén a felső vízmérce vízállásait tüntetjük fel. 2. a. ábra Mércekapcsolat-történeti vonal, Tiszabö-Szolnok 189S. április Az 1895. évi áprilisi tiszai árhullám mércekapcsolattörténeti ábráiról látható, hogy három lényeges esettípust különböztethetünk meg: 1. Tiszabö és Szolnok vízmérce-kapcsolatában (2. a. ábra) az 1895. április 6-13. közötti, a felső vízmércén, Tiszabőn áradó vízállások idején az alsó vízmércén, Szolnokon alacsonyabb vízállások alakultak ki, mint az április 14-24. közötti, Tiszabőn apadó vízállások idején. A két vízmérce között a vízszín esése tehát az áradó ágon volt nagyobb, mint az apadó ágon. Az áradó ág az apadóhoz képest emiatt süllyesztett, az apadó ág az áradóhoz képest így duzzasztott volt. A mércekapcsolattörténeti vonalnak - itt az óramutató járásával egyező forgási irányát nevezzük pozitívnak. Az árhullám a Tiszabö-Szolnok mederszakaszon "szabályosan" vonult le, hiszen Tiszabőn 13-án tetőzött, Szolnokon 3 nappal később: 16-án. Megjegyzendő, hogy 1895. áprilisában éppen a Tiszabö és Szolnok közötti Tisza-szakaszon a Tiszapüspökinél végzett mérésekkel határozta meg az első tiszai árvízi hurokgörbét az akkori Vízrajzi Osztály az adott, pozitív mércekapcsolat-történeti feltételek közt, (PéchJ. -Hajós S., 1898). Hfcrrl 2. b. ábra Mércekapcsolat-történeti vonal, Csongrád-Szeged, 1895. április 2. Csongrád és Szeged vízmérce-kapcsolatában (2. b. ábra) az 1895. április 6-16. közötti, a felső vízmércén, Csongrádon áradó vízállások idején az alsó vízmércén, Szegeden alakultak ki magasabb vízállások, mint az április 16-25. közötti, Csongrádon apadó vízállások idején. A két vízmérce között a vízszín esése tehát az apadó ágon volt nagyobb, mint az áradó ágon. Az áradó ág az apadóhoz képest duzzasztott, az apadó ág az áradóhoz képest süllyesztett volt. A mércekapcsolat-történeti vonalnak - itt az óramutató járásával ellentétes - forgási irányát nevezzük negatívnak. Az árhullám a CsongrádSzeged mederszakaszon is "fordítottan" vonult (alulrólfelfelé), hiszen Csongrádon 16-án tetőzött, Szegeden pedig 4 nappal korábban: már 12-én. Megjegyzendő, hogy 1895. áprilisát illetően éppen a Csongrád és Szeged közötti Tisza-szakaszra a mindszenti és algyői mércekapcsolat-történetet jellemző számításaival határozott meg tanulmányában Vágás I. (1984). fordított irányú árvízi hurokgörbét az adott, negatív mércekapcsolat-történeti feltételek közt. 3. Szolnok és Csongrád vízmérce-kapcsolatában (2. c ábra) a pozitív és negatív összetevők keveredtek, és az áradó, illetve az apadó ágak kapcsolati elemei kis különbségekkel szinte a permanens, 45° hajlású mércekapcsolati egyenest közelítik. Ha az 1. típus jellemzi a tetőzéseiben felülről-lefelé haladó árhullámokat, a 2. típus pedig a visszaduzzasztásokkal befolyásolt, tetőzéseikben alulról-felfelé haladókat, a mostani 3. típus az átmenet
