Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Szabó Mátyás: A Balaton vízgazdálkodási fejlesztési programja
8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. 6. Víziközművesítés 6.1. Vízellátás A vízellátó-kapacitás fejlesztése alapvetően a korábbi fejlesztési program szerint történt, azonban a fejlesztés illemét behatárolta a rendelkezésre álló pénzügyi fedezet. A visszafogott fejlesztés oka az volt, hogy az A fokozatú vízminőségi célállapot eléréséhez szükséges csatornázásszennyvíztisztítás a pénzeszközök jelentős hányadát lekötötte. Az elmúlt időszakban végrehajtott vízdíj emelés következtében a vízfogyasztás jelentősen visszaesett, és mostanára a vízigények és a kapacitás összhangba kerültek. Az üdülőterület vízellátását három regionális rendszer szolgálja, melyek össz-kapacitása - az egyéb helyi vízbázisokat is beleértve - az alábbiak szerint alakult: 1983 1991 1997 Víztermelő kapacitás em 3/d 143,0 181,9 198,4 A víztermelő kapacitásból 54 % a felszíni (balatoni) vízkivétel, 46 % pedig felszín alatti, főleg karsztvíz eredetű vízbázisból származik. A tó üdülőterületén megépült víztárolók száma 130, térfogatuk 108 cm 3. A kiépített vízellátó hálózat hossza 2330 km. A vízgyűjtőn található települések vezetékes víziközmű ellátása befejeződött. A program 2010-ig a jelenlegi létszámot veszi figyelembe, alapvető célja a minőségi turizmus kielégítése. Ennek alapján az üdülőterületen a korábban elhatározott fejlesztéshez képest mérsékeltebb víztermelő kapacitásnövelésre van szükség. 2010-ig 220 em 2/d össz. kapacitást kell elérni, ami a jelenlegi kapacitás 1,13-szorosa. A fejlesztési költségek a minimális víztermelő kapacitásnövekedésből, a felszíni vízkivételek víztisztítás-technológiai módosításaiból, és a biztonságos vízellátás érdekében szükséges hálózatbővítésből adódnak. 6.2. Csatornázás és szennyvíztisztítás Üzamelö szennyvíztisztító ® ÜzímeW foszfortatanftó '-VII. ^ ^^^^ Szennyvízelvezetés 3. ábra. A Balaton regionális szennyvíz-rendszere A tó vízminőség-védelme érdekében végrehajtott fejlesztések közül a legnagyobb volumenű és költségigényű feladat az üdülőkörzet csatornázása és szennyvízkezelése volt. A tó partmenti üdülőterületén hét régió keretében történik (5. ábra) a szennyvíz tisztítása és elvezetése. A kapacitás fejlődése az alábbiak szerint alakult: 1983 1991 1997 Szennyvíztisztító-kapacitás cmVd 59,6 80,1 92,7 A Balaton teljes üdülőkörzetébe tartozó jelenlegi tisztító-kapacitás nagysága 108,7 em 3/d, melynek a tervezett kapacitás 74 %-a. Az üzemelő szennyvíztisztító telepek száma 15, az átemelők száma 200, a csatornahálózat hossza pedig 1137 km. A tó üdülőövezetében keletkező tisztított szennyvizek közel 70 %-át kivezetik (négy régióból) a vízgyűjtőről. A felsorolt adatokból megállapítható, hogy a fejlesztések jelentős ütemben valósultak meg, azonban egyes régiókban a nyári csúcsidőszakban a tisztítótelepek túlterheltek, tisztítási hatásfokuk nem elégíti ki az érvényben lévő előírásokat. Az üdülőterületen jelentkező kellemetlen szag-hatások és a meghibásodások gyakori lakossági panasz bejelentést eredményeznek. A főmű rendszerek kapacitás-elégtelensége következtében egyes régiókban a csatornahálózat-fejlesztéseket korlátozni kellett. Az új fejlesztési programtervezet kiemelten foglalkozik a csatornázás és szennyvíztisztítás témakörével. Legfontosabb célkitűzései: - a tisztítókapacitást további 20 em 3/d-vel kell bővíteni, - a teljes üdülőkörzetben el kell érni a 150 em 3/d tisztítókapacitást, - a tóparti településeken és a vízgyűjtő városaiban el kell érni a 95 %-os csatornázottságot, - azoknál a településeknél, ahol a tisztított szennyvíz más vízgyűjtőre vezethető, továbbra is ezt a műszaki megoldást kell alkalmazni, - a vízgyűjtőterület egyéb településeinél - 1000 lakos felett - a csatornázottságot 60 %-ra kell kiépíteni, - sürgős megoldást kíván a szippantott szennyvizek megfelelő elhelyezése, továbbá a szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése, - a tóba közvetlenül vezetett tisztított szennyvizeknél 95 %-os, a közvetve bevezetetteknél 80 %-os tápanyageltávolítást kell megvalósítani. A BVFP előírja a vízigények és víztermelő kapacitás összhangja érdekében, hogy az üdülőkörzet regionális vízellátó, valamint csatorna- és szennyvíztisztító rendszereit öt évente felül kell vizsgálni. 7. Vízrendezés A tó vízgyűjtője három eltérő, sík-, domb- és hegyvidéki jellegű területre tagozódik. A Zala folyó vízgyűjtője dombvidéki területre esik. Az északi vízgyűjtő Veszprém megyében hegyvidéki jellegű. A déli vízgyűjtő síkvidéki, és Somogy megye észak-nyugati területét jelenti. A tóba 31 álladó és 20 időszakos vízfolyás torkollik, amelyekből 11 állami kezelésben van. Az utóbbiak 75 %-os rendezettsége megfelelőnek mondható, sajnálatos módon viszont jelentós elmaradás van az önkormányzati, társulati és az egyéb tulajdonú vízfolyások rendezése területén. A vízgyűjtőn lévő vízfolyások kezelését és rendezettségét a 4. táblázat mutatja be:
