Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

2. szám - Dr. Bogárdi János (1909–1998)

65 Dr. Bogárdi János 1909-1998 1998. november 18-án érkezett a szomorú hír: dr. Bogárdi János, a magyar vízépítő mérnökök doyen-je elhunyt Életpályája átfogta majdnem az egész évszázadot és sokoldalú tevékenysége kiterjedt a tervezésre, kivitelezésre, kutatásra és oktatásra. Nehéz ezt a hosszú életutat röviden méltatni, nehéz azokat a meghatározó tényeket kiválasztani, amelyek kellően méltathatják a szakmában mindenki által ismert és elismert szakember eredményeit. 1909-ben született a Torontál megyei, ma Jugoszláviához tartozó Tordán. Mérnöki tanulmányait 1927-3l-ben végezte Budapesten, és 1931-ben évfolyamából elsőnek szerzett oklevelet. Ennek alapján 1985-ben megkésve tüntették ki aranydiplomával. 1931-ben a nyári és őszi hónapokban, mint szigorló mérnök, a Rábán épülő duzzasztómű tervezési és építési munkálatainál dolgozott. Az 1931-32 tanév első felében - felismerve a gazdasági ismeretek fontosságát - a Műegyetem Közgazdasági Osztályát hallgatta, de közben alkalmazást nyert, és ezért közgazdasági tanulmányait félbe kellett szakítania 1932 elejétől, mint vállalati mérnök a Hanság-csat orna kotrási munkálatainál dolgozott. 1933-tól 30 éven át az állami vízügyi szolgálatnál volt alkalmazásban. Az OVH megalakulásakor a Vízrajzi Osztálynál csoportvezető főmérnöki, majd a VITUKI megalakulásától kezdődően osztályvezető főmérnöki beosztásban dolgozott mint az új hidraulikai laboratórium vezetője. 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a BME Építőmérnöki Karán, ahol 1979. december 31-ig, nyugdíjazásáig tanított. Első munkahelye a vízügyi szolgálatban a nyíregyházi folyammérnöki hivatal volt, ahol a Tisza szabályozási munkálataival, valamint a Felső-Tisza vidéki árvizmentesítéssel és belvízrendezéssel foglalkozott. 1935 végén szolgálati érdekből a győri folyammérnöki hivatalba helyeztek át. Győrben kisvíz-szabályozási munkálatoknál dolgozott 1940-41 telén részt vett a budapesti folyammérnöki hivatal kötelékében a dunai árvízvédekezésben, és Apostagnál, mint építésvezető működött. 1941-ben külön megbízás alapján a Duna budapest-paksi szakaszának általános szabályozási tervét készítette el. 1941 májusában a Vízrajzi Intézethez, a VITUKI jogelődjéhez helyezték át, ahol először beosztottként, majd a háború befejezése után 1945 júniusától mint igazgató működött A vízrajzi szolgálatnál vízjelzéssel, árvíz- és jégjelzö szolgálattal, hidrológiával és hidrometriával, valamint különböző kutatásokkal és tanulmányokkal foglalkozott Már nyíregyházi tartózkodása alatt beiratkozott a kecskeméti jogakadémiára, majd jogi tanulmányait magánúton befejezve, 1937-ben megkapta a jogi végbizonyítványt. A vízügyi szolgálat szokásai szerint a magyaróvári gazdasági akadémián gazdasági szakvizsgát tett Tudományos kutatásait 1935-ben Győrben kezdte a folyóvizek hordalékmozgásával kapcsolatban. Hazai eredményei alapján amerikai ösztöndíjat kapott és 1937-38 tanévben amerikai tanulmányúton volt. Ottani tanulmányai, kutatásai és kísérletei alapján "Traction of pebbles by flowing water" (folyóvíz által szállított kavicsok) címmel értekezést írt és az előírt vizsgák letétele után az Iowa-i Egyetem Master of Science-\é (kb. szakmérnökké) avatták A tudományos kutatás előmozdítását szolgáló Sigma Xi Egyesület (lowa City, USA) 1938-ban tagjává választotta. A volt Országos Öntözésügyi Hivatal megbízásából a tiszántúli öntözések során tervbe vett tiszalöki duzzasztóművel kapcsolatban a Tisza lebegtetett hordalékmozgására végzett méréseket és tanulmányokat Kiterjedt vizsgálatokat végzett a hazai belvízrendezés feladatainak megoldásával kapcsolatban a lefolyási tényezők és a fajlagos vízszállítás meghatározására. Az 1946-47 tanév kezdetétől a Műegyetem I. Vízépítéstani Tanszékén, mint óraadó, illetőleg mint meghívott előadó folyamatosan működött. 1947-ben a "Vízfolyások hordalékmozgása" tárgykörből a Műegyetemen magántanárrá képesítették. A Tudományos Minősítő Bizottság tudományos munkásságát felülvizsgálva részére 1952-ben a "műszaki tudományok doktora" fokozatot ítélte oda. Ujabb tudományos kutatásait 1962-ben az akadémiai székfoglaló előadásában foglalta össze. Ezeknek a kutatásoknak a fő eredménye az általános mechanikai hasonlóság és a hidraulikai hasonlóság elméleti kérdéseinek a hatóerők és a folyadék anyagi tulajdonságai szempontjából való feldolgozása volt. A hordalékmozgás jelenségeit új hasonlósági rendszerrel határozta meg 1965-66-ban bevezetve a potenciális dinamikai sebességek fogalmát. 1971 októberében jelent meg új összefoglaló hordalékkönyve, amelyben egyrészt a lebegtetett hordalékszállítás új mérlegegyenletei, másrészt pedig a hidraulikai hasonlóság tételei a legfontosabb új tudományos eredmények. Az 1950-es évektől széleskörű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. Több ízben járt a Szovjetunióban és 1954ben hosszabb tanulmányutat tett Moszkvában és Leningrádban. 1958-ban Magyarország képviselőjeként részt vett a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Európai Bizottsága Hidrológiai Munkacsoportja ülésén, ahol elnökké választották, majd a Világszervezet európai bizottságának III. madridi ülésén 1960 októberében újabb 4 évi időtartamra az újjáalakított Hidrometeorológiai Munkacsoport elnökévé is.