Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 1998. november 24-i közgyűlése (Beszámoló)

"Az Akadémia nem pecsétrakó intézmény " Részlet az "Akadémia" folyóirat 1998. tavaszi számából (Budapest, 1998. február 19.) A Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudósok köztestülete Mint ilyen, feladatának érzi, hogy a hazai tu­dományosság egészét érintő minden kérdésben állást fog­laljon. így állást foglal, ha szükséges, a kutatás szabadsá­ga és zavartalansága, a kutató értelmiség tudományos ér­dekvédelme ügyében, a tudománypolitika különböző kér­déseiben, az egyes diszciplínák egyetemes és hazai müve­lésében követendő irányokban. És, különös hangsúllyal szól arról, hogy a tudománynak a társadalmon belül a "nemzet csinosításában", a polgárosításban, a modernizá­cióban milyen szerepe lehet. De: az MTA mint köztestü­let nem dolgoz ki kollektív állásfoglalást konkrét tudo­mányos kérdésekről. Az MTA nem pecsétrakó intéz­mény. Tudósait, tudósainak egy-egy csoportját a szabad véleménynyilvánításra, ha kell, a vélemények különböző­ségének nyílt megfogalmazására sarkallja A konkrét kér­désekben is. Ezek az állásfoglalások mindig nevesített ál­lásfoglalások. De nem "az Akadémia" állásfoglalása. Sze­rencsétlennek tartjuk, hogy az elmúlt évtizedekben visz­sza-visszatérően engedtek a magyar szellemi élet vezetői a csábításnak: az Akadémia, illetve a magyar tudósok tényleges és megalapozott tekintélyét a tekintélyelvűség kialakítására használják fel a közgondolkozásban. Sem az irodalom, sem a történettudomány, sem a fizikai, műszaki tudományok, sem más diszciplína körébe eső konkrét kérdésekben nem alakítunk ki ú.n hivatalos álláspontot. Legalábbis én, mint elnök, a magam egy szavazatával mindig is ellene voltam és leszek is ennek a korábbi gya­korlatnak, és se a honfoglalásról, se csontvázról, se gátról ne legyen ilyen "hivatalos akadémiai" álláspont Ebből a felfogásból kiindulva a hágai ítélet végrehajtá­sa tárgyában létrehívott testületet soha nem tekintettük "akadémiai bizottság"-nak. 1994-96 között valóban volt akadémiai "Gabcíkovo-Nagymaros Ad Hoc Bizottság", de az új elnök ezt nem működtette tovább. És, tudomá­som szerint a kormány sem "akadémiai bizottság"-nak te­kintett bennünket. A testület tagjait sem az Akadémia el­nöke, hanem a miniszterelnök kérte fel. Köztük sok aka­démikust, akadémiai testületi tagot, doktort. De ők mint független tudósok vettek és vesznek részt a Tanácsadó Testület munkájában Mellettük több tisztviselő, mérnök. A vitákban sem alakult ki semmiféle "akadémiai", kontra "nem akadémiai" álláspont. Én azt tekintettem feladatomnak, hogy a különböző szakmák képviselőit, a különböző vélemények képviselőit "egy asztalhoz" ültessem. Hogy ebben, a térséget hosszú távon meghatározó döntés-sorozat előkészítésében a leg­jobb szakemberek vegyenek részt. És azon iparkodtam, hogy korszerű álláspont alakuljon ki az egész Duna-régió fejlesztéséről. Hogy meg tudjuk fogalmazni ember és ter­mészet, természet és gazdálkodás új típusú viszonyát az ezredfordulón. Sok éve elkötelezett kutatója vagyok a közép-európai népek konfliktusainak, és kutatom e konf­liktusok feloldásának lehetőségeit. A létrehozandó Duna­program a már megkezdett közép-kelet-európai megbé­kélés alapja lehet Hiszem, hogy a víz, természeti kincse­ink megóvása, a természeti környezettel való okos gaz­dálkodás erösebb összekötő' kapocs, mint a múlt etni­kai-vallási-politikai ellentét-hagyománya. Amikor a kormány kérdéseket intézett a Tanácsadó Testülethez a Szigetköz vízellátásáról, a hajózásról, fo­lyamszabályozásról, kiküldtünk egy bizottságon belüli, természettudós szakértőkből álló albizottságot. Az ő fela­datuk csak a természettudomány szempontjából számba jöhető alternatívák feltárása volt. Tudtuk, milyen kataszt­rofális kihatású döntés volt 1992 után a vízgazdálkodási komplex környezeti hatástanulmányok elhanyagolása. A mulasztásokért majd nyilván a történelem fogja a felelő­söket elmarasztalni. A mi kollégáinknak a meglévő vizs­gálatok, a világban kialakult módszerek alapján kellett, a jelenleg megfogalmazható alternatívákat rögzíteni A Tanácsadó Testület 1998. január 20-i ülésén elfo­gadta az albizottság jelentését és ezt a kormányhoz továb­bította A "tanács" ugyanis "csak" tanács. A felelősségtel­jes döntés a politikusok kezében van Elismerjük: nehéz feladat, nehéz örökség halmaza után. Reméljük, hogy a döntések előtt a kérdés depolitizáló­dik, azaz kimenthető még a pártpolitikai küzdelmek aré­nájából. És reméljük, hogy a döntések hosszú távon gon­dolkodó és az európai horizontot a magyar érdekkel pá­rosító politikusok döntései lesznek. A döntések ésszerű ü­temének mérlegelésével A testület elnökeként írásban is kértem a Miniszterel­nök Urat, hogy az albizottsági jelentés közzétételéh ez já­ruljon hozzá Mert nemcsak a politikának, de a tudo­mánynak is érdeke a nyilvánosság. Glatz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents