Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Nekrológok (Györke Olivér, Korim Kálmán, Sellyey Gyula, Halász Béla, Csoma János)

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. Sellyey Gyula 1929-1998 Mély megrendüléssel vettük a hírt, hogy tagtársunk és kollégánk Sellyey Gyula, a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály egyik alapítója, a szakosztálynak megalakulásától kezdve közel 20 éven át titkára, ezt követően mintegy 15 évig elnöke, utóbb a társaság tiszteleti tagja 1998. szeptember 21-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Budapesten született 1929, december 23-án. Tanulmányait is itt - a háború kényszerű közbejöttével - folyamatosan végezte. A vegyészmérnöki oklevél megszerzése után a Hejöcsabai Cementgyárban technológusként eltöltött két évet követően a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalathoz került, és további teljes szakmai pályáját itt, illetve az utódszervnél a nyugdíjkorhatár felett is haláláig folytatta. Munkahely választása igen szerencsés volt, mert kezdettől fogva a vízminőség kérdéseinek fontossága érintette meg. Itt találkozott első főnökével Varró Istvánnal, akiben már érlelődött, hogy a vízkémia és víztechnológia növekvő jelentőségét Társaságunk életében önálló szervezetként kell elismerni. Ebben sokat segített, hogy ezt a szakterületet addig is befogadó Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály akkori elnöke, dr. Schmidt Eligius Róbert is melegen támogatta e törekvést. Sellyey Gyula az új szakosztály életre hívásával együttjáró szervezési feladatokat magára vállalta, majd titkári minőségében töretlenül folytatta. Tagjai együttműködésének eredményeként a szakosztály a Társaság egyik legdinamikusabban fejlődő része lett, amelyet több nemzetközi és számos hazai nagyrendezvény sikeres lebonyolítása is fémjelez. Ezek közül is kiemelendő - az 1970, 1979 és 1988. évi nemzetközi vízminőségi kongresszus, - az 1973-1985 között az MTA Vízellátási és Csatornázási Szakbizottsággal együtt rendezett tíz vízminőségi és víztechnológiai szeminárium, - az 1975-1985 között - lényegében évenként - megtartott gázmentesítési ankét. Ugyancsak jórészt Sellyey Gyula személyes érdeme, hogy a szakosztály számos, a szakterület témakörébe illeszthető kérdést képes volt előremutatóan befogadni, felkarolni és megtárgyalni, s a különböző helyen dolgozó és szemléletű munkatársakat a közös ügyek érdekében egyesíteni. Személyes feladatának tekintette a szakterület minél szélesebb körének bekapcsolását a szakosztály munkájába, egyúttal a szakosztály irányításának és a célkitűzéseinek folyamatos megújítását. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálynál végzett munkája mellett készséggel kapcsolódott a Társaság további feladataiba is, így pl. közel harminc évig, haláláig tagja volt a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságának Sellyey Gyula sikeres és eredményes munkáját szívóssága mellett elsősorban probléma-érzékenysége és kivételes szerénysége alapozta meg. Nem törekedett szereplésre, sőt felkészültségéhez és széles körű tájékozottságához képest önálló előadóként szinte sohasem szerepelt. Mások megszólaltatását tartotta fontosnak, és ahol csak lehetett, háttérbe vonult. Elnöki megnyilatkozásai összefogottak és tárgyszerűek voltak. Ezekből is kiviláglott széleskörű és korszerű témaismerete, reális értékítélete. Igazi közösségi ember volt. Mindenben a tökéletességre törekedett, a váratlan helyzetek sem riasztották vissza, és a feladatokat úgy szervezte, hogy annak nagyobb, vagy bonyolultabb részét Ö végezze. Munkahelyén is előadóként, később vezetőként készséggel vállalta a munka nehezét, és vezetői magatartását a személyes példamutatás jellemezte. Feladatait mintaszerű előkészítéssel, mindenkit felülmúló precizitással és odaadással végezte. A szakmai viták során is szerény volt, csendes érveléssel és derűs magatartással képviselte igazát. Vezetőként beosztottjaiért a végsőkig kiállt, de szigorúan megkövetelte a pontos és szakszerű munkavégzést. Nagy súlyt helyezett a helyszíni vizsgálatokra, a kapcsolódó szakterületekre is kiterjedő információ-gyűjtésre. Az akkori viszonyok között kissé különcnek számított a társadalmi tulajdon különböző formáit védő megtartása, következetes tiszta-kezüsége miatt. Munkatársként sokat segített a munkahelyi közösség jó légkörének megteremtésében és megőrzésében, az egyéni és emberi problémák megoldásában, sokszor egyéni érdekeinek rovására is. Munkája mellett a munkahelyi sport szervezésében és az abban való részvételben is kiemelkedett, amelyben emberi kvalitásai hasonlóan érvényesültek. A maga és környezete sportolását élete fontos részének tekintette, és ezt a tevékenységet is haláláig folytatta. Mind a Társaság életében, mind munkahelyén ismert és elismert, közszeretetnek örvendő egyéniség volt. Szerény és kedélyes magatartására, önzetlen és kitartó munkájára, segítő tanácsaira, barátságára sokáig és kegyelettel fogunk emlékezni.