Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Nekrológok (Györke Olivér, Korim Kálmán, Sellyey Gyula, Halász Béla, Csoma János)

58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. Nekrológok Györké Olivér 1921-1998 1998. április 23-án eltávozott közülünk Györké Olivér, a magyar vízügyi kutatás elismert személyisége. Élete a Székelyföldön, Kézdivásárhelyen kezdődött 1921. október 4én. A gimnázium elvégzése után Budapesten, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre iratkozott be, s 1948-ban szerzett mérnöki oklevelet. 1948-tól 1953-ig a Budapesti Műszaki Egyetem II. sz. Vizépitéstani Tanszékén dr. Szilágyi Gyula professzor mellett intézeti mérnökként, tanársegédként, adjunktusként oktatott, illetve a Tanszék hidraulikai laboratóriumában kisminta-kísérleteket végzett, többek között az akkor épülő tiszalöki erőművel kapcsolatban. Sokat tett a hidrológiai statisztika c. tantárgy Szilágyi Gyula által 1949-ben kezdeményezett bevezetéséért, az elméleti és gyakorlati oktatási anyag színvonalas összeállításáért 1953-ban került a VITUKI-ba Itt először a vízgazdálkodási osztályon hidrológiai tanulmányokat folytatott, többek közt a Hernád árvizeivel és szabályozásával foglalkozva. Eközben dr.Bogárdi Jánossal, a VITUKI épülő hidraulikai laboratóriumának vezetőjével hosszabb szovjetunióbeli tanulmányúton vett részt, a leningrádi vízépítési laboratórium meglátogatásával. 1955-ben épült fel a Kvassay Jenő úti hidraulikai laboratórium, ahol a szakma kiváló művelői kerültek egybe. Még meg sem kezdődhetett ott a munka, amikor 1956 tavaszán Györké Olivért a dunai jeges árvíz elleni védekezésre küldték ki Csepel-szigetére. Irányító tevékenységéért árvízvédelmi emlékéremmel tűntették ki A nagyobb vízügyi beruházásokkal összefüggő laboratóriumi feladatok elvégzésében Györké Olivér tapasztalt szakembert jellemző sokoldalúsága jól érvényesülhetett. A lázbérci tározó túlfolyója, az északi szegedi Tisza híd építése, a szolnoki Tisza-szakasz és a bajai Duna-szakasz szabályozása, a kiskörei műtárgyak kialakítása, a csongrádi vízlépcső elhelyezése, a Balaton feliszapolódásainak megszüntetése, a Kis-Balaton helyreállítása, a paksi atomerőmű hűtővíz kivételének megtervezése kisminta kísérleteiben, egyes esetekben levegő- és víz modellje munkáiban témafelelősként vagy konzulensként vett részt. Fáradságot és időt nem kímélve, a jelenségek mélyébe hatolva végezte feladatait. Önmagával szemben is igényes volt. Elsőrendű munkát akart kezéből kiadni, s kész volt újabb és újabb kísérletekre, mindaddig, amíg a felállított magas mércéjének megfelelő megoldást meg nem találta. A VITIJKI Hidromechanikai Főosztályán, majd annak későbbi elnevezései szerinti Vízépítési, illetve Hidraidikai Intézetében dolgozott tudományos főmunkatárs, osztályvezető beosztásokban 1982. végéig. Ezt követően azonban nyugdíjasként sem szakadt el az intézettől, és a szakértői tevékenységtől Tanulmányai is rendszeresen megjelentek a szaksajtó hasábjain. Tevékenységéből kiemelkedik az alapvető tudományos megállapításokra hivatott, a Balaton délnyugati öblének három fázisú (víz, levegő, szárazföld) három dimenziós, torzított léptékű modellje, amely kereken 10 évig állt az általa tervezett Balaton csarnokban. A modell újdonságának számított a ventillátorok hajtotta légáram gerjesztette vízáramlás. E témában gyümölcsöztette vitorlás sportolói tapasztalatait, hiszen a vízügyi sportklub vitorlás szakosztályában sokat tevékenykedett. A balatoni áramlásokat személyes tapasztalataiból ismerte tehát. Több nagy hazai vízépítési műtárgy, így a kiskörei, csongrádi, dunakiliti vízlépcső elvi elrendezésére, tervezésére és üzemeltetésére végeztek irányítása mellett kisminta-kísérleteket. A kisminta kísérleteknek művésze volt, s nem véletlen, hogy az UNESCO kétnyelvű könyvet íratott vele az európai hidraulikai laboratóriumokról. Utolsó munkáját a Vízügyi Közlemények folyóiratban a fizikai kisminta kísérletek kutatásairól írta 1996-ban, rámutatva a folyami modellek torzításából eredő nehézségekre Külföldön is dolgozott. A hatvanas években a Mali Köztársaságban a felszín alatti vízkészlet feltárását kapta feladatul. A hetvenes és nyolcvanas években a tervezett algériai és líbiai hidraulikai laboratóriumok létesítésében működött közre. Az algériai laboratórium terve kiemelkedően korszerű volt. Nem rajta múlott, hogy a tervek megvalósítása késedelmet szenvedett. Számos nemzetközi rendezvényen öregbítette a magyarok hírnevét: a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség kongresszusain tartott beszámolókat. Kétoldalú kapcsolatokban vett részt francia, lengyel, jugoszláv, holland, szlovák társintézetekkel. Abba a generációba tartozott, amely kifejlesztette hazánkban a hidraulikai kisminta-kísérletezést, és amely a természet és a kisminta hasonlóságát nehéz körülmények között is biztosítani igyekezett, még mozgómedrű kisminták segítségével is. Nem felejtette el, hogy a természet jobban tudja a hidraulikát, mint a szakemberek tehát ha eltérés van az eredményekben, akkor a helyszíni tapasztalatokat kell alaposan szemügyre venni. Györké Olivér a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya tagjaként számos rendezvényen tartott előadást, szólalt fel. A legutóbb 1997ben, a Kis-Balatonnal foglalkozó rendezvényen tett fontos megjegyzéseket. A VITUKI kiváló dolgozója többször kiérdemelt kitüntetése után 75 éves születésnapja emlékeként 1996. október 16-án elsők között kapta meg a VITUKI-ból nyugalomba vonult kiváló kutatók számára újonnan alapított Pro Hydrológia kitüntetést. Nevét beírta a magyar vízgazdálkodás és a VITUKI történetébe. Munkatársai, barátai, ismerősei megőrzik emlékét.