Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés (Moldova György: Ég a Duna!)

48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. Könyvismerteté

s Moldova György: Ég a Duna! - Riport Bős-Nagymarosról Kertek 2000 Kiadó, Budapest, 1998. Riportkönyv fényképekkel és térkép illusztrációkkal. (A könyv kiadását a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja támogatta). "Fel kell-e építeni a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszert? Akik erre a kérdésre válaszoltak a nyilvánosság előtt, azokat többnyire alantas politikai célok vezérelték, a Dunában már rég politika folyik víz helyett. Moldova György ebben a könyvében a Vízlépcsőrendszer valódi történetét íija meg, megszólaltatja a legfontosabb szereplőket, személyes tapasztalatait bizalmas és titkos dokumentumokkal hitelesíti". A könyv e néhány mondatos fülszövege érthetően és nagyon jellegzetesen foglaíja össze annak szemléletmódját és lényeges mondanivalóját Az ismertetés írójának önkéntelenül is 1970. májusa ötlik emlékezetébe. Szeged városában rémhírek terjedtek el a város kiürítéséről, és sokan tartottak az árvíz betörésétől Megnyugtató szavait lakóházában az ismerős szomszédok is fenntartással fogadták: minden nap lesték, hány órakor tér haza, vagy, hogy elköltöznek-e családja tagjai. Ám, amikor ugyanazt az árvízi helyzet-elemzést, ugyanazokat a megnyugtató szavakat a rádió híreiben hallották a saját hangján ugyanőtőle, már elhitték, amit mondott Azt tapasztalhattuk most is, hogy ami a vizügyi szakembereknek alig sikerült, hogy meggyőzzék a közvéleményt a Vízlépcsőrendszer felépítésének szakmailag helyes indokairól, az építés leállításának kárairól, az sokkal inkább sikerült mostani könyvével az írónak Ismertségénél, eddigi könyvei nyomán megszokott szavahihetőségénél fogva olyan emberek figyelmét is sikerült felkeltenie a Vízlépcsőrendszer ügye iránt, akiket ez vagy nem érdekelt, vagy akik felépítését és teljes befejezését az ügyek valós ismeretének hiányában ellenezték Nézzük csak meg a könyvről eddig megjelent értékeléseket, kritikákat! Egyesek, természetesen, tárgyilagosak, s ezek közül még azoknak a szerzői is, akik nem értenek egyet az íróval, elismerik a mű tárgyi értékeit. Vannak, akik vitatkoznak a műben foglaltakkal De, ezek között már nincsen, aki a tényekkel szállna vitába, s az érvek helyett érzelmek, ellenérzések uralják soraikat Engem az nyugtatott meg, hogy Szegeden, ahol jó néhányan ismernek, s én a legtöbbjüket nem ismerem, az utcán, vagy a járműveken utaztunkban megkérdeztek, olvastam-e ezt a számukra váratlan és érdekes tartalmú könyvet, amit elsősorban az általuk megbecsült írójára tekintettel vettek kezükbe, nem is figyelve, hogy azt nekem is olvasnom kellett, hiszen benne az én nevemmel is találkozhattak. Nálunk úgy látszik, sok mindent érzelmek vezérelnek. A könyv írója nevével és művében csupán szinte a nyers tényeknek a logikai és történeti rendet követő felsorakoztatásával is nagyon sokat tett a vízügyek munkálói becsülete és országos megbecsülése érdekében. Az is igaz, hogy kevés olyan hasonló, irodalmilag is értékes mü született, amelynek olvasóját ennyire kézenfogva vezették volna: egyenesen a pokolba. A könyv 22 fejezetét itt fölösleges volna felsorolni. De, néhány jellemző mondatát érdemes idéznünk: "Ausztriában alapvető célnak számít, hogy minél tisztább, a környezetet kevésbé szennyező erőforrásokhoz nyúljanak, azért használják ki mind fokozottabban a Duna erejét. A kilenc, már felépült dunai erőmű a teljes osztrák villamos áram termelés 25 %-át adja, de ha ehhez még hozzávesszük az alpesi magaslati tározókban termelt energiát is, a vízerőművek részesedése 70 % körül jár". "A vízügyes szakma vált a támadások fö célpontjává. El kellett tűrniük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szentágothai János nyilvánosan kijelentse: Én már 1979-ben rádöbbentem, hogy mennyire műveletlen ez az egész vizes társaság! Egy rohamozó zöld aktivista még messzebb ment, a vízügyeseket rákos daganatnak nevezte a nemzet testén. A szakma ennek ellenére összezárt a támadások előtt, példátlan módon egyetlen szakemberük sem ment át a túlsó oldalra. Nemcsak általános erkölcsi okok vezérelték őket, de azzal is tisztában voltak, hogy ha behódolnak a hisztériának, annak elmúltával folt marad a becsületükön is". Keresztes K. Sándor (volt miniszter): "Egy értelmiségi és egy politikus abban különbözik egymástól, hogy a politikus egyértelmű célokat akar megvalósítani, az értelmiségnek viszont összetetten, több oldalról és elfogulatlanul kell megvizsgálnia a dolgokat. A bős-nagymarosi vitában az értelmiség politikusok módján viselkedett, fel sem tételezte, hogy a szlovákoknak is lehet valamiben igazuk". F. a sokat tapasztalt öreg környezetvédő: "A politika abban különbözik a céllövészettől, hogy itt bele is lehet dumálni a lyukat a céltáblába!" Beszélgetés egy szakértővel, aki turistaként jelent meg Hágában 1997. szeptember 25-én: "Véleményed szerint hogy dönt majd a Hágai Bíróság az esetleges második menetben

7 . . Dönteni épp úgy fognak, mint annak idején Trianonban Átfut rajtam a sejtés: nehéz idők lesznek még eljövendők" Július Binder: "Ha szakemberek ülnek le az asztalhoz, meg fognak állapodni Gabcíkovo-Nagymaros közös létesítménynek indult, és szeretnénk, ha az is maradna. .. Ha valaki (az alsó vízlépcső) követelésével fog előállni, az Nyugat-Európa lesz". Mosonyi Emil: 35 országnak vagyok hivatalos tanácsadója, Magyarország nem szerepel köztük. ... Úgy látom, azért nem vették hivatalosan igénybe a közreműködésemet, mert féltek az objektív tudományos véleményektől". "A Hatalom új birtokosai indulásuknál megismételték a már bevált Vízlépcső-ellenes kijelentéseiket, de kétségtelen, hogy az alapvető gondokat: a Kiliti gát sorsát, a szigetközi vízpótlás problémáját, a hajózás nehézségeit egyszer valamilyen formában nekik is le kell nyelniük. Minél később teszik azt, annál keserűbb lesz a falat. Az idő változatlanul s birtokon belül lévő szlovákoknak dolgozik". "És ennyi az egész: elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott". Dr. Vágás István