Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

374 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. gyorsabb lefutású. A P. choreus kora tavaszi lárvaállományának korösszetétele több (valószínűleg kettő), párhuzamosan fejlődő (időben eltolt) cohort fejlődését valószínűsíti. Az egyes cohortok elkülönítése azonban nehezen kivitelezhető. A nyári hónapokban a a cohort határok még jobban összemosódtak. Ha a testhosszeloszlás szerint is megvizsgáljuk a lárva-populációt, a fenti folyamaton túl az is kitűnik, hogy a tavaszi generáció jóval nagyobb egyedi méreteket ért el kirajzásig, mint a nyári. Az egyes generációk kirepülése az M2 ponton 1996-1997-ben 714 nappal előbb következett be, mint az A2 ponton, amely az augusztusi, szinkronizáltabb rajzásnál feltűnőbb. A jelenség az M2 pont kisebb vízmélységével, magasabb víz hőmérsékletével és jobb táplálék viszonyaival lehet összefüggésben. 1997-ben a Chironomidae produkciót lényegében három csoport képezte, a Chironomus (0.02-3.17 g AFDW m"

2 év

1), a P. choreus (0.320.66 g AFDW m 2 év"

1) és a T. punctipennis (0.10-0.69 g AFDW m"

2 év" '). A P. choreus-ia vonatkozó produkció becslés eredményeit az 1. táblázat mutatja. A tó teljes becsült bentikus Chironomidae produkciója 1997-ben 24.3*10' KJ év'

1 volt és ebből 6.9*10

9 KJ év"

1 esett a P. choreus-ta, amely 28 %-os részesedésnek felel meg. Az 1997 re becsült elsődleges termeléshez viszonyítva, amely Keszthelynél 210 g C m'

2 év"' (8610 KJ m"

2 év"

1) illetve Tihanynál 180 g C m"

2 év"

1 (7380 KJ m"

2 év"

1) volt (Vörös et al., 1998), a P. choreus produkciója 0.15, illetve 0.20 százaléknak adódik. 1. táblázat. A P. choreus és a teljes üledéklakó Chironomidae átlagos egyedszáma (N), biomasszája (B), produkciója (P) és P/B aránya a Balaton egyes területein 1995-97 időszakban. A biomassza és produkció adatok AFDW-ben értendőek. Az M, K, G, A és E az egyes balatoni keresztszelvényeket jelölik, magyarázatot lásd a szövegben. 1995 1996 1997 Terület N B P P/B N B P P/B N B P P/B módszer (db/m

2) (mg/m

2) mg/m

2év) (db/m

2) (mg/m

2) mg/m

2év) (db/m

2) (mg/m

2) mg/m

2év) P. choreus M 616 72 468 6.5 814 62 544 8.7 P/B K 290 36 234 6.5 357 36 315 8.7 P/B G 734 109 788 7.2 782 91 528 5.8 P/B A 571 82 591 7.2 838 66 380 5.8 P/B E 740 134 964 7.2 1017 114 661 5.8 P/B átlag: 622 95 675 7.0 776 81 500 6.5 M2 458 45 292 6.5 532 49 426 8.7 SF A2 344 49 336 6.9 564 105 755 7.2 872 109 629 58 SF M 1383 1352 4015 3.0 K 721 925 2735 3.0 G 1237 211 1213 5.8 A 1443 256 1157 4.5 E 1730 278 1437 5.2 átlag: 1311 455 1760 4.7 M2 717 389 1206 3.1 1024 940 2908 3.1 A2 1146 1958 5229 2.7 950 163 925 5.7 1428 225 1172 5.2 Diszkusszió Az utóbbi évtizedekig a Balatonban a T. punctipennis, illetve a DNy-i területeken még a Chironomus dominált {Entz, 1966, Oláh, 1976, Ponyi és mtsai, 1983). A P. choreus-t először 1953-ban talált egyedek alapján írták le a Balatonból (Bérezik, 1960). Ponyi és mtsai (1971) a 60-as évek végén azt találták, hogy a Balaton egyes területein a nyári időszakban, amikor más szervezetek jelenléte kicsi volt, az üledékben jelentős számban fordultak elő a Procladius lárvák. Dévai (1990) vizsgálatai alapján a Balaton ÉK-i részén az 1979-82 időszakban a Procladius és a Tanypus dominált, ami oligo-, oligo-mezotrof viszonyokra utalt. Ezzel szemben ez időtájt a tó DNy-i részében tapasztalt Chironomus-Procladius közösség mérsékelten eutróf viszonyokat jelzett. Az 1980-as évek elején a Chironomus populáció jelentős előretörése következett be a fokozódó eutrofizációval párhuzamosan a tó teljes területén, ami jelentős makrobentosz biomassza növekedéssel járt, és a tó hossztengelye mentén addig fennálló éles biomassza különbség kiegyenlítődéséhez vezetett (Dévai és mtsai, 1984, Dévai, 1990). Későbbi vizsgálatok (Perényi és mtsai, 1993) újból éles különbséget mutattak ki a tó két vége között Chironomus illetve Tanypus dominanciával, a Procladius említése nélkül. Dévai és Moldován (1983) a Balaton üledékének felső, az elmúlt 150-200 évet reprezentáló rétegének elemzésekor a tó DNY-i végében főleg Chironomus, Procladius és egyéb Chironominae, míg a tó EK végében nem Chironomus Chironominae és Procladius maradványokat találtak. Tanypus maradványok csak kis hányadban kerültek elő. Vizsgálataink alapján az 1995 eleji Chironomus dominanciát követően (Specziár és Biró, 1995) az 1996 és főleg az 1997 évben a balatoni Chironomidae fauna faj szerkezetét tekintve egyre inkább a Dévai által (Dévai, 1990) az 1979-82 időszakban megfigyelt, illetve az üledék által tükrözött, az elmúlt 150-200 évre jellemző faunához (Dévai és Moldován, 1983) kezdett ismét hasonlítani. Ez a Balaton újból csökkenő trofitását jelezheti. 1998 első felére vonatkozó megfigyeléseink alapján a Chironomus már Keszthelyen is szinte teljesen visszaszorult, és a vezető szerepet a produkció tekintében is a P. choreus vette át, emelkedő T. punctipennis arány mellett. A P. choreus kedvelt tápláléka döntően a bentikus állatkák (apró Chironomidae és Oligochaeta) és kevésbé a planktonikus eredetű rákok (Konstantinov, 1961, Baker és McLachlan, 1979). Ugyanakkor Baker és McLachlan (1979) kísérleteik alapján úgy véli, hogy a Procladius képes detritusz fogyasztására is, és így az állati táplálékban szegény időszakokat is átvészelni. A Procladius-nak ez a tulajdonsága, hogy képes igen széles táplálék-spektrum hasznosítására, magyarázhatja általános és állandó jelenlétét a Balaton erősen változékony táplálkozási feltételei között is. Ismerve a P. choreus fiatal példányainak táplálkozását és detritusz preferenciáját (Baker és McLachlan, 1979) nem valószínű, hogy a faj oligotrof körülmények között is képes lenne domináns szerep betöltésére. Valószínűbb, ez inkább mező-, mezo-eutróf viszonyok közt lehetséges.