Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

373 Szigligeti medencében Chironomus-Procladius, a tó középső területein Procladius-Microchironomus-Cryptochironomus, mig a siófoki medencében 1996-ben Procladius, illetve 1997-1998-ban már Procladius-Tanypus közösség jellemezte a faunát. A fauna összetételének változása a tó hossztengelye mentén a teljes Chironomidae biomasszában is megmutatkozott, amely Keszthelytől Fűzfő felé erőteljes csökkenést mutatott, legszembeötlőbben a K és a G sze 2400 vény között (1. ábra). 2000 • •T1600 J3 TJ E1200 9 s | 800 400 41|l|Smi |Sa 2£4a |S á 2. ábra. A P choreus egyedszám változása Tihanynál (vékony vonal) és Keszthelynél (vastag vonal) 600 choreus testhossz-testömeg viszonyát az AFDW (mg) = 0.00058»SL (mm) 31

4 (R

2 = 0.90) egyenlet írja le. Itt jegyezzük meg, hogy vizsgálataink során a fajnak csak a 3.-4 stádiumú lárváit tudtuk jól gyűjteni, az 1.-2. stádium kis testmérete folytán az alkalmazott 0.25 mm-es szitán jelentős hányadban átmennek testhossz (mm) 3. ábra A P. choreus egyes lárvastádiumainak elkülönülése a fejkapszula szélessége alapján A P. choreus részaránya a bentikus árvaszúnyog lárvafaunában Tihanynál egyedszámban az 1995 évi 30 százalékról 1996-1998-ban 60 százalék körülire növekedett, míg az átlagos biomasszában ez a növekedés még jelentősebb volt, 2.5 százalékról 50-65 százalékra. 1996-1998ban a P. choreus részaránya Keszthelynél egyedszámban a tihanyihoz hasonlóan magas, 52-63 százalék, volt, míg biomasszában 5-12 százalék. A teljes Balatonra vetítve a P. choreus aránya az üledék lárvafaunájában 59 % volt egyedszámban és 17.3 % biomasszában. Így a P. choreus 1996-1998-ban Balaton leggyakoribb üledéklakó Chironomidae faja volt. Mig a P. choreus átlagos egyedszáma 1995 és 1998 között emelkedő tendenciát mutatott mind Tihanynál, mind Keszthelynél, addig a teljes árvaszúnyog lárva biomassza jelentősen, mintegy egy nagyságrenddel (!) csökkent, döntően a nagytestű Chironomus visszaszorulása folytán. A területi különbségeket tekintve a P. choreus legkisebb mennyiségben a Szigligetnél (K) fordult elő, míg legnagyobb egyedszámban az Fűzfőnél (E). Figyelemre méltó továbbá, hogy a legeutrófabbnak tartott Keszthelyi és a legtisztább Siófoki medencében csak kis mértékben különbözött P. choreus mennyisége A P. choreus állomány mérete jellegzetes éves ritmust mutat. A legnagyobb egyedszámok kora tavasszal voltak megfigyelhetőek (10002500 egyed m'

2), mig a nyár elején és kora ősszel a kis egyedszámok voltak jellemzőek (0-400 egyed m'

2), amelyek között július-augusztus elején szintén nagyobb lárvapopuláció volt jelen (2. ábra). A vizsgálatok alapján az egyes lárvastádiumok a fejkapszula szélessége alapján jól elkülöníthetők. A 2. stádiumú lárvák fejtokjának szélessége 115-170 |im, a 3. stádiumú lárváké 215-325 nm, mig a 4. stádiumú lárváké 395-545 pm határok között változik (3. ábra). A Balatoni P. 1997.05. u 400 300 1997.10. 200 100 0 , , n i— testhossz (mm) 4. ábra. A P. choreus lárvaállomány méret és stádium szerinti összetételének alakulása Tihanynál 1996-1997-ben. A lárvaállomány struktúrájának nyomon követésével mind az A2, mind az M2 ponton két generáció kifejlődésére lehet következtetni (1. és 4. ábrák). Ezt bizonyítja az is, hogy a P choreus-rak a Balatonban két rajzási periódusa van. A tavaszi rajzás hosszabban elnyúló (május közepe-június közepe), míg a nyári (augusztus eleji) szinkronizáltabb.