Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Zsuffa István: Az ausztriai vízerőmű rendszer hatása a magyar Duna-szakasz árvízvédelmi biztonságára
38 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. Indokolás A legtöbb esetben a nagy folyók nagy árvizeit stacionárius meteorológiai ciklonok okozzák, amelyek a vízgyűjtőterületen hosszú ideig lerögződve folyamatosan magukhoz vonják a hideg és melegfrontok csapadékait, egymásra halmozva ezek vizeit (Bonía /., 1998). Az így geijesztett felszíni lefolyások árhullámai ezután a folyómederben szuperponálódnak, és ezáltal az alvízre egyetlen nagy árhullámot juttatnak A Duna 1965. évi legnagyobb árvize ilyen stacionárius ciklonnak volt a következménye, amely árvizet a hat hétnél hosszabb idő alatt ezen stacionárius ciklonra halmozódó frontok záporai, zivatarai okozták. A több mint 15 így generált árhullám már Ausztriában szuperponálódott. (7. ábra). vixalúok, (cm) DUNA NAGYMAROS 1965 A 12 3 4 5 6 7 10 11 12 mÖ (htaap) 7. ábra. Az 1965 évi dunai árvíz vízállás-idősora Nagymarosnál Ugyanezt tanúsítja az Ószövetségi Biblia, amely szerint 3000 évvel ezelőtt az özönvizet, a mezopotámiai nagy folyóknak az árvizeit hasonló, hosszú, 40 napos stacionárius csapadék okozta. Az árhullámok szuperpozíciója magas, és különösen nagy árvízvédelmi töltésterhelésű árhullámot generál, ami az árvízvédelemnek gondot okozhat. Vásárhelyi Pál a Tisza szabályozásának a tervezésénél ezt folyamatot már a múlt században fbiismerte (Vágás /., 1997). A Tisza kanyargós meandereit átvágatta, hogy a folyó hosszát röviditse és annak vízszin-esését megnövelje. Az árvízvédelmi gátakat a folyó partja mentén építtette az átmetszett ágaknál is, hogy csökkentse a hullámtereken a tározódást, és az egymást követő árhullámoknak a kis esésű hullámtereken való szuperponálódását. Ez a folyószabályozási és árvízvédelmi rendszer biztosítja azt, hogy a Tisza fölülről érkező árhullámai kisebb mértékben szuperponálódnak. A Tisza szabályozása egyébként olyan síkeres volt, hogy 1889. óta a Vásárosnamény alatti folyószakaszon a fő védelmi töltés sehol sem szakadt át. A Duna árhullámai az ausztriai szakaszon ehhez hasonlóan alakulnak. Az egymásra nem szuperponálódó árhullámok a folyónak a vízerőművekkel szabályozott szakaszán most gyorsabban szaladnak le, mint azelőtt, és ezek az önálló árhullámok Magyarországon is elkülönülve haladnak tovább. Ennek következménye a kicsiny és közepes árhullámok számának a növekedése, ezzel együtt az árvízvédelmi töltésterhelés mértékének csökkenése. Bár egyes árhullámok véletlen módon növekedtek, de az árvízvédelmi biztonság megnövekedett, ami az árhullámok egymásra halmozódási korlátozódásának is a következménye. Ugyanígy , a nagy árhullámok számának csökkenése jórészt az árhullámok szétválásának az eredménye, és az elkülönült árhullámok közül csak kevés ér el olyan magas szintet, amilyet a múltban a szuperponálódó árhullámok tetőző vízállása ért el. A árvízvédelmi biztonság növekedése azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy az árvédelmi munka szükségessége csökkent volna. Eredményes árvízvédelmi tevékenység nélkül az árvízvédelmi gát átszakadása elkerülhetetlen (Bogárdi /., 1974). Az árhullámok levonulási sebességének megnövekedése miatt a védelmi szolgálatnak hamarabb kell készültségbe lépnie, vagy védelmi munkára kivonulnia, mint régebben. Amint azt a 8. ábra mutatja, az árhullámok levonulási sebessége Ybbs és Bécs között 2,5 napról 0,5 napra csökkent, ami nyilván azt is jelenti, hogy az árhullámok most hamarabb érkeznek Magyarországra, mint régebben. Régebben elég volt, ha a magyar árvízvédelmi szolgálat csak 4-6 nappal a passaui, linzi és ybbsi riasztó jelzések után kezdte munkáját. Jelenleg a mozgósítás nem lehet 1-2 napnál hosszabb. Ez egyébként nem egészen szokatlan, hiszen a mozgósítási idő Magyarország egyéb folyóinál, pl. a Rábán, a Szamoson, vagy a Körösökön már régóta 12 óra. A napi vízállásváltozások levonulási sebessége megnőtt. Amint azt a 9. ábra mutatja az évi maximális napi vízállás-emelkedés jelentősen növekedett a legutóbbi 40 évben, ami kétségtelenül a vízerőművek hatása. A hirtelen vízállás növekedés is gyorsabb munkát, figyelést követel, amellyel védeni kell a gátak veszélyeztetését, s amelyhez gyors on line adatokat kell és lehet kapni. Következtetések: A feljegyzett vízállás-adatok hidrológiai statisztikai elemzése bebizonyította, hogy az ausztriai Duna-szakaszon a vízerőműveknek nincsen negatív hatásuk a folyó alvízi szakaszának az árvízvédelmére. Éppen ellentétesen, az osztrák duzzasztóművek Magyarországon növelik az árvízvédelem biztonságát azzal, hogy korlátozzák az árhullámok egymásra halmozódását. Az erőművek növelik a jégtorlaszos árvizek elleni biztonságot is. Bár a téli negatív hő-összeg az utóbbi évtizedekben gyakran meghaladta az 1956. évi, jeges árvizet okozó negatív hő-összeget, most a nagy hideg önmagában nem volt elegendő jégtorlaszok képződéséhez a Dunán. A jegesedés elmaradása részben a folyószabályozásnak, részben vízerőműveknek tulajdonítható, mivel a Dunának szabadon maradt folyószakasza túl kicsi ahhoz, hogy jelentős jégtáblákat alkosson még kemény telek esetén is (Starosolszky, 1989). Az árvízvédelmi biztonság javulásának az előnye csak akkor érvényesülhet, ha az árvíz előrejelzést és riasztást éppen úgy, mint az árvízvédelmi szolgálat munkáját - folyamatosan fejlesztjük. A gyors árhullámok elleni védekezés a védelmi szervezettől gyorsabb mozgósítási időt igényel, de gyors gátvizsgálatokra van szükség akkor is, ha szivárgások vagy buzgárok kezdenek kialakulni a gátak belsejében.
