Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

327 Az epiliton struktúrája a Balaton köves partján 'Lakatos Gy., 1 Kozák L., 2Bíró P., 2Muskó L, !Kiss K.M., 'Kiss M. 1KLTE Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 4010. Debrecen Pf.: 22 2 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Pf.: 35 Kivonat: A parti öv sajátos felépítése, helyzete, aljzatadó tulajdonsága folytán kiemelt jelentőségű a vízi élet szempontjából. Dolgozatunk a Balaton köves partszakaszain kialakuló élőbevonat (epilithon) struktúrájának, zonációjának és a fotoszintetikus oxigéntermelésének vizsgálata során kapott újabb eredményekről számol be. Nagy tömegű élőbevonat a déli parton az L, Fo, Mf mintákra és az északi parton Gy mintára jellemző. Kis tömegű bevonathoz a Sz és Z minták sorolhatók. Az epiliton mindenütt a szervetlen anyagú csoportba tartozik. A Balatonban az epiliton jelentős biomasszái képvisel, mivel a száraz anyag tömege 400-600 tAó (köves partra) becsülhető. A fotoszintetikus oxigéntermelés mérés alapján leírható, hogy az élőbevonat jelentős szerepet játszik a parti öv oxigénháztartásában, hozzájárulva ezzel az aerob viszonyok, és így a megfelelő vízminőség kialakításához. Kulcssz.: Balaton, köves part, epiliton struktúra és funkció, zonáció Bevezetés A parti öv sajátos felépítése, helyzete, aljzatadó tulajdonsága folytán kiemelt jelentőségű a vízi élet szempontjából. A rendelkezésre álló felületeket részben rögzült, szesszilis élőlények foglalják el, részben az általuk alkotott élőbevonatban szabadon úszkálnak és mászkálnak A part profilja, anyaga bonyolult, többrétegű benépesedést biztosít, melyet befolyásol még a fekvés (szélirány), a mélység (vízmozgások érvényesülése), a fényklíma, az oldott gázok jelenléte és töménysége, továbbá minden a környezetet alakító sajátosság (Sebestyén, 1963). A parti öv általában igen változatos tagolódást mutat. Vertikálisan különböző zónákra oszlik, melyek egy részére jelentős hatással van az alacsony vagy a magas vízállás, illetve ezek váltakozása. Horizontális tagolódását tekintve hullámjárta (lotikus) és szélámyékos (lenitikus) részek különböztethetők meg (Sebestyén, 1963). Az átvilágítottság miatt a parti öv a szervesanyag-termelés egyik fö színtere. A parti öv, mint a víztér és a szárazföld átmeneti sávja, kiemelt környezetvédelmi fontossággal bír, élóhelyi változatosságot nyújtó szerepe meghatározó az élővilág sokféleségének biztosításában. A Balaton kifejezetten sekély tó, normális mélységei is csak az eprofiindális zónába sorolhatók (Sebestyén, 1963). A tó fontosabb morfometriai adatait (Bíró, 1984; Felfűldy, 1981) munkája tartalmazza. A Balatonban természetes köves partot a zalai oldalon és a Tihanyi-félsziget peremén találunk Azonban az élőhelyi viszonyok és benépesedés tekintetében a part, mólók, építmények védelmére felhalmozott kőrakásvonulatok és kőépítmények, a köves partokkal azonosnak tekinthetők, és természetes aljzatként (Sebestyén, 1963) kezelhetők. A Balaton kerületének mintegy 10 %-át védi jelenleg is eredetileg ideiglenesnek szánt kőszórás, további 40 %-án épült ki egyéb köves part jellegű partvédmű. Ehhez hozzászámítva a természetes köves partokat, a partvonalak mintegy 70 %-án, még a kifejezetten lapos, homokos parttal bíró Somogyban is találunk köves partot. Dolgozatunk a Balaton köves partszakaszain kialakuló élőbevonat (epilithon) struktúrájának, zonációjának és a fotoszintetikus oxigéntermelésének vizsgálata során kapott újabb eredményekről számol be. Anyag és módszer Vizekben a szilárd fázis és a víz határfelületén található élőlények és élőlénytársulások összessége a benton, amelynek egyik jellegzetes formája a bentosz, a másik a perifiton A meder fenéktől eltérő alzaton élő közösség a perifiton (Behning, 1924). Pa alzat minősége alapján különböztetjük meg az epifiton (a növényen élő sziervezetek), és az epilithon (a kövön élő szervezetek) fogalmát (Sládecková, 1962). Vizsgálataink tárgyát tehát a kövön kialakuló élőbevonat, azaz az epilithon - az epilitikus zootekton és fitotekton - {Lakatos, 1976) képezte. Mintavételi helyeinket a keszthelyi kikötőnél (K), a Keszthelyi medence györöki strandjánál (Gy), a Szigligeti-öböl badacsonyi hajókikötő kőszórásánál (Sz), a tihanyi részen az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet előtti szakaszon (M), a Fűzfői-öböl balatonalmádi sétány köves partjainál (F), a balatonaligai kikötőben (A), a zamárdi strand szakaszon (Z), a balatonlellei kikötőben (L), a fonyódi kikötőben (F) és a déli parton, Balatonmánafüidő (Mf) kikötőjében jelöltük ki. A mintavétel a tél kivételével évszakosan (tavasz, nyár, ősz) történt. A kb. 30 cm vízmélységből óvatosan, de meglehetősen gyorsan kiemelt köveket fehér színű műanyag tálcákra helyeztük. Adott területről a nedves élőbevonat tömeget éles szikével mintatartó edénykékbe kapartuk, és azokat fénytől elzárva hütőtáskába raktuk. A zootekton szervezeteket csipesszel, illetve desztillált vizes lemosás után planktonhálóban való tömörítéssel gyűjtöttük be műanyag edényekbe, amit a helyszínen konzerváltunk. A mintavételt egy-egy helyen háromszoros - ötszörös ismétlésben hajtottuk végre. A szükséges háttérinformáció nyeréséhez a mintavételkor merített vízminták fontosabb fizikai és kémiai paramétereit is meghatároztuk. Secchi koronggal az átlátszóságot (cm), hordozható terepi műszerek segítségével a vízhőmérsékletet, a pH-t, a vezetőképességet (jiS/cm), laboratóriumban pedig a lebegőanyag tartalmat (mg/L), határoztuk meg (Felfűldy, 1987). A kő felszínéről lekapart élőbevonat mintából laboratóriumban nedves- és száraztömeg méréseket, szárazanyag meghatározásokat (%), klororofill-a méréseket (%), végeztünk. A fitotekton analízishez ismert tömegű mintát szintén konzerválás után eltettünk. A mintákat szárazanyag tömegük, hamutartalmuk és klorofill-a koncentrációjuk alapján osztályoztuk, így a következő élőbevonat kategóriákat, csoportokat ill. típusokat alakítottuk ki: Az élőbevonat tömege (sza) alapján javasolt kategóriák: kis tömegű >250 g m'

2 közepes tömegű 250 - 500 g m"

2 nagy tömegű < 500 g m"

2 Az élőbevonat hamutartalma (ha %) szerinti csoportok (szerves és szervetlen komponensek aránya alapján): „szerves anyagú" bevonat > 25 % „szerves jellegű" bevonat 25 - 50 % „szervetlen jellegű" bevonat 50 - 75 % „szervetlen anyagú" bevonat 75%.. A klorofill a tartalom (kl-a %) alapján javasolt típusok heterotróf típus >0.05 % hetero-autotróf típus 0.05-0.10% auto-heterotróf típus 0.10 - 0.25 % autotróf típus <0.25%. A zonáció-vizsgálatokat a tihanyi kutatóintézet előtti szelvényben 1997. és 1998 aug. 1-10. között végeztük el. A csupasz felső résztől egészen a meder alján lévő kövekig, mindkét évben négy zónát elkülönítve vettünk a kövekről élőbevonat, s az adott mélységből vízmintát. Az élőbevonat fotoszintetikus oxigéntermelését sötét-világos palack módszerrel tanulmányoztuk (Felföldy, 1987, Gulyás, 1983). Az oxigén tartalom mérése hordozható műszer segítségével, membránelektróddal történt. A méréseket háromszoros ismétléssel végeztük. Az élőbevonat mintát mindig a tanulmányozni kívánt mélységből emeltük ki, és az expozíció idejére ugyanazon mélységbe helyeztük vissza, ezzel biztosítva azt, hogy megfelelő fény és hőmérsékleti viszonyok közé kerüljenek. Az eredmények ismertetése és értékelése A száraz anyag alapján megállapított tömeg viszonyokat elemezve az északi parton csak a Győröknél vett élőbevonat minta (Gy) sorolható a nagy tömegű kategóriába, míg a déli parti minták közül a lellei (L), fonyódi (F) és a máriafürdői (Mf) kikötőkben gyűjtött minták. A kis tömeg két minta közül a badacsonyi hajókikötő kőszórásánál (Sz) vett mintára jellemző a kisebb tömeg (114 g/m

2), de ebbe a kategóriába tartozik a zamárdi strandnál (Z) gyűjtött minta is. A legnagyobb tömegűnek a Fonyódnál vett minta (F) bizonyult a mért 901 g/m

2 értékkel. Nem említett minták (K, M, F, A) a közepes tömegű élőbevonat kategóriába tartoznak. Megállapítható, hogy