Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - Szlávik Lajos: Godnolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről

SZLÁVIK I. : Gondolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről 253 Az árvízmentesítés témakörében a kockázat korszerű értelmezésének és vizsgálatának első gyakorlati eredményei Hollandiában születtek. Az 1953. é\i nagy vihardagályt követően kidolgozott védelmi előírások olyan számításon alapultak, mely a gátszakadás következtében előforduló halálesetek egyéni, éves kockázatát 1 10"

7-re kívánta csökkenteni. A nagyszabású Delta-terv megvalósítása után 10 évvel a Holland Parlament egy olyan törvényt fogadott el, mely általánosságban az emberélet kockázatának figyelmen kívül hagyható mértékét 1 • 10"

8 haláleset/évben, elfogadható maximumát 1 10"

6 haláleset/év-ben állapította meg [.Pasmcm 1993], A vízkárelhárítás ma már aktív módon képes az árvízvédelmi biztonság és az elöntési kockázat befolyásolására. Az árvízkárok kezelésének jelenlegi nyugat-európai gyakorlatát és a kockázat-elemzésen alapuló fejlesztés közelmúltban kidolgozott korszerű módszereit egy, az Európai Unió kezdeményezésére 1993-96 között végzett nagyszabású kutatási program értékelte [EUROFLOOD 1994). Ebből az derült ki, hogy a vízkárelhárítási döntésekhez jelenleg Hollandia és Nagy-Britannia használ kockázat-elemző modelleket; Németország, Franciaország, és Portugália pedig foglalkozik ilyen típusú modellek kialakításával Magyarországon 1983 óta folynak vizsgálatok azért, hogy segítséget nyújtsanak a hazai árvízvédelmi rendszer fejlesztésének optimális sorolásához [ÖKO 1992, Ress et al. 1983] Az eredményeket ugyan felhasználták az ország hosszú távú árvízvédelmi fejlesztési tervének kidolgozásánál [KHVM 1995], de a gyakorlat számára használható megoldás még nem alakult ki. Az eddigi eredmények alapján levonható legfontosabb következtetések a következőkben foglalhatók össze: A természeti katasztrófák közül világviszonylatban is, Magyarországon is az árvizek jelentik a legnagyobb kockázatot. Hazánkban az árvízi elöntés emberé le t-kockázata a védelmi rendszer kiépítését követően gyakorlatilag megszűnt, az ártéri öblözetek gazdasági kockázata azonban átmeneti csökkenés után fokozatosan növekszik. A védvonal biztonsága független a védett terület elöntésének kockázatától, de az elöntés kockázatának számításához feltétlenül szükség van a biztonság valószínűségi változóként történő megadására. A védvonalra vonatkozó, jelenleg használt biztonsági paraméterek a védett terület kockázatának jellemzésére nem alkalmasak Az elöntési kockázat csökkenthető a védvonal biztonságának növelésével vagy a védett területen az elöntés következtében keletkező kár súlyosságának csökkentésével. Egy adott terület elöntésének elfogadható kockázati értékei egy többkntériumú döntési folyamat eredményeként határozhatók meg, melyben a gazdasági jellemzők és költség-kihatások mellett figyelembe kell venni az emberi élet és egészség veszélyeit, környezet- és természetvédelmi szempontokat, honvédelmi feltételeket, valamint a nemzetközi megállapodásokat is. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése során a védvonalak biztonságát a jövőben az árvízvédelmi kockázat-elemzés részeként kell vizsgálni. Az egyes öblözetek elöntésének gazdasági kockázatát a védelmi szakasz tönkremeneteli valószínűségének és az egyszeri elöntés esetére számított gazdasági kár súlyosságának szorzatával kell jellemezni. Az öblözetek védelmi helyzetének mérlegeléséhez meghatározandó az elfogadható kockázat értéke. A védelem fenntartását, illetve a fejlesztés indokoltságát, sorrendjét, mértékét a számított és az elfogadhatónak ítélt kockázat jelenlegi viszonya, valamint a fejlesztés költségigénye alapján lehet eldönteni. A kockázat-elemzés folyamatát és eredményeit szemléletes formában, térinformatikai rendszerek segítségével célszerű megjelenítem (Papp 1999a, 1999b], A KHVM kezdeményezésére, az OVF megbízása alapján 1997 óta folyik kutatási-fejlesztési munka az árvízvédelmi fejlesztés hazai kockázat-elemzési módszerének kialakítása. Jelenleg folyamatban van a "Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése és rekonstrukciója" című világbanki projekt. Ennek keretében egy megvalósíthatósági tanulmány készül, mely többek között foglalkozik az elöntési kockázat meghatározásával és a kockázati térképek készítésének lehetőségeivel is. Az ígéretes kutatási munkáktól az árvízvédelem kockázat-alapú fejlesztésének módszertana remélhető. 12. Az árvízi kockázati térképezés alkalmazása Az árvízi kockázati térkép a különböző valószínűségű árvízi- és árvízkár jellemzők kartográfiai megjelenítése, olyan különleges topográfiai térkép, amelyen a feltételezett árvízi jellemzőket grafikusan ábrázolják. Az árvíz számos jellemzője ábrázolható a kockázati térképeken, azért, hogy a szerkezeti beavatkozások, prioritások meghatározhatók, a várható kár becsülhető legyen. Az árvízkockázati térkép a területfejlesztési és a területi árvízvédelmi beavatkozási politikának alapvető eszköze lehet. Az árvízkockázati térképek a területhasználat tervezéséhez kiindulási információkat nyújthatnak, segítségükkel megállapíthatók az árvíz okozta károk és a kockázat csökkentésével járó előnyök, a nem-szerkezeti árvízvédelmi intézkedések és az árvízálló építések megvalósíthatósága, növelhetik a lakosság ismereteit a várható veszélyekről. A térképezés alapvető tényezője rendszerint az árvizek visszatérési ideje, esetenként a várható vízmélység vagy dinamikai tényezők [Tóth 1999], Az első ilyen irányú kísérletekre az Egyesült Államokban került sor. Árvízkockázati térképeket leginkább az Amerikai Geológiai Felmérő Központ és az Amerikai Mérnöki Hadtest használ. Európában az árvízi kockázat-térképezés területén nagy különbségek vannak az egyes országok között, de általánosságban elmondható, hogy sokkal kevesebb tapasztalat halmozódott fel, mint Amerikában. Az árvíz kockázati térképek szabványosítása terén a klimatikus különbségek játsszák a főszerepet. Mind ez ideig az Európai Közösség nem kezdeményezte a szabványosítást [NATO 1999], Magyarországon a korábban végzett kutatási-fejlesztési tevékenység folytán rendelkezésre állnak a lehetséges maximális elöntési térképek, korlátozottan használható kárbecslési adatok, információk, de nincs árvíz-kockázati térkép. A kockázati térképezést számítógépi modellekkel integrált GIS formátumban célszerű végrehajtani. Ha ilyen térképek rendelkezésre állnak, akkor a különböző árvízvédelmi szcenáriók viszonylag gyors vizsgálata lehetséges, amit akár egyes árvízvédelmi fejlesztések és intézkedések, akár a területhasználati tervezések hatásainak vizsgálatához, akár konkrét árvízvédekezési helyzetelemzésekhez, döntések előkészítéséhez fel lehet használni. Az igazi szűk keresztmetszetet a feladat elvégzésében a hidrológiai és hidraulikai modellekkel integrálandó digitális térképi adatbázis hiánya jelenti. A szükséges digitális térképészeti adatbázis magába kell, hogy foglalja a topográfiai adatokat, a digitális domborzati modellt (DDM), az árvízvédelmi, illetve a viz levonulását befolyásoló, leginkább vonalas létesítmények (vízügyi, közlekedési) paramétereit. Mindezek az elöntési kontúrok meghatározásához szükségesek. Ezeken túlmenően a kockázati térképezés egyéb digitális térképi rétegek használatát igényli, mint pl. a területhasználatok, a népsűrűség, a nem számszerűsíthető értékek (kulturális, történelmi, természeti, környezeti). Az elöntési szintek meghatározása olyan DDM használatát igényli, melynek szintvonal sűrűsége legalább 0,5 m. A hazai viszonylatban létező egyetlen országos digitális térképi adatbázis, ill. terepmodell szintvonal sűrűsége ugyanakkor 5 m. Az árvízi kockázati térképezés kiterjedt hazai alkalmazásának ez komoly hátráltató tényezője. Érdemi előrelépés csak a megfelelő DDM előállítását követően várható.