Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - Szlávik Lajos: Godnolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről

SZLÁVIK I. : Gondolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről 251 Azzal, hogy az egyes területek védelmét szolgáló árvízvédelmi vonalak kiépítésének mértékét egyértelműen az évi legnagyobb jégmenetes árvizek egy bizonyos valószínűségű (átlagos visszatérési idejű) értékében határozták meg, lehetővé vált az egyes árvízvédelmi öblözetek kiépítettségének egységes értékelésére és a véletlen jelleggel előfordult nagy árvizek szubjektív értékelése okozta nehézségek kiküszöbölésére A mértékadó előírásokat három tényező együttesen jeleníti meg [Bencsik 1979, OVH 1976]: a.) a mértékadó vízszint értékére vonatkozó előírás; b.) a töltések terhelésére mértékadó elöntések időtartama, c.) a magassági biztonságra vonatkozó előírás. a) A mértékadó vízszint értékére vonatkozó előírás szerint Magyarország valamennyi folyójára a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvizet kell mértékadónak elfogadni, az alábbi kivételekkel: - a Duna Esztergom-déli országhatár közötti szakaszán az eddig előfordult legnagyobb jeges vízállások burkológörbéje a mértékadó árvízszint. (Ez 20-220 cm-rel magasabb a 100 évenként előforduló számított árvízszintnél), - Budapest főváros, Győr, Szeged és az algyői olajmező különösen magas fokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területét védő fővédvonalaknál a számított 1000 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvíz a mértékadó Az egyes folyókra elvégzett szabatos matematikai statisztikai vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a 80, 100, 120 és 150 éves átlagos visszatérési idejű árvízszintek között csak deciméter-rendü magassági eltérések vannak. Ez az eltérés nem haladja meg a számított valószínűségek megbízhatóságát jellemző 5 %-os kockázati határt sem, ami ± 50 cm körül ingadozik. Nem volt tehát gyakorlati jelentősége annak, hogy az egyes öblözeteknél különböző átlagos visszatérési tdejű mértékadó szintet állapítsanak meg, kivéve a különlegesen magas fokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területeket, melyek egyértelműen kijelölhetők. A közgazdasági vizsgálatok sem indokolták az egységes mértékadó szintektől való eltérést. Ez összefüggött az egyes területek gazdasági értéke meghatározásának bizonytalanságaival, részben pedig a vizsgálati módszerek korlátaival. b) A deklarált mértékadó tartósság az adott szinteket 1 %-os valószínűséggel meghaladó vízállások tartósságának napokban kifejezett időtartama. c) Az árvízvédelmi művek mérete megállapításának harmadik kritériuma a mértékadó árvízszint felett előírt magassági biztonság. Előre nem látható esetekre, valamint a számításokat terhelő - szakmailag elfogadható bizonytalanságokra tekintettel a mértékadó árvízszint felett a magassági biztonság általában 1,0 méter, az országhatárt képező, vagy metsző folyókon - 1,2-1,5 m, Budapest területén - 1,3 m. A töltések minimális méretét a rajtuk való közlekedés és a fenntartás szempontjaira tekintettel ugyancsak meghatározták. Az 1976-ban befejezett vizsgálatok és az újonnan elrendelt mértékadó előírások kapcsán, az új mértékadó árvizek megállapításánál természetesen csak a már bekövetkezett hidrológiai eseményeket lehetett figyelembe venni, ezért nyilvánvaló volt, hogy a mértékadó árvíz csak egy olyan időszakra érvényes előírás, melyben a hidrológiai körülmények a megelőző időszakhoz képest változatlanok. Ennek megfelelően a hidrológiai eseményeket folyamatosan értékeim kell és szükség esetén a mértékadó árvizeket az új helyzetnek megfelelően helyesbíteni kell. 1976ban úgy becsülték, hogy a mértékadó árvízi előírások - a kisebb helyi korrekcióktól eltekintve - előreláthatólag az ezredfordulóig érvényben tarthatók. Az 1976. óta eltelt időszakban egyes folyókon - esetenként emberi beavatkozások hatására - a jellemző vízállások megváltoztak. A lefolyási viszonyok megváltozása indokolttá tette a mértékadó árvizek felülvizsgálatát [Laczay 1990], amely alkalmat egyidejűleg a meghatározási módszer tökéletesítésére is felhasználták. Az érvényes előírások szerint a folyók mértékadó árvízszintjét a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendeletben állapítja meg, ily módon tehát ez államilag deklarált előírás. A legutolsó, 1997. október 1től életbe lépett, jelenleg is hatályos előírás a 15/1997 (IX. 19.) KHVM rendelet a folyók mértékadó árvízszintjéről [KHVM 1997], Mindmáig az 1970-es években végzett vizsgálat-sorozat [ VITUKI 1976] a legátfogóbb kutatási munka, amely a magyarországi árvízvédelem fejlesztését tudományosan megalapozta. Az 1998. és 1999. évi árvizek rámutattak, hogy indokolt ismételten elemezni és értékelni az árvizeket kiváltó időjárási helyzeteket, a felszíni összegyülekezést befolyásoló tényezőket, a folyómedrek és hullámterek vízszállító képességében beállt változásokat, az árvízvédelem fejlesztéséhez szükséges hidrológiai alapadatokat, statisztikai paramétereket. Ismét el kell végezni az árvizek keletkezési körülményeinek genetikai vizsgálatát. Az eltelt negyedszázad történéseire, gyakorlati tapasztalataira és tudományos eredményeire tekintettel tehát a vizsgálati eredmények felülvizsgálata és - ahol szükséges megújítása indokolt és időszerű. 10. Az árvízvédelem intézményrendszere Magyarország természetföldrajzi adottságai miatt a vízzel kapcsolatos tevékenységek jogi szabályozásának nagy és értékes hagyományai vannak. A vízügyi igazgatás, mint keret és a vízügyi jog, mint eszköz kialakulása egyértelműen a történeti fejlődés eredménye; a folyamatot a vizekkel való gazdálkodás fontosságának és jelentőségének a felismerése indította el és tartja ma is fejlődésben. A vízgazdálkodásról elfogadott 1995. évi LV1I. törvény a magyar jogfejlődés harmadik ilyen törvénye az első 1885-ben született a vízjogról, a második pedig 1964-ben a vízügyről A jelenleg hatályos vízgazdálkodási törvény, az ahhoz kapcsolódó vízügyi tárgyú egyéb jogszabályok, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény és a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény az árvízvédelem megfelelő jogi alapjait, jogi intézményrendszeréi jelenti. Az 1998-99. évi hatalmas árvízvédekezési (és belvízvédekezési) feladatok végrehajtása volt ezeknek a jogszabályoknak az első teljes körű próbája. Szükséges az alkalmazási tapasztalatok értékelése és az indokolt módosítások kezdeményezése. A vízügyi szolgálat az 1995-99. évi rendkívüli árvizek és belvizek elleni védelmet a vízügyi igazgatóságoknál elvégzett létszám-leépítést és az átalakított feladatellátást követően teljesítette. Ugyanakkor a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a vízügyi szervezet legfeljebb csak az /rányítási feladatok ellátására, illetve - a védelmi osztagok révén - a speciális védekezési szakfeladatok egy részére képes; a védelmi munkák végrehajtásában rá van utalva a honvédség és a polgári védelem szervezésében a helyi lakosság segítségére. Ez a helyzet a jövőben sem fog változni. Az árvízvédekezési feladatok megszervezése, a szervezési módszerek fejlesztése a sikeres árvízvédekezések kulcskérdésévé lépett elő. Közismert, hogy a magyarországi folyók vízgyűjtő területe természetföldrajzi értelemben, az időjárási és vízjárási viszonyokat tekintve összefüggő, egységes rendszert alkot. Magyarországnak, mint alvízi országnak az árvízvédelmi együttműködésben fennálló érdekeltsége, az ezzel elérhető eredmény, illetve elmaradásának következményei - alvízi helyzeténél fogva - egyértelműek, részletes indoklást nem igényelnek. A hegyvidéki vízgyűjtőn folyó gazdasági tevékenység lefolyás-módosító hatása, a tározók üzemeltetése, a folyók felső szakaszán lévő művek állapota, kezelése, karbantartása - rendre a magyarországi árvízvédelem feladatait meghatározó körűimé-