Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - Nagy László: Az 1998. novemberi tivadari buzgár vizsgálata
218 HIDROLÓGIAI K .ÖZL ÓNY 1999. 79. ÉVF 3. SZ. 1947-48 fordulóján havazás utáni hirtelen felmelegedés okozott árvizet (Szlávik-Fejér, 1997), aminek következtében a vízszintek Tiszabecs és Tivadar között több helyen lényegesen meghaladták az addig észlelt maximumokat. Tivadar fölött három meghágásos gátszakadás alakult ki (Szlávik-Fejér, 1998). Ezek egyike volt a mostani buzgár közvetlen szomszédságában. 1947. december 31-én 15 óra 30 perckor (Becker 1948) a buzgár feletti részen a víz meghágta a töltést, és még éjfél előtt kialakult a gátszakadás, aminek helyét a töltés mentett oldali lábánál elhelyezett emlékmű is őrzi. A korabeli feljegyzések alapján a tivadari híd felett 370 méterre szakadt át a gát úgy, hogy a rákövetkező napokban az egymást követő árhullámok hatására több, mint 178 km 2 került víz alá. A gátszakadás okai még máig sem voltak teljesen feltárva, így a jelen vizsgálatok több új részletre is rávilágítottak. A feljegyzések a 100 m hosszúságú gátszakadást az 52 + 600 tkm szelvényre azonosították. A töltés magassága abban az időben 3,2 méter volt. A gátszakadás okaként a meghágást jelölték meg. A gáton átbukó víz magasságát 0,2 méterben adták meg. Ugyanis a nadapi alappontra vonatkoztatott mértékadó árvízszint 114,4 m, a gátkorona magassága 114,2 m volt. A gátszakadáson keresztül kiömlő víz legnagyobb sebességét 4,4 m/s-ra becsülték. A szakadás következtében kopolya keletkezett, melynek legmélyebb pontja a korona alatt 12 m-re, átlagos mélysége pedig 4 m körülire volt tehető. A kopolya területe 300 m 2. A töltés és altalaj anyagára agyagos vályogot adnak meg a feljegyzések Az ideiglenes elzárást a harmadik árhullám után honvédségi alakulatok készítették a hullámtéren jászolgáttal (ÁBKSZ). A helyreállítási munkák 1948-ban készültek el. A kopolya betöltéséhez kordélyos földmunkával az év márciusában 900 m 3 anyagot építettek be. A töltés helyreállítása csak szeptemberben fejeződött be mintegy 100 ezer m 3 fold beépítésével. A helyreállított gát magassági szintje 114,6 m lett. Nagyon takarékosan csak 20 cm-rel emelték magasabbra tehát a töltést a tetőző vízszinthez képest. A gátkorona szélessége 5,0 méter, vízoldali és mentett oldali rézsűhajlása egyaránt 1:3 lett. Kevés szó esik az 1948. évi feljegyzésekben: - a védekezés módjáról, - a Tivadar-Tarpa közútban keletkezett károkról, - a kopolya betöltésekor alkalmazott víztelenítésről, tömörítésről és a meglévő altalajjal történő összeépítésről, - nem pontosan azonosíthatók sem a gátszakadás, sem a kopolya szelvényei, - a töltés és altalaj anyagára agyagos vályog van dokumentálva, ami a hazai folyók mellett ritkán előforduló egységes összlet meglétét valószínűsíti, - ugyanakkor több ellentmondást is tartalmaznak a különböző feljegyzések. Az 1949-54 közötti töltésfejlesztéseknél, amelyeknél töltés magasítást és vízoldali bővítést hajtottak végre, gyakorlatilag megtartották a korábbi mintaszelvényt. Az 1970 évi árvíznél az 52 + 500 szelvényben buzgár keletkezett a közút túloldalán (4. ábra), amit elfogtak Az árvíz után a buzgár helyét a közúthoz kapcsolódó állandó körgáttal erősítették meg. Az 1998. évi árhullám levonulása után két nappal, a feltárás idején a körgáton belül víz nem volt, ami azt mutatta, hogy a víz és a víznyomás nem jutott el odáig, feltehetőleg a keletkezett buzgárban hamarabb nyomás csökkentő helyre talált. 1982-ben az árvízvédelmi szakaszon, több helyen is tartalék depóniákat helyeztek el a védekezés földanyagának biztosítására. Ilyen hely a Tisza jobb part 52 + 600 52 + 800 tkm szelvények közötti része. Valószínűleg ekkor építették át a korábbi padkás töltést, és került sor a jelenlegi töltésméret kialakítására. A buzgár szelvényének környezetében a Vízügyi Igazgatóság szakemberei a felszíni viszonyok alapján két holtág-keresztezést azonosítottak a 80-as évek elején az 52 + 360 - 52 + 500 és az 52 + 440 - 52 + 600 tkm szelvények között (A 07.08. árvízvédelmi szakasz árvízvédelmi nyilvántartási terve). A kordélyos földmunkával készített holtág-keresztezések egymást átfedik és mindkettő tartalmazza a buzgár helyét. Az árvízvédelmi nyilvántartási terv szerint 1982-ben mindkét holtág-keresztezésnél erősítési munkát végeztek. A holtág jól azonosítható a helyszínen is, de az 1970-ben készült Tisza atlasz 1:10000 helyszínrajzán is (2. ábra), amelynek méretarányát az 1. ábra méretarányához igazítottuk. A vizsgált szakaszra altalaj állékonysági vizsgálat 1988-ban készült. A geofizikai hossz-szelvényen az 5 mes feltárási mélységig p = 10-80 ohmméter ellenállású talajokat azonosítottak. A 52 + 500 szelvényben a mentett oldalon készült talajmechanikai feltárás szerint a terepszinten 1,3 méter vastag sovány agyag réteg található, alatta a feltárás alsó határáig iszapos homoklisztet azonosítottak. Az elkészült állékonyság számítás alapján a biztonsági tényező n T = 1,93 n k= 1,21 n R>l,5 értékűre adódott töltéskoronával színelö árvízszint esetén (MSZ 10429). Altalaj-állékonysági számításokból megállapítható, hogy - n v értéke mind a mértékadó árvízszintre, mind a koronával színelő árvízszintre elérte az előírt értéket, - a kötött fedőréteg felszakadásra nem megfelelő, - a mentett oldali rézsű állékonysága megfelelő volt, - az altalaj rétegződés nem igényelte n< k+ A) számítását, (lásd: nyilvántartási terv). A vizsgált hely tehát szerepelt a nem kellő biztonsági tényezőjű szakaszok között, és mint láttuk, intézkedés is történt a gát megerősítésére. Már az 1988. évi vizsgálati eredmények alapján is ki lehetett mutatni az 1947. évi gátszakadás helyét, csak pontatlanabbul és az 52 + 550 52 + 600 tkm szelvények között. Az árvízvédelmi nyilvántartási terv szerint a vizsgált helyen gyakorlatilag minden nagyvizes időszakban észleltek jelenségeket, amelyekkel kapcsolatban a következő megállapítások tehetők: - szivárgást 1970-ben, 1979-ben és 1981-ben tapasztaltak a töltéstestben, - szivárgást a töltéstestben az 52 + 480 - 52 + 600 tkm szelvények között azonosítottak leggyakrabban, - buzgárt 1970-ben az 52 + 550 tkm szelvényekben jelentettek, ami vagy elírást vagy átszelvényezést jelent, - fakadóvizet, talpszivárgást, altalaj felpuhulást, töltés
