Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - Kaliczka László: A Sárköz árvízmentesítése

KALICZKA L.: A Sárköz árvízmentesítése 207 nyílású, minden nyíláson 2-2 elzáró berendezéssel, amelyek végtelenített csavarorsóval voltak mozgathatók. A második elzárást betétgerendás elzárásként alakították ki. 1881-ben elkészült Decs község határában az egynyílású, Lankóci zsilip is. 1878. évben a társulat jókarba helyezte a Sárvíz töltéseit is. A dunai fővédvonal töltésének állapota sem volt megfelelő. Hiányos volt az alapozás és a töltés építésénél nem volt tömörítés ("sulykolás"). Ennek eredményeként a töltés csúszások, átázások, átfolyások minden esetben megkérdőjelezték a védekezés hatékonyságát. A töltéseket alapos vizsgálatnak vetették alá és a veszélyes szakaszok átépítését végezték töltés tömörítés címen. A Sárköz Báta-Szekszárd-i területeit 1883. évi jeges árviz káraitól megvédték a megépített müvek. A társulat iránti bizalom megerősödött. 15. A XIX. század végi események Károkozás nélkül vonultak le az 1890, 1891, 1892. és 1893. évek árvizei. (Ez idő alatt a Paks-Fadd szakaszon több esetben volt töltésszakadás.) Az elkészített védműveken eredményesen lehetett védekezni Az eredményes védekezést segítette az is, hogy 1890-ben a mértékadónak tekintett 1883. évi jeges árvíz szintje fölé 1,5 m-re emelték a töltések magasságát. 1892-ben megkezdődött a belvízcsatornák kialakítása. A régi Sió medréből alakult a Szekszárd-Báta-i főcsatorna, s rendezték a Lajvér patak alsó szakaszát 1892-ben döntöttek, hogy meg kell építeni a bátai szivattyútelepet, 3 gőzerejű szivattyú gépegységgel. 1896ban üzembe helyezték az új bátai szivattyútelepet. Ezt már megfelelő alapra (sziklára) építették. A belvizeket három 1,5 m

3/s vízhozamú szivattyú emelte át. A következő, 1897. évben két alkalommal vonult le a Dunán szokatlanul nagy árvíz. A tavaszi árhullám tetőző magassága a Közép-Duna alsó szakaszán meghaladta az addigi legmagasabb vízszintet. 1897. nyári időszakában ismételten igen nagy vizet hozó árvíz alakult ki a Dunán, amelynek vízállása a bajai vízmércén újra meghaladta az addig ismert maximumot. Ezután határozták el a bátai töltésszakasz magasítását 1,0 m-rel. (Korona 4 m, rézsű 1:3, ill. 1:2, költség: 10 179 korona.) Társulati elnök: dr. Szigethy Gábor, társulati mérnök: Tóth Károly lett Az 1899. év szeptemberében a Felső-Dunán néhány nap alatt rendkívüli csapadék hullott, (8-14-e között 665 mm). Ez a Szekszárd-Báta-i öblözetben nem okozott katasztrófát. Az 1900. évben levonult jeges árvíz (Paks 880, Dombon 920 cm) után 1920-ig a nyugalom következett. A belvízcsatornák további kiépítéséről az 1893. április 28-i társulati közgyűlés hozott határozatot. Név szerint említik a bátai csatornákat, a decsi csatornákat, de ezek közelebbi megjelölése hiányzik. A közgyűlési határozatban szerepelnek a Lanka, a Dárfoki és Ebesi csatornák, a Csatári és a Tótvölgyi árok jókarba helyezési feladatai. A társulati határozatban szerepel Kreskay János gátőr neve és, hogy a "talpaló" pénzét havi 10 koronáról 15 koronára emelik. (Havi fizetésére nem találtunk adatot. A "talpaló" pénzre közelebbi megjelölés nincs. Feltételezhetően a gyalogosan megtett utak után kaphatott térítést). 16. A XX. század évtizedei 1945-ig Az 1920-ig tartó árvízmentes időszak meglehetősen érdekes, a korábbi időszak sűrűn ismétlődő árvizei után. Az 1915-1922 közötti években épült meg a lankóci szivattyútelep, az öblözet északi részén jelentkező belvizek átemelésére. A szivattyútelep egyik egysége 2,6 m

3/s, a másik 1,4 m

3/s (összesen 4 m /s) víz átemelését biztosította. A szivattyútelep kedvezőtlen, folyóshomok altalajra, víz alatti betonozással készült. Az 1926. évi árviznél a jobb parti rézsűn (a belvíz csatornán) buzgárok, a bal parton suvadások keletkeztek. A szivattyútelep működését le kellett állítani. Helyreállítása 1926-1927-ben történt meg. Az 1926. év ismét nagy árvizet hozott Az árvíz tartóssága volt emberpróbáló. A májustól augusztusig tartó védekezés időszaka alatt az árhullámok sorozata alakult ki. Magyarországon nem, de a jugoszláviai Duna-szakaszon több töltésszakadás volt. Az 1940., majd az 1941. év során alakultak ki ismét rendkívüli árvizek. 1940. márciusában az árvíz szintje Budapesten 787 cm volt. Óriási szerencse, hogy a Duna jege nyolc nappal korábban távozott. 1941-ben Mohács és a Dráva között, illetve Dunapentele (Dunaújváros) és Dunavecse között alakultak ki jégtorlaszok, az addigi maximumnál 10-12 cm-rel magasabb vízállásokat okozva. A bal parton Apostag és Dunaegyháza között öt helyen volt szakadás. A Szekszárd-Báta-i öblözetben a meglévő védművekkel a súlyos károk kivédhetők voltak. Az 1943. évben a bátai szivattyútelepen az energiát adó gőzgépeket lecserélték, és fagáz generátoros erőgépek forgatták a szivattyúkat. 1945-ben a második világháború alatt, a front elvonulása után a bajai hídroncs akasztotta meg a feltornyosuló jeget. Domborinál 1047 cm vízszintet észleltek, ez 108 cm-rel haladta meg az addig észlelt maximumot. Galgócnyaknál 4 km hosszban volt töltés meghágás. A bal parton Fájsz alatt két helyen, a jobb parton, Dombonnál szintén két helyen, február 12-én a 39+400 km szelvénynél 80 m, február 13-án a 41+900 km szelvénynél 50 m széles volt a szakadás. Bogyiszló határában (Doromlás) egy helyen történt szakadás. Bogyiszló község háromnegyed része pusztult el. A bajai vízmércén 1945. február 15-én 958 cm-t olvastak le. Mindezekhez hozzátartozik, hogy a háború sokáig dúlt a területen. (Budapesten 1945. február 13-án, Székesfehérvárott 1945. március 23-án fejeződtek be a közvetlen harcok. Ebben az időben is működött a vízügyi szolgálat: regisztrálta a vízállásokat, tette, amit a pillanatnyi helyzetben tenni lehetett. A Szekszárd-Báta-i öblözet ez esetben mentesült a katasztrófától. 17. Az 1946-1965. közötti időszak Az 1954. évi nyári árvizet szerencsésen élte át az öblözet. Nem volt ilyen szerencsés az 1956. márciusi jeges árvíz időszaka, amikor a Sió jobb parti töltésen, a keselyüsi őrház felett három helyen szakadás történt. A Szekszárd-Báta-i öblözet dunai töltésen az árvíz idején, a töltés 14 km szelvényében karvastagságú átfolyás alakult ki. A védekezés, szádfalazással való elzárás volt. Hasonló erős átfolyás volt a 17,3 km-nél is. Ez esetben is szádfalaztak. 1956. március. 16-án a régi pörbölyi őrháznál a vízszint elérte a nyúlgátat, megrongálta a hullámte-