Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Stegaroiu, Paul: Vízilétesítmények hatása folyók vízjárására

STEGÁROIU^^VizilétesiüTicn^^ 21 valamennyi, több éves kiegyenlítésü hegyvidéki tározóval megvalósult vízerő-hasznosító rendszert úgy méretezték, hogy ugyanazokat az alapelveket vették figyelembe üzemelési rendjük kidolgozásakor. A gyakorlatban azonban ezeket a tervezés során elfogadott az üzemviteli elveket csupán általános irányelvként vették tekintetbe. A csúcserőmüvek mindennapos tényleges üzemeltetését az energetikai rendszerben jelentkező mindennapos villamos áram iránti igények határozzák meg, ezek viszont bizonyos esetekben nem felelnek meg a tervezés során elfogadott feltételezéseknek Nyilvánvaló, hogy a vízerő-hasznosítási rendszerben üzemelő, több éves kiegyenlítésü tározók léte és működése lehetővé teszi a kritikus téli hónapokban (főleg decembertől februárig) a kisvízi lefolyási viszonyok számottevő javítását, valamint a naptári éven belül a nyári kisvízhozamok növelését. Egyidejűleg ezek a tározók részben kiegyenlíthetik a száraz és a nedves évek közötti különbségeket is, a kritikusan aszályos években növelhetik a legkisebb vízhozamokat. Azzal, hogy a vízerőmüvek, a több éves kiegyenlítésü nagy tározóikkal az alattuk lévő folyószakaszon növelik a legkisebb vízhozamokat, lehetővé teszik az ivóvízzel és az ipari vízzel való ellátás feltételeinek javítását is. Ebben az értelemben Romániában több kedvező példa is akad, ami a nagy vízerő-hasznosító rendszerek és a városok vízellátása közötti jó vízgazdálkodási együttműködésre utal Ezek a példák Kolozsvár és Rámnicu-Válcea esetében jelentősek. Ezek a városok jó minőségű ivóvízhez jutnak a Meleg Szamoson illetve a Lotrun üzemelő vízerőművekkel szabályozottan lefolyó vízkészletekből Azzal, hogy a vízerőmű kiegyenlítő tározója alatti folyószakasz lefolyási viszonyait megfelelően sikerül javítani, elkerülhető a rendkívüli kisvizek időszakának kialakulása a folyómederben. Amennyiben üzemelésével a vízerőmű üzemelésével megoldja ezt a problémát, úgy a mederben továbbra is fenntarthatóak a vízi életközösségek, a növény- és az állatvilág életfeltételei. Ehhez azonban az kell, hogy a vízerőműnek legyen alapjáraton üzemelő kiegyenlítő tározója, ami lehetővé teszi, hogy a nap folyamán minél egyöntetűbb legyen a kifolyó vízhozam 2. A nagyvízi lefolyás módosítása Romániában, a folyók árterületén lévő ipari létesítmények, települések és mezőgazdasági művelésű területek árvízvédelme érdekében, kifejezetten árapasztási célú tározókat is létesítettek a töltés építések és folyószabályozások mellett. Ezeknek a vízi-létesítményeknek a megvalósulása nyomán az ország több jelentős vízgyűjtőjében a nagyvízi lefolyás alakulása - a vízmércéken mért adatok alapján - már nem tükrözi a természetes viszonyokat. A vízmércéknél közvetlenül mért árvízi adatok - ilyen esetben - a felvízi szakaszon megvalósított vízilétesítményeken (tározókon és töltések között) átfolyt, módosított árhullámok jellegét mutatják Egy árhullám, miközben átfolyik egy tározón vagy tározó-sorozaton - értelemszerűen lelassul, csúcsvízhozama bizonyos mértékben lecsökken. Ennek a lelassulásnak és árapasztásnak a mértéke a befolyásoló vízilétesítmények jellegétől és az árhullámok kialakulásának természeti körülményeitől függő. Romániában - akárcsak más országokban is - a síkvidéki árvízvédelmi töltések kiépítése során alkalmazott gyakorlat vésztározók kialakítását is figyelembe vette Ezekkel a művekkel a vésztározók ellenőrzés alatt tölthetők fel az árhullámok vizével és így csökkenthető az illető folyószakaszon a védelmi rendszerekre kifejtett nyomás. Az árvízvédelmi vésztározók üzembeléptetésével elért legkedvezőbb hatás közvetlenül az illető létesítmény alatt mutatkozik meg. Az ezt követő szakaszon már - különböző távolságokra - egyre kevésbé érezteti hatását. Ez fíigg az alsó szakaszon betorkolló mellékfolyók vízszállításától, és a természetes meder vízszállító-képességétől is. A vízfolyások árvízvédelmi töltésezése az esetek zömében az árhullámok levonulásának felgyorsításához vezet, amivel együtt jár az alsó szakaszokon a vízhozamok megnövekedése. Talán paradoxnak tűnik, de a nagy folyók síkvidéki, alsó szakaszain, ahol az esések igen csekélyek, az árvédelmi töltésekkel szegélyezett szakaszokon, amennyiben ezek megfelelő távolságra vannak egymástól, és jelentős területet határolnak le - szintén kialakul egy bizonyos mértékű víztározódás, ami a még alsóbb folyószakaszokon csökkenti a csúcsvízhozamokat Igen jól mutatja ezt a helyzetet a Jalomica folyó alsó, töltésezett szakasza és a Maros, valamint a Szamos síkvidéki folyószakaszainak helyzete. Ezeken a folyószakaszokon a töltések elég távol húzódnak egymástól és a medertől, az esések meglehetősen csekélyek, így lehetőség nyílik jelentős víztömegek betározódására. Ennek megfelelően az alsó szakaszokon a csúcsvízhozamok csökkennek Néhány példa erre a jelenségre: a Maros 1970. évi árvizének levonulásakor, amikor Aradnál a tetőző vízhozam becsült értéke 2320 m

3/s volt, az alatta 65 km-rel elhelyezkedő Nagylakon, a román-magyar országhatárnál már csak 2230 m

3/s volt, és ez a folyamat fennmaradt egészen Makóig, sőt a tiszai torkolatig is. A csúcsvízhozam csökkenése, annak ellenére, hogy valós jelenség, nem nyilvánul meg minden esetben hasonló intenzitással. Ezen az alvízi folyószakaszon például különösen az 1970. évi árvíz levonulásakor, a tetőző vízállásokat és az árhullám levonulását közvetlenül befolyásolta a befogadó Tisza vízszintje is, amit a szegedi vízmérce adataiból lehet ismerni (Vágás, 1982). Érdekes eset alakult ki akkor, amikor a tározó árapasztó térfogatának hatását és az alsó folyószakaszon épült árvédelmi töltések hatását együttesen vizsgáljuk A Prut folyón az árvédelmi fejlesztések nyomán valósították meg a tározót és a töltésrendszert, olyan folyón, amely 716 kmen keresztül országhatár A Prut folyó vízgyűjtője 28 400 km

2, három országra - Ukrajna, Moldova és Románia teijed ki, éves átlagos vízkészlete mintegy 3,4 milliárd m\ Az említett árvízvédelmi fejlesztési program keretében, még a 60-as években elsősorban a folyó mindkét partján fekvő közel 1,2 millió hektár mezőgazdasági művelésű terület árvízvédelmét tűzték ki célul, továbbá 140 ezer há öntözővízzel való ellátását is. Másodlagosan az ipari vízigények kielégítésének feltételeit is meg kellett teremteni A Prut vízgyűjtő komplex fejlesztési programjának megvalósítása során, a dunai torkolatig terjedő mintegy