Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés (Erdősi Ferenc: A belvízi és a tengeri közlekedés földrajza)

192 Könyvismertetés Dr. Erdősi Ferenc: A belvízi közlekedés földrajza (I. kötet). A tengeri közlekedés földrajza (II. kötet). Ágazati- és Regionális Kommunikáció-földrajz. (Janus Pannonius Tud egyetem. Természettudományi Kar, Ált. Társadalomföldrajzi- és Urbanisztikai Tanszék, Pécs, 1995.) A két kötet együttes ismertetése indokolt, mert azokat a szerző személye és a feldolgozás számos módszere öszszekapcsolja A Hidrológiai Közlöny olvasóit érdekelni fogja a kötetek gazdag tartalma, a bemutatott vízi műtárgyak változatossága, a tengeri közlekedés megújulása. Hangsúlyoznunk kell ennek a nagyfokú tájékozottságot igénylő alkotásnak egyetlen szerző személyéhez kapcsolódását Hazánkban egy szerző tollából ilyen igénnyel elkészített összefoglaló mű még nem jelent meg! A szintézisre törekvés mellett a kötetekben olyan további aprólékos kidolgozásokat találunk, amelyek mind a bevezető fejezetekben, mind a szakmai egységekben elmélyülésre adnak lehetőséget. Erdősi Ferenc professzor gyakran ütközött az adatszolgáltatás következetlenségeiből épített falakba, s ezért jogosan jegyzi meg, hogy kimutatásaiban néha kényszerült a hiányokat, vagy éppen az egymásnak ellentmondó értékeket is feltüntetni Mindezek ellenére a kiadott kötetek hiánypótlók. A források vonatkozásában alapvető volt a MAHART Hajózási Szakkönyvtára, de a szerző gazdagon támaszkodott német könyvtárak anyagára is. A két kötet áttekintése során felmerül az olvasóban a kérdés: hogyan tudott egyetlen kutató ennyi szétszórt adat, ábra, hivatkozás fölött úrrá lenni? A szakma-szeretet, az egyetemi előadások évente megújításra váró fejezetei, és a rendezett témafigyelés adják meg a kérdésre várt feleletet Az egyes fejezetek közötti aránytalanságok is érthetők. Az első kötetben pl. Európa tárgyalása bőségesebb, mint a többi kontinensé. Az anyaggyűjtés nehézségei miatt a szerzőt nem vezérelhette didaktikai megkötöttség, hanem csak a rendelkezésre álló ismeretanyag. A Janus Pannonius Tudományegyetem eme kiadványa az egyetemi regionális földrajzi tankönyvek sorában kiemelkedő helyet foglal el. Megérdemli a magyar felsőoktatás figyelmét, mert jóformán minden fejezete tartalmaz mindenki számára lényeges ismereteket. Kívánatos volna egy jobb nyomdatechnikával készítendő új kiadás, hogy egyes ábrák pontosabban lehessenek értelmezhetők, vagy az apró betűs helyek jobban legyenek láthatók. Az I. kötet (208 oldal, 75 ábra, 45 táblázat) kezdő oldalain a szerző bemutatja a közlekedés alágazati szerkezetének rendszerét, majd a részletes tárgyalásban ugyanezt teszi a belvízi közlekedéssel. Ez a 70 oldalas fejtegetés, benne a tengeri és a belvízi hajózás, nagy értéke a magyar földrajzi irodalomnak. Csoportosítva találjuk e közlekedési ágazat minden fontos mutatóját. A további hat fejezet - az anyag bőségétől függően Európa, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Afrika, Ázsia és Ausztrália-Óceánia belvízi közlekedését tárgyalja. Az Európával foglalkozó 90 oldal a leggazdagabb. Ehhez minden szükséges irodalom rendelkezésre áll, bár azok összegyűjtése és rendszerezése nagy türelmet és időt igénylő feladat lehetett. Ez az összegezési szándék adja meg a kötet(ek) értékét. A területi csoportosításban olvashatunk az európai belvízi hajózási rendszer helyzetéről a nemzetközi szervezetek értékelései alapján. Külön is hangsúlyozandó a Duna és más vízrendszerek összekötésének leírása, amely elemzi a Duna-Majna-Rajna vízi út minden eddig kialakult és várható hatását. A kelet-középeurópai (a volt szocialista) országok közül Németország elsőként hazánkkal kötött szerződést a vízi útjai használatáról, ottani hajózásunk forgalmi rendjéről. A fenti oldalakat megelőzi a Duna-hajózás méltatása. A Duna nemzetközi vízi útja mellett élünk. Sokkal jobban ki kell használnunk az ebből származó külkereskedelmi, Duna-tengerhajózási, kikötő építési előnyöket. Észak-Amerika belvízi közlekedése számos újítással szolgált mindannyiunk számára a tolóhajózás, konténer forgalom, a Nagy-tavakig vezető tengeri hajózó csatorna vonatkozásaiban. A további kontinensek közül Afrika bemutatása a legérdekesebb, mert ott a kontinens szerkezetéből adódóan igen nehéz a vízi szállítás helyzete. Nagy erőkkel folyik az elmaradottság felszámolása. Ehhez korszerű csatlakozást kell építeni a folyók, vasutak és közutak között, hogy az átrakás gördülékenyebb legyen Ázsia belvízi közlekedését Szibéria nélkül jellemzi a szerző, Szibériát a volt Szovjetunió belvízi közlekedése című fejezetben foglalta össze. A II. kötet (174 oldal, 59 ábra, 38 táblázat) 8 fejezetből áll, s a tengeri hajózással foglalkozik. A kötet ezúttal is az általános jellemzők csoportosításával kezdődik. Fejezetei a tengerhajózást befolyásoló természeti viszonyokkal, környezeti problémákkal, a tengerhajózás kialakulásával, járműveivel, kikötőkkel, a hajózás módjával, a szállítás útvonalaival, járműveivel, a tengeri személyközlekedéssel foglalkoznak. A kikötőkről és a tengeri szállítás útvonalairól olvashatunk a legbővebben. A második világháborút követő évek a tengeri áruszállításban számottevő változást hoztak. Időrendi összevetések mutatják, hogyan változott a hajtóművek nagysága és hatékonysága, a tankhajók mérete a Föld olajellátásával párhuzamosan, a cseppfolyósított földgáz szállítása, és a konténeres szállítás, Végeredményben: a két kötet a víz növekvő szerepére figyelmeztet. Ez a nélkülözhetetlen elem esetünkben mint szállítópálya vált híressé a kontinensek ellátásában A tengerek, tavak és folyók hátán utazik évente a kereskedelmi forgalom áruinak mintegy kétharmada, hiszen a Föld a vizek bolygója. Valamennyi európai szárazföldi ország számára fontos a tenger. Ha megújuló tankönyvkiadásunk számos ilyen hasznos, általános érdeklődésre számot tartó kiadvánnyal fog bővülni, akkor valóban azon az úton járhatunk, amely az egyetemi és főiskolai hallgatóinkat olyan korszerű világszemlélethez vezeti, amiben nemcsak önmagunkat, de Földünk egészét is megtanuljuk látni és megbecsülni. Dr. Korompai Gábor, ny. egyetemi adjunktus