Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Stegaroiu, Paul: Vízilétesítmények hatása folyók vízjárására
19 Vízilétesítmények hatása folyók vízjárására Stegároiu, Paul Bucures{i, Románia Kivonat: A folyók vízjárása erőteljesen megváltoztatható a vízlétesítmények üzemeltetésével és a vízhasználatok számára végzett vízkivételekkel Eltekintve a vízkivételek hatásától, elsősorban a Romániában megvalósított vízgyűjtő-fejlesztési programok eredményeinek értékelése alapján a tanulmány kiemeli a tározókkal a kisvízi hozamok növelésére, illetve a nagyvízi hozamok csökkentésére gyakorolt hatásokat. Tekintettel arra, hogy Romániában a tározók zömének üzemeltetésénél az. energiatermelés az elsődleges, a cikk néhány példával ennek az. üzemrendnek a hatásaival foglalkozik Kulcsszavak: tározók, üzemrend, árhullám, töltésezés, árapasztás Az ember azzal, hogy igényeinek minél teljesebb kielégítésére törekszik, képes arra, hogy jelentős mértékben befolyásolja a vizek természetes lefolyásának rendjét, úgy a csapadékok esetében, mint a folyók medrében. A felszíni vizek járását érzékelhetően befolyásoló tényezők közül meg kell említeni az ésszerűséget nélkülöző erdőkitermeléseket, a meliorációs munkálatok összességét, a mezőgazdasági művelési ágak kiteijedését, és nem utolsó sorban a leggyakrabban alkalmazott vízépítési létesítményeket (pl. a folyók töltésezését és főleg a tározók építését és üzemeltetését). A vízépítési létesítmények, a kitűzött céloktól, továbbá az alkalmazott műszaki eljárásoktól és üzemelési módoktól függően javíthatják, vagy ronthatják a folyók vízjárását. Figyelemmel Románia folyóinak vízgyűjtőiben jelenleg meglévő és üzemelő vízilétesítmények nagy számára és változatosságára, a továbbiakban ezen tározók, vízátvezetések, töltés-építések és meder-szabályozások üzemeltetésének a természetes vízjárásra gyakorolt hatását tekintjük át Jelenleg Romániában mintegy 440 jelentősebb tározót üzemeltetnek, (ezek bruttó tározott vízhozama több, mint 14 milliárd m\ hasznosítható vízmennyiségük 5 milliárd m 1), az árvédelmi töltések és a mederszabályozások teljes hossza 1600 km, ezek mintegy 2 millió há területet védenek az árvízi elöntéstől. A vízilétesítmények üzemeltetésével a természetes lefolyás módosulása a következő esetekben fordulhat elő: a.) Az energetikai vagy komplex hasznosítású tározók üzemeltetése, valamint a vízátvezetések működtetése miatt, ami által befolyásolhatók a különféle gyakorisággal előforduló napi- és havi legkisebb vízhozamok. b.) Egyrészről a töltésezés által az esetek túlnyomó többségében a legnagyobb vízhozamokra, illetőleg az árhullámok nagyságára gyakorolt hatások miatt, amelyek ezek növelését eredményezik, másrészről a tározók vagy a töltésezett folyószakaszok árapasztó hatása nyomán, a legnagyobb vízhozamok csökkentésével A természetes vízjárást módosító tényezők különleges esete a természetes vízjárási viszonyok elméleti helyreállítása, amelynek során az elvégzett számításoknál az illető vízgyűjtőn hatást kifejtő vízilétesítményeken kívül tekintetbe kell venni a vízkivételeket és a vízelhasználásokat is. A továbbiakban nem a folyók természetes vízjárási viszonyainak elméleti helyreállítási módszerével foglalkozunk, tekintettel arra, hogy ezt az eljárást Románia valamennyi vízfolyására a Nemzeti Meteorológiai és Hidrológiai Intézet keretében a 80-as évek folyamán kidolgozták és azóta is alkalmazzák (Diaconu, 1979). 1. A legkisebb vízhozamok növelésének hatásai Románia legtöbb vízfolyásának vízjárása rendkívül szélsőséges. Általában igen jelentősek a szezonális jellegű eltérések, továbbá az évek közötti eltérések is. Az ország legfontosabb vízfolyásain a legkisebb napi vízhozamok alig érik el a sokéves átlagos vízhozam 10-15 %-át, ami az esetek túlnyomó többségénél nem elégíti ki a vízhasználatok igényeit. Ez a helyzet követeli meg a lefolyás szabályozását tározók alkalmazásával. A tározók üzemeltetése során az elsőrendű célkitűzés az aszályos időszakokban a legkisebb vízhozamok növelése, annak érdekében, hogy a vízkivételek igényeit ki lehessen elégítem. Abban az esetben, ha a vízigények ivóvíz és ipari víz formájában jelentkeznek, a legkisebb vízhozamok folyamatos növelése iránt merül fel az igény. Az erre irányuló beavatkozások hatására a lefolyás bizonyos mértékig kiegyensúlyozottá válik, kiegyenlítődés megy végbe a nyári-őszi és a téli kisvizes időszakok között. Amennyiben a vízigények döntően az öntözést szolgálják, úgy a legnagyobb vízfelhasználás július és augusztus hónapokra összpontosul, míg a tenyész-időszak további részeiben annál sokkal alacsonyabb szinten marad. Románia vízgyűjtőinek fejlesztése során, a tározók komplex üzemelési diszpécser-grafikonjai - az esetek többségében - a két eltérő vízigény-grafikon típusból, az ivóvíz- illetve ipari víz ellátást biztosító, illetve az öntözővíz ellátást szolgáló grafikonból álltak össze, ezekhez gyakran csatlakoznak a vízenergia hasznosításának igényeit tartalmazó grafikon elemei is. Különleges esetek a vízenergia termelést szolgáló tározók üzemeltetése során alakulnak ki (Stegároiu, 1997). Ezeknél a tározóknál az üzemeltetés a kifolyó vízhozamot határozza meg (illetőleg az erőművi turbinákon átvezetett vízhozamot) az energetikai rendszer által igényelt elektromos energia függvényében. Elméletileg ezeknek az igényeknek a kielégítése nagy tározók kialakítását követeli meg (több éves lefolyás-szabályozás formájában), amelyekből elsősorban a téli (október-március közötti) féléves időszakban lehetséges minél nagyobb energia mennyiséget szolgáltatni az országos hálózatba. Ez azt eredményezi, hogy a tározóból a legnagyobb vízhozamokat a téli időszakban vezetik le Ennek megfelelően, az illető vízerőmű tározója, a lefolyás több éves szabályozását valósítja meg, egy részről éven belül irányítja át a tavaszi és az esetleges vízkészleteket a téli időszakra, más részről pedig a csapadékos évek vízét csoportosítja át az aszályos évekre.
