Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés (Csath B.–Deák A. A.–Fejér L.–Kaján I.: Magyar vízügytörténet)

172 HIDROLÓGIAI K.ÓZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 2. SZ. Könyvismertetés Csath Béla-Deák Antal András-Fejér László-Kaján Imre: Magyar vízügytörténet Pro Aqua alapítvány, Eötvös József Főiskola, Műszaki Fakultás kiadása, Baja, 1998. Szerkesztő: Dr. SzJávik Lajos, tördelő szerkesztő: Sziebert János "A magyar vízügyek története a magyarság egy sajátos honfoglalásának története is: ahogyan változott, fejlődött az ország társadalmi-gazdasági helyzete, úgy vált egyre tudatosabbá és szervezettebbé a vizeivel való bánás, amelynek kettős szempontja mindig is a társadalmi igények kielégítése, s vele párhuzamosan a vizek természetéhez való alkalmazkodás volt. A vízügyekben ma dolgozók az elődök által lerakott alapokon munkálkodnak Tehetik ezt abban a tudatban, hogy Mikoviny Sámuel, Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Lampl Hugó, és ma is élő utódaik hasznos műveket alkottak, melyeket az eltelt idő igazolt A mindenkori politikai széljárást meglovagoló fanyalgók és támadók napjainkban komoly támadásokat intéznek a vízügy törekvései, és múltban elért eredményei ellen is. Erveik súlytalanságát a hazánk területén, az egykor vízborította területeken élő milliók békés termelő munkája, és a társadalom döntő többségének elismerése mutatja. Azoknak, akik jövendő hivatásukul a vizekkel való mai foglalkozást választják, tisztában kell lenniük a mindenkori vízi munkálatok kiváltó okaival, társadalmi-gazdasági-műszaki körülményeivel." A dr. Szlávik Lajos előszavából idézett fenti mondatok alátámasztják, hogy a most ismertetendő, alig száz oldalas könyvecske szerzői - a magyar vízügyek történetének ismert és elismert kutatói - a széles szakmai közönség, továbbá a főiskolai és egyetemi hallgatók részére olvasmányos formában foglalva össze a magyar vízügyek történetének legfontosabb szakaszait, eddig eléggé nélkülözött ismeretanyaggal ajándékozzák meg vízügyeink valós történetét kevéssé ismerő, és ezért kevéssé értékelni tudó közvéleményünket. Elegendő csak arra utalnunk, hogy a Hidrológiai Közlöny 1998. évi 2 számában ismertetett "Magyarok krónikája" c. igényes kiadvány szerzői megfeledkeztek arról, hogy Magyarország történelmében a vizek, azoknak szabályozása, azoknak kártételei egyáltalában léteztek, és azokról csak akkor tettek emlitést, ha elcsépelt, bár sohasem igazolt vádakat eleveníthettek fel a vízügyek és azok munkálói ellen. Az Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultása nemcsak kezdeményezője volt az összeállítás létrejöttének. A főiskola az építőmérnököket képező hazai felsőoktatási intézmények sorában elsőként vállalkozott arra, hogy a magyar vízügytörténetet tantárgy rangjára emelve beépítse az oktatás tantervébe. A magánszemélyek elhatározásából 1997-ben létrejött, mindenki számára nyitott Pro Aqua alapítvány - amelynek célja a hazai vizekkel kapcsolatos történeti anyagok felkutatása, gondozása és rendszerezése, kiállítások, rendezvények szervezése és támogatása, valamint szaktörténeti kiadványok megjelentetése - a mostani kis kötet kiadásával lépett először a szakma nyilvánossága elé. A "Magyar vízügytörténet" a következő fejezetekből áll: 1 Dr. Deák Antal András: A vízgazdálkodás kezdetei a Kárpát-medencében. 2. Kaján Imre: Egy tudomány születése. 3. Fejér László: Beszédes József munkássága és a vízitársulati mozgalom 4 Dr. Deák Antal András: A Körösök, a Duna és a Tisza felmérése. 5. Dr. Deák Antal András: Vásárhelyi Pál és Pietro Paleocapa Tisza-szabályozási terve. 6 Kaján Imre: Árvizek és törvények. 7. Fejér László: Kvassay Jenő munkássága és a kultúrmérnöki intézmény szerepe Magyarország gazdasági fejlődésében. 8. Csath Béla: A magyarországi vízellátás története. 9. Kaján Imre: Kinyitni az ország kapuit... (A Duna hajózhatóvá tétele). 10. Fejér László: Sajó Elemér, és a két világháború közötti korszak vízügyi politikája. 11. Kaján Imre: Egy sikertörténet (A Magyar Királyi Országos Öntözésügyi Hivatal 1937-1948 története) Néhány jellegzetes idézet az összefoglaló műből: "A vízszabályozó és ármentesítő társulatoknak az 1881. évi XLII. tc. lehetővé tette, hogy a vízimunkákba beruházott összegeik egy részét az államtól adó-visszatérítés formájában visszakapják. Mivel az ármentesítéssel a földek kataszteri jövedelme, s ezáltal az utánuk az államkasszába fizetett adó is növekedett, az államnak érdeke volt, hogy a társulatokat az adó-visszatérítéssel minél nagyobb befektetésekre ösztönözze. A társulati mozgalom önkormányzatába való fokozatos állami beavatkozás jeleként megjelent a közérdekű vízitársulat fogalma. A kormányzat kötelezhette az érintetteket az összefüggő ármentesítés érdekében elrendelt vízimunkák végrehajtására, ill. a költségek előteremtésére. Az így megnövekvő társulati terhek ellensúlyozására a rentabilitás határán túli költségeket az állam magára vállalta". Kvassay óva intett attól, hogy minden vízszabályozási problémára egyedül a fásításban találjanak megoldást: "Amint kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az összes hidraulikai tudomány nem lenne képes a Tisza-völgy hegyi erdőségének elpusztulásából eredő bajokkal és veszedelmekkel megküzdeni, épp úgy vérmes reménység volna az, ha pusztán az erdősítés által akarnók az összes bajokat megszüntetni. ... A Kárpátok lejtőin eredő Ung, vagy Latorca folyók vízgyűjtőin az erdőségek még jó állapotban vannak, mégis esetenként a lefutó vízmennyiségük sokszorosan meghaladja medrük emésztő képességét, s áradásaikkal komoly károkat okoznak. (Megsejtve 1998. novemberének és 1999. márciusának árvízi eseményeit)". Kívánatos volna, ha ez a könyvecske minél több szakmánkon kivül álló, és azt most még kevéssé ismerő jóindulatú érdeklődő kezébe kerülhetne! Dr. Vágás István