Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Nagy László: Velence veszélyben

139 Velence veszélyben Nagy László Országos Vízügyi Főigazgatóság, 1012. Budapest Márvány u. 1. Kivonat: Kulcsszavak: Velence szenved az árvíztől, a szennyeződéstől és a híres városi kézműiparának mellőzöttségétől. A helyzet a rosszabbra fordul a tengervíz további emelkedése esetén, ahogy a I^agúna folyamatosan az alacsony energiájú parti mocsarából kialakul egy nagy energiájú tengerparti rendszer. A tervezett megoldás - emelhető kapuk rendszere - nem küszöböli ki a probléma néhány alapvető okát, vagy nem birkózik meg például a tengervízszint emelkedéssel. A fenntartható fejlődés gondolata kell, hogy az irányelv legyen a megfelelő döntés meghozatalánál, és a kommunikáció kialakításánál. Új anyagi forrásokra van szükség, a szakértelmet az intézményi egyetértéssel párhuzamosan kell fejleszteni. Velence több mint 30 évvel ezelőtti árvize hívta fel a figyelmet a Lagúna és a város problémáira. Ezek a gondok Magyarországon kevésbé ismertek, de kezelésük a hazai vízépítő mérnököknek is több üzenetet hordoz. Velence, árvíz, környezetvédelem, fenntartható fejlődés. Velence 14 évszázados történelme során többször állt hatalmas kihívások előtt, amelyeket megoldott, túlélt és talpra állt. Velence vezeti a negyedik keresztes hadjáratot 1202-ben és meghódítja Bizáncot. A fekete halál a város felét elragadja 1348-49-ben, 100 ezer halottja van a pestisnek. Csak Velence határában tudják tengeri csatában legyőzni a nagy vetélytárs Genovát 1380-ban, és a földközi tenger urává válik a város. 1453-ban a 90 éves vak Enrico Dandolo dózse vezetésével elfoglalja Konstantinápolyt. 1498-ban cselszövéssel megszerzi a gazdag ciprusi királyságot. 1508-ban Európa legerősebb uralkodói összefognak, hogy megakadályozzák Velence további terjeszkedését. A keresztény hadakat vezető Velence a véres lepantói csatában 1571-ben legyőzi a török hajóhadat A pestis újból arat: 1577-ben 51 ezer halott. 1630ban a város lakossága ismét 100 ezerrel csökken. 1708. telén először és utoljára befagy a Lagúna, rövid ideig nem sziget Velence. 1718-ban Velence görög területeit elfoglalja a török, véget ér Velence tengeri uralma. 1797-ben Napóleon megszállja Venetót, s megszűnik a Velencei Köztársaság. 1815-től Ausztria része Velence. 1866-ban Velence csatlakozik a független Olaszországhoz. 1931ben megépül a szárazfölddel összekötő híd, Velence nem sziget többé. A 20. század végén Velence új kihívás előtt áll, amelynek természete eltérő a korábbiakétól. A meglévő állapot Velence Veneto tartomány és Velence körzet fővárosa, érseki (patriarkális) székhely, az Adriai-tenger legbelső csücskében terül el, a szárazföldtől 4 km távolságban a Velencei-lagúna (Laguna Veneta), 55 km hosszú és legszélesebb részén 12 km széles zárt tengerszemen, amelyet homokdűnék (lídók) választanak el a nyílt tengertől. A Lagúnán mintegy 150 kisebb-nagyobb sziget található Velence a Föld egytk legnagyobb kulturális központja, amely a VII. század óta folyamatosan fejlődött Fejlődésénél fontos szempont volt a védettség a szárazföldi ellenségektől (Comune di Venezia, 1994; Mazzacurati, 1996) Amíg régen a Lagúna védett kikötőt biztosított, ez manapság több probléma okaként jelentkezik. Az egyik legismertebb kezelendő feladat az árvíz, amely a város több pontján jelent veszélyt. Számos megoldás született az árvízzel való megbirkózásra, amelyek közül a legismertebb a Lagúna három bejáratára elképzelt változtatható magasságú kapu (Mózes terv). Ezt az elképzelést vállalkozók egy csoportja (Venezia Nuova - Új Velence konzorcium) javasolta az 1966. évi, az eddigi legsúlyosabb ismert árvíz után. A terv szerint 20 m magas, 30 m széles, és egyenként 300 tonna súlyú mozgatható acél táblából 79-et építenének be a Lagúnát a tengertől elzáró három kapuba. Ha a vízjelző szolgálat 1,0 m, vagy nagyobb dagályt jelez, a fekvő zsiliptáblákból a vizet levegővel kipréselik, és azokat egyik alsó élük mentén elfordítva felállítják, és elzárják az utat a nagyvíz elől. Elkészült a kiviteli terv, megépítették a mozgatható kapuk egy mintadarabját (megtekinthető a Lagúnán városi vízibuszról - a vaporettórót), és ellenőrző méréseket végeztek rajta (Lewin és Scotti, 1990; Scotti, 1994). De nincs döntés még a megvalósításáról, annak ellenére, hogy az aggódás az előző 10 évben folyamatosan nőtt a városban a várható árvíz és tengervízszint emelkedés miatt (Ve 11 inga és Leatherman, 1989; Wigley és Raper, 1992). A jelenlegi halogatás oka a politikai bizalmatlanság és a forráshiány. így merült fel a kérdés, hogy a mozgatható kapus kialakítás valóban az egyetlen korrekt megoldás-e, és hogy ezzel a megoldással összefüggésben mennyi kapcsolódó probléma fog jelentkezni. 1984-től mintegy 7 ezer milliárd líra ment el a Mózes terv erőkészületeire, s nem kétséges, hogy Velence megmentése e módon nemcsak a világ egyik legnagyobb közmunkáját jelentené, hanem hatalmas üzletet is a konzorciumban tömörült vállalatoknak. Velence nehézségei Velence szenvedett az árvíztől (Soika, 1976), de a helyzet súlyosabbá vált, és úgy tűnik, tovább romlik. A jelen évszázad elején a Szent Márk tér 5-7 alkalommal került elöntésre, az évszázad végére a gyakoriság évente 40-60 alkalomra nőtt. Ez azt jelenti, hogy 1990-re az 1966. évihez hasonló nagy árvíz becsült valószínűsége több mint négyszeresére nőtt (Scotti, 1993). Az árvizek közvetlen okaként a tengerár és a vihar korbácsolta hullámok következtében kialakult magas vízállás adható meg, amit a meteorológiai körülmények és az Adriai tenger vízszintjének lengése hoz létre. A Lagúna bejáratai évszázadok óta gyakorlatilag változatlanok (Mazzacurati, 1996), és túl nagyok ahhoz, hogy megakadályozzák a tengerárt és a hullámokat Velence elérésében. Ezek a negatív hatások csökkenthetők, ha csökkentik az előző 25 évben visszanyert földterület nagyságát és térfogatát, és megépítik azt a csatornát, amely segít a tengervizet a hátsó területekre vezetni