Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Hajós Béla: „A folyók nem ismernek határokat”. – A Víz Világnapja, 1999. március 19.

129 "A folyók nem ismernek határokat" (A Víz Világnapja, 1999. március 19.) Hajós Béla, helyettes államtitkár, Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium. 1077. Budapest, Dob u. 77-81. Kivonat: Az Egyesűit Nemzetek közgyűlése határozata szerint a Víz Világnapját minden év március 22-én ülik meg, ahogy ezt a Víz és Környezet Nemzetközi Konferencia 1992. januárjában kezdeményezte 1997-ben "A vízkészlet felmérése", 1998ban "A talajvíz a láthatatlan készlet" volt a világnapi ülések témája. Hazánkban évek óta növekvő nyilvánosság mellett folytak a megemlékezések 1999-ben a nemzetközi szervezők az "Everyone lives downstream" címet választották, amelynek szó- és értelem szerinti fordítása "Mindenki az alvízen él" lehetne A magyar rendezők ebben az értelmezésben választották "A folyók nem ismernek határokat" címet, amely az eredeti gondolatot is kifejezve kiemelte Magyarország határvízi kapcsolatainak a fontosságát is. (Jelen tanulmány 1999. március 19-én, a Víz Világnapján a KHVM, OVF és az MHT által rendezett budapesti megemlékezésen a Szerző előadásaként hangzott el. Az itt közölt szöveg annak rövidített változata). Kulcsszavak: A Víz Világnapja, hidrológia, nemzetközi kapcsolatok. A Víz Világnapja, 1999. A nemzetközi rendezőség az 1999. év világnapi témakörét úgy tolmácsolta, hogy - a folyók partjain élő, és azok vízkészletét hasznosító közösségek nemcsak élvezik az előnyöket, hanem egyúttal viselik a hátrányos következményeket az árvizeknek is kitett területeken, - a felső szakaszokról lefolyó vizet többnyire már legalább egyszer hasznosítják lakossági, ipari, vagy mezőgazdasági célra, mielőtt az eléri az alvízi országot, - ebből eredően a felvízi és az alvízi országoknak közös érdek alapján együtt kell működniük. Ez nem szűkíthető csak nagyobb folyókra: a felvízi vízgyűjtőkön az emberi tevékenység kisebb folyókra is kiteljed. Ezen kívül vannak olyan felvízi és alvízi víztartók, amelyek túlfogyasztása vagy elszennyezése esetén szükség van a megosztott készletekkel való gazdálkodásra. A nemzetközi vízgazdálkodásnak sokkal globálisabbnak kell lennie, és fel kell ismerni, hogy a hidrológiai körforgás mindenkit alvízivé tesz a lehulló és lefolyó csapadék tekintetében, és hogy az emberiség tevékenysége a melegházi gázok miatt a légköri folyamatokat is befolyásolja. Ezek az ellentmondások a Duna vízgyűjtő területén, és a Kárpát-medencében régóta ismertek, de tudatosodásuk főleg az elmúlt évtizedekben erősödött meg. A Víz Világnapjának megünneplését ma már jó előre tervezzük, és a témák előreláthatóan - 2000-ben: "A víz a huszonegyedik évszázadban", - 2001-ben: "A víz és az egészség", valamint - 2002-ben. "Víz a fejlesztéshez" címekkel írhatók le. A Víz Világnapja az emberiség közös gondját kívánja hangsúlyozni, mindnyájan részesei vagyunk a vízhiánynak és vízfölöslegnek, amelyen osztozunk, és amely miatt elsősorban az alvízi országok vannak szorult és a felvízi országok jóindulatának kitett helyzetben. A dunai országok A Duna menti országok a közös gondot először a hajózás területén ismerték fel a Duna Bizottság megalakításával 1856-ban Ez a szervezet napjainkban harmadik változatában él az 1948-ban - több, mint 50 éve - működő budapesti székhelyű Duna Bizottságban. A Kárpát-medence vízgazdálkodási egységét megszűntető trianoni béke tette szükségessé, hogy az utódállamok a határt képező, vagy keresztező vízfolyások tekintetében kössenek egyezményeket. Ilyeneket már a két világháború között is megkötöttek. Az 1950-es évekre alakultak ki a határvízi egyezmények és a fenntartásukhoz szükséges határvízi vegyes bizottságok. 1999-re mind a hét szomszédos ország határvizeire vonatkozóan egyezmény van érvényben Az elmúlt tíz évben a több oldalú nemzetközi vízgazdálkodási megállapodások ügye is előre jutott, bár ratifikálásaik a különböző országokban lassan haladnak A jövőben az Európai Unió szabályai is meghatározók lesznek. Határvízi megállapodások a Kárpát-medencében A vízgazdálkodás Magyarországon az egyik legrégebbi szervezett szakmai tevékenység, amely szorosan összeforrott az ország gazdasági fejlődésével, közlekedésével, mezőgazdasági teljesítőképességének fokozódásával. A trianoni béke idejére alapvetően kialakult egységes ár- és belvíz-mentesítő rendszereket a határok felszabdalták, a műszaki célszerűséget nélkülöző rész-rendszerekre osztották. E megosztottság nyomán alakult ki a vízügyi együttműködési kapcsolatrendszer fő elemét képező, két oldalú állam- és kormányközi egyezményeken alapuló, több mint 70 éves múltra visszatekintő ú.n. határvízi egyiittműködés. A kapcsolatok további elemei a második világháború után kialakult kelet-középeurópai helyzetben "fejlődtek ki". Jobbára a 60-as évektől kialakult egyfajta, tárcaszinten irányított műszaki-tudományos együttműködés, előbb csak a KGST országainak a társhatóságaival. Sajátos, hogy ez a rendszer Magyarország számára a vízügyekben bizonyos korlátozott mozgásteret és kezdeményezési lehetőségeket engedett, mint pl. a Tisza-völgyi ötoldalú együttműködés esetében. 1990. után az európai történelem újabb nagyszabású változásai ismét átrendezték a nemzetközi vízügyi együttműködés hátterét. A kapcsolatrendszer változatlanul legstabilabb eleme a határvízi együttműködés. Hazánk - természetföldrajzi adottságai és geopolitikai helyzete következtében - meghatározó befolyásoltságnak van kitéve a vízi előforrásokat illetően A Kárpát-medencére hulló csapadékból lefolyó vízmennyiségnek mindösz-