Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
2. szám - Nekrológok (Pap István, Blum Anna, Szászné Tóth Ildikó, Léczfalvy Sándor)
127 Szemelvények dr. Léczfalvy Sándor szakirodalmi megnyilvánulásaiból A tartósan kitermelhető talajvízhozam kérdése (.Kovács György társszerzővel együttes, hasonló című hozzászólás, Hidrológiai Közlöny, 1954. 11-12., 474. o.) "A különböző víztartó rétegek közül legkönnyebben feltárható, hozzánk legközelebb eső az az áteresztő rétegsor, amely a legfelső talajvízréteget tárolja. Ennek ellenére a talajvíz mozgási törvényszerűségeit, a belőle kitermelhető vízmennyiséget semmivel sem ismeijük jobban, mint pl. a hegységek belsejében, mélyen a felszín alatt tárolt karsztvizek hasonló tulajdonságait ... Ezeknek a törvényszerűségeknek, az utánpótlás módjának és mértékének felderítése lenne szükséges, hogy a talajvízből tartósan termelhető vízhozam értékét meghatározhassuk". "Alföldünkön vitatott kérdés az, hogy vajon a talajvíz táplálásában a helyi csapadéknak, vagy a medence peremén lerakódott durva lejtőtörmelékbe beszivárgó, és a medence közepe felé előrehaladó vízhozamnak van-e jelentős szerepe. Vannak kutatók, akik csak az egyik, és akik csak a másik elképzelés mellett törnek lándzsát. Valószínű, hogy a helyes megoldás a kettő között van. Amennyiben tehát a talajvízből tartósan kitermelhető vízhozam meghatározására törekszünk, elsősorban a kétféle utánpótlódás arányának eldöntése a feladatunk ... Gallt László figyelmeztetése nyomán még egy szempontra kell figyelemmel lennünk. Vizsgálnunk kell, hogy az a párolgás csökkenés, amelyet a talajvízszint lesüllyesztése révén hasznosítható vízként megkapunk, vajon nem a növények transzspirációjából elvont készlet-e, amelynek hiánya esetleg a növény terméshozamának visszaesésében jelentkezik, és ilyen módon öntözéssel történő pótlásáról kell később gondoskodnunk". Felszín alatti víztározás és alkalmazása vízellátásra (Tanulmány, Vízügyi Közlemények, 1963. 2., 176. o.) "Előzetes tájékoztató adatok alapján összeállítottuk a (vörösberényi Ferenc forrás) várható fogyasztás-idősorát. Ennek az a jellegzetessége, hogy a nyári csúcs a Balaton menti nyaralások idény-jellegéből következően különlegesen nagy és hosszú. ...A vízfogyasztás és a forráshozamok integrálgörbéiből kitűnik, hogy a forrás által szállított összes évi vízmennyiség egyenlő a fogyasztás évi mennyiségével. Miután azonban a nyári fogyasztási csúcs kb. 300 1/perc-cel több, mint a fonás akkori hozama, a vízigény kielégítésére 40 000 m 3 tározótér lenne szükséges. Természetesen, nem gondolhattunk arra, hogy a nyári napi fogyasztásnak 40-szeresét kitevő vasbeton víztároló medencét építsünk (kb. 24 millió, 1962. évi értékű forintért), és költségesnek mutatkozott - különösen az ivóvíz minőségi követelményei miatt - a felszíni víztározás is. A szükséges tározást a forrás (mészkő és dolomit) víztározó kőzetében a felszín alatt kívántuk megvalósítani". "A felszín alatti tározást a forrásvízszint, a forrásküszöb időleges süllyesztésével oldjuk meg. Elképzelhető, hogy a tározótér biztosítására nagyobb forráshozamnál a forrás vízszintjét duzzasztjuk magasabbra. (Ez igen nehéz és veszélyes). A süllyesztéses eljárásnál a változó forrásküszöb az eredeti szinttel egyezik, vagy annál alacsonyabb". "Minden állandó jellegű forrásnak már egy adott időszakra van egy természetes tározótere, amit számíthatunk a beszivárgó csapadék vízhozam-idősor és a forrás vízhozam-idősor integrálgörbéinek segítségével. Ez a tározótér gyakorlatilag azonos a maximális és minimális vízszín közötti szabad térfogattal, ha a beszivárgás a vízszintet hamar elén, azaz a víztartó kőzet szabad gravitációs hézagtérfogata a vízszint fölött meglehetősen nagy, vagy a vízszint a felszínhez közel helyezkedik eL Minél egyenletesebb valamely forrás vízhozamsora, annál nagyobb ez a természetes tározótér" "1962 vizsgált nyán hónapjai alatt a forrás 57 ezer m' vizet szolgáltatott. Ebből a természetes hozam 37 ezer m 1 volt, 20 ezer m 3-t a felszín alatti tározótérből vettünk ki A természetes hozamot tehát 54 %-kal növeltük". A felszín alatti vízkészletbecslés elmélete és gyakorlata (,Hozzászólás, Hidrológiai Közlöny, 1981. 9. 415. o.) "A talajvízből tartósan termelhető vízkészlet úgy számolható, hogy a talajvizet a sokévi átlagos szint alá bizonyos határig leszívjuk, a párolgás-beszivárgás különbségét csökkentve, bizonyos állandónak tekinthető többletvizet nyerhetünk. ... A rétegvíznél utánpótlódó dinamikus készletünk nincs, a rétegvízkészlet csupán tárolt készlet ... A csapadék szemcsés, üledékes kőzetekben bizonyos mélységeken túl nem juthat le, úgy a rétegvízkészlet fogyasztás az Alföld nagy térségében talajvízből nem pótlódhat, ha a talajvizet nagyon mélyre leszívjuk. ... Állandó utánpótlódó jellegénél fogva a vízellátásnál legnagyobb jelentősége a partiszürésű víznek van". "Ha az elméleti vízkészletekről áttérünk a hasznosítható vízkészletek számítási és becslési problémáira, a kép még bonyolultabb. Egy adott létesítmény - vízkitermelő telep - egyszerre termelhet különböző fajta vízkészleteket. Felmerül konkrétan az adott vízigényre a víztermelő telep hidrogeológiai, hidraulikai méretezésének kérdése is. Itt lép be az elmélet és gyakorlat sok esetben felmerülő ellentéte. Maga az ellentét természetesen kissé mesterkélt, hiszen nincs jobb gyakorlat, mint egy jó elmélet, és nincs jobb elmélet, mint egy jó gyakorlat. ... Nincs olyan feltárás, amely végső adatokat adna a vízmütelep teljesítményére, vízminőségére, üzemközbeni jellemző adataira. Az alapadatokkal az elméletek segítségével következtetünk a távolabbi, üzemközbeni állapotokra". A befektetésekkel - jelen esetben a kutatásokkal - azok bizonyos nagyságáig megismerésünk exponenciálisan nő, majd a kutatás mennyiségével a megszerzett ismeretanyag nem emelkedik számottevően. ... Több nagyvárosunk vízellátási helyzete azért is került aggasztó állapotba, mert hol ezt kellett még megvizsgálni, hol azt kellett még vizsgáltatni, de a kielégítő végleges megoldásokat mindig félretették valamely okból". "A szabványok merev alkalmazásával sok esetben a kívánt célt nem éljük el, csak esetleg a költségek nőnek meg. Ha pl. egy 40 mg/l nitrátot tartalmazó vízművet emiatt leállítunk, ez összhangban van az egészségi szabványokkal. De, ha a leállított vízmű helyett a lakosság 100 mg/l nitráttartalmú, s ráadásul fertőzött vizet fog fogyasztani, nem biztos, hogy a döntésünk helyes volt". V. I.
