Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
2. szám - Nekrológok (Pap István, Blum Anna, Szászné Tóth Ildikó, Léczfalvy Sándor)
123 Nekroló g Pap István 1920-1998 Az 1949-ben önálló egyesületté vált Magyar Hidrológiai Társaság sorrendben első főtitkára, hatolykai Pap István okleveles mérnök örök nyugovóra tért. Halálával a magyar vízügyi szolgálat hazai és nemzetközi megnyilvánulásaiból ismert, nagy munkabírású, szerényen mindig a háttérben maradó munkatársát veszítette el. 1920. február 22-én született az ausztriai Innsbruck városában. Szegeden tett 1938-ban kitüntetéses érettségi vizsgát. 1942-ben szerzett jeles minősítésű oklevelet a Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki Osztályán Egyetemi hallgatóként nyári s/ílnetekben vállalt vízügyi mémök-gyakomokoskodások után 1942. november 1-jétöl a Földművelésügyi Minisztérium kir segédmémökeként vett részt a siófoki hajózsilip és a Duna-Tisza csatorna tervezésében 1943. október l-jén katonai szolgálatra hívták be, amely 1947-ig tartó hadifogsággal végződött. 1947. februárjától dolgozhatott a Mosonyi Emil vezette Vízerőügyi és Folyócsatomázási Hivatalban a Tisza-csatomázás hidrológiai és tervezési előmunkálatain. 1948. júniusától e munkákat az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Tervezési Főosztályán folytatta. 1950. januárjától a Mélyépítési Tervező V. vette át munkakörével együtt, s szakosztályvezető helyettesként volt statikus tervezője a Tiszalöki Vízerőműnek. 1952-ben helyezték a Vízerőmű Tervező Irodához, amelynek osztályvezető helyetteseként a tiszalöki tervezési munkák mellett vált egyik kidolgozójává az 1954-ben elfogadott Országos Vízgazdálkodási Kerettervnek. 1954 januárjától az átszervezett Vízügyi Tervező Vállalatnál csoportvezető, osztályvezető helyettes, osztályvezető, létesítményi főmérnök, főteclinológus beosztásokban tevékenykedett. Vezette a kisműtárgyak osztályát, ahol a tiszalöki öntözőrendszer hídjainak, zsilipjeinek és más műtárgyainak tervezése folyt. Irányította a hazai szivattyús energiatározási lehetőségek feltárását, a nagymarosi vízlépcső a csehszlovák tervezőkkel egyeztetett vázlattervének elkészítését. Távlati vízgazdálkodási fejlesztési tervek kidolgozásával, vízkészlet-gazdálkodássa\, vízmérlegekkel, országos és szakmai szabványok, valamint az 1965-ben elfogadott Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítésével is foglalkozott 1967. júliusában az Országos Vízügyi Főigazgatóság akkor megalakított Vízkészletgazdálkodási Felügyelősége állományában kapott műszaki vezetői megbízást. A felszíni vizeknek az Országos Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztésével és végrehajtása ellenőrzésével megbízott szakági főmérnökeként irányította és egyeztette a regionális fejlesztési terveket, a vízhasználatok nyilvántartásának és a vízgazdálkodási mérlegek elkészítésének munkáját, a vízkészlet-gazdálkodási évkönyvek összeállítását. Részt vett a vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében Csehszlovákia, az egykori Német Demokratikus Köztársaság, Ausztria, Svájc, Franciaország, Olaszország, Bulgária, Jugoszlávia, Szovjetunió, Románia és Mongólia vonatkozásában. Számos nemzetközi tárgyaláson és tanulmányúton vett részt, kamatoztatva nyelvismeretét. Fontos része volt a Mongol Vízgazdálkodási Keretterv tematikájának elkészítésében, elsősorban a vízkészlet-gazdálkodási és vízerőhasznosítási fejezeteket illetően, és a keretterv teljes szövegének véglegesítő felülvizsgálatában. Amikor 1976 júliusában a Vízkészletgazdálkodási Felügyelőség neve Vízgazdálkodási Intézetre változott, munkaköre változatlan maradt, s rövidesen átvette a műszaki dokumentációs és koordinációs osztály vezetését. 1978 januárjától főmunkatársként dolgozott, továbbra is vízkészlet-gazdálkodási feladatokban. 1980. augusztus 16án vonult nyugdíjba, s 1983. december 31-ig látott el szaktanácsadói feladatkört. Ezt követően az Országos Vízügyi Hivatal még több ízben felkérte egyes nemzetközi bizottságok tárgyalásain való közreműködésre. Pap István oktatói, publikációs, illetve társadalmi tevékenysége igen jelentős volt. 1949 és 1969 között a Budapesti Műszaki Egyetemen a Vízépítési Tanszék keretében volt az építőmérnök hallgatók külső gyakorlatvezetője és diplomaterv konzulense a vízépítési műtárgyak oktatásában. 1950-ben elkészítette dr. Mosonyi Emil professzor előadásai alapján a "Vízépítési műtárgyak" c. egyetemi jegyzetet. Tevékeny részt vállalt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének 1948. évi megalakításában, több kongresszus megrendezésében, a Magyar Hidrológiai Társaság önálló egyesületként történt megalakításában, amelynek főtitkári tisztét is betöltötte 1950-ig Évtizedeken át végezte folyóiratunknak, a Hidrológiai Közlönynek német kivonat- és cikkfordításait, lektori feladatait. Társaságunknak mindenkor aktív tagja maradt. 1948-tól kezdve számos szakfordítást készített, és tolmácsolt német és francia nyelvből magyar nyelvre, illetve magyar nyelvből ezekre a nyelvekre. Szakfordítói és konferencia-tolmácsi képesítésével több bel- és külföldi tudományos konferencián, vagy előadáson működött közre. A vízügyi körökből jelentkezőket szakmai nyelvvizsgára készítette elő, szakmai írásbeli feladatokat dolgozott ki és bírált el az állami nyelvvizsga-bizottság részére. Fordításokat készített az Országos Műszaki Könyvtár, a Vízügyi Könyvtár és jogutódai, a mindenkori vízügyi főhatóság és szervezetei részére. Tolmács- és szakértőként vett részt a Magyar-Osztrák Határvíz Kormánybizottságban, a Magyar-jugoszláv Vízügyi-, illetve Dráva-hasznosítási Bizottságban, a KGST Együttműködési Bizottságban, a Nemzetközi Duna Bizottságban. 1967-ben a Német Demokratikus Köztársaságban előadó körúton mutatta be a magyar vízgazdálkodást és annak működését. 1970-ben Franciaországban ösztöndíjjal tanulmányozta az ottani vízgazdálkodás központi szervezetét és területi tevékenységeit, jelentésében adva közre tapasztalatait Legnevezetesebb fordítási és szerkesztői munkája Mosonyi Emil: "Wasserkrafhverke" c. műve volt 1956-ban és 1959-ben, majd annak második kiadása 1966-ban. Tanácsadója volt a Műszaki Értelmező Szótár hidraulika, műszaki hidrológia, vízerőművek és víziutak tárgykörében kiadott köteteinek, munkatárs volt a Vízgazdálkodási Lexikon összeállításában. Kitüntetései közül a Munka Érdemrend különböző fokozatai, a miniszteri elismerések mellett emlékezetes az árvízvédelemért kapott kitüntetése. A Magyar Hidrológiai Társaság tagsága, a Hidrológiai Közlöny szerkesztősége és olvasói, barátai és munkatársai megőrzik emlékezetükben V. 1.
