Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

2. szám - Molnár György–Schultz Péter–Szerencsi László: Vízminőségvédelem a Veszprém városi vízműveknél a kezdetektől napjainkig

MOLNÁR GY, és mtsai. Vizriiinőségvédcleni Veszprémben 75 ső mélyfúrású kutal a Kiskúli terület közelében a lőtéri fúrás jelentette, mely 1968-ban létesült, s talpmélysége 155 m volt. 1969-ben az aranyosvölgyi forráscsoport területén három 30 m mélységű kutat állítottak üzembe A bekapcsolt vízbázisok 1975-ig elegendőnek bizonyultak, azonban kisebb vízszintcsökkenésből eredően a galériák vízhozamának csökkenése már érzékelhető volt. Ekkor határoztak a vízbeszerzés mélyfúrású kutakkal történő hosszú távú biztosításáról. Az első forrásküszöbsüllyesztéssel kapcsolatos mélyfúrást - nem számítva a 30 mes aranyosvölgyi kutakat - a Kiskúti források mellett készítették el 1975-ben, 120 m-es talpmélységgel 1978-ban a várostól nyugatra a Csatári forráscsoport mellett létesült két 100 m-es talpmélységű kút. A DK-ről ÉNy felé süllyedő karsztvízszint megfigyelésére, illetve további perspektivikus vízbázisok létesítésének kijelölése céljából 10 próbakút készült 1977-78 években a Séd egyik jobb-parti mellékvölgyében a Tekercs-völgyben. 1978-79 között létesült hat 150 m mélységű vízmükút a Séd-völgyben. Ezeket a Séd-patak a Csatár-hegy és a Tekeres-völgy közötti szakaszán telepítették. A kutak telepítésének a helyét valamennyi esetben felszíni geoelektromos mérésekkel határozták meg (ELGI) A Séd 1 sz kút - mely ma is rendszeresen üzemel - építésekor 12000 l/p rekord vízhozamot szolgáltatott 3-4 m-es depresszió mellett. Ez a kijelölt kúthely rendkívüli repedezettségét bizonyította A város keleti részében megindult lakótelep építések következtében előállt jelentős vízigények (/ ábra) kielégítése céljából a 80-as évek elején megindult a vízkutatás a Gytilafirátót melletti források térségében. Itt kb 200 m B.f. szinten számos forráskilépés volt, mely az egykor virágzó püspöki birtok létesítményeihez tartozó halastavak vizét táplálta. A térségben 1980-82 között hat 100-250 m talpmélységű kutat telepítettek. (Mélyépterv-fíiopt/r, 1994.) f> >o >© <o r~ r~ /. ábra. A Veszprém Városi Vízmű víztermelése 1963-1996. között A vízbázisok védelme A Veszprémi Vízmű vízbázisainak védelmet a korábban kialakított bclsö egészségügyi-, illetve kijelölt, de használati korlátozások szintjén még nem rendezett külső egészségügyi védőterületek, és az 1980-as érek elején elkészített hidrogeológiai védőtcrülcti tanulmánvlerv nem tudták biztosítani. I'X igazolta néhány kedvezőtlen vízminőségi tendencia is, amely vízbázisonként eltérő mértékben, de a kitermelhető víz nitrát-tartalmának fokozatos növekedését mutatta A vízbázis védelem teljesebbé tétele érdekében 19841989 között a vízmű elkészíttette valamennyi vízbázis külső egészségügyi védőterület! használati korlátozási munkarészét, valamint külön-külön valamennyi vízbázis hidrogeológiai védőterületének műszaki tervét a Mélyépterv, az FTV, illetve jelentős részben a Viziterv tervezésében. Ezeket a terveket a Vízügyi Igazgatóság, illetve az önkormányzat jogelődje részérc adták át, ahol a vízbázis védelmi kérdések tekintetében a vízművel kapcsolatos napi hatósági munka, a vízműnél pedig az. üzemeltetői vélemények kiadásának alapját képezték Az időközben történt térségi jellegű változások következtében, illetve a területhasználat jellegében bekövetkezett és az érintett területek tulajdonosi változásai (privatizáció) iniatt az elkészült tervek az 199.1-1994-cs években fokozatosan részben elavultak, illetve már nem feleltek meg maradéktalanul olvan követelményeknek, mint pl a tevékenység szabályozás speciális kérdései, a vízkészlet várható alakulásának ismerete A fenti okok miatt a fíalionykarszt llz- és Csatornamű Rt. jogelődje 1994-ben megbízást adott szaktervező vállalat részére a Veszprém Városi I 'izinií vízbázisaival kitermelt vízkészlet vizsgálatára. A vizsgálat számítógépi szimuláción alapult, és egyaránt célozta a vízkészlet mennyiségi és minőségi oldalának vizsgálatát, a jelenlegi és jövőben várható tendenciák feltárása érdekében. Emellett a vizsgálat kifejezett célja volt a vízbázisok már megtervezett hidrogeológiai védőterületeinek felülvizsgálata, részletesebb ismeretek alapján a hidrogeológiai védőidom és védőterületi határok, valamint az egyes védőidom részeken belül szükséges intézkedések és használati korlátozások pontosítása. A terület hidrogeológiai adottságai indokolttá tették a vizsgálatot, amelynek szükségességét emellett sajnos olyan változások is igazolták, mint a Shitérkiiti karsztakna elnitrátosodása, s egyes vízbázisoknál a nitrát-tartalom 20-35 mg/l közötti értékre való megnövekedése. A nagy területeken egybefüggő nyitott, vagy csak alig fedett karsztkőzetek, a gyakorlatilag egybefüggő hidraulikai rendszert képező karsztvíztároló és a tektonizált zónák mentén jelentkező relatíve nagy áramlási sebességek következtében a vízbázisok szennyeződés iránt fokozott mértékben érzékenyek. Az üzemi tapasztalatok a karsztvíztároló kőzetek átlagosan 1 -6 m/d között változó szivárgási egyenértékszámát mutatták, amely értékek azonban a különösen jó vízvezető zónákban akár egy nagyságrenddel nagyobbak is lehetnek. Ezen értékek jó egyezést mutatnak a középhegységben folytatott sok évtizedes bányászati tevékenység során nyert adatokkal (Schmieder, 1975). Mivel a vízbeszerző műveket éppen jó vízhozamuk érdekében repedésrendszer keresztezésekre igyekeztünk telepíteni - a fentieket figyelembe véve - egy esetleges szennyeződés a nagy kőzettömegre jellemző átlagos értéknél akár nagyságrenddel gyorsabban is a vízbeszerző műhöz juthat. Az előzőek tudatában érthető, hogy a térségben miért elsőrendű fontosságú a vízminőségvédelmi rendszer kialakítása. Jelentőségüknél fogva továbbra sem mondhatunk le a karsztterületek fokozott védelméről, melyet a jórészt egybefüggő hidraulikai rendszer miatt célszerű lenne az egész Középhegység területén egységesen megvalósítani. A vízbázisok térsége vízföldtanának, vízutánpótlási és vízminőségi helyzetének vázlatos ismertetése A térségben uralkodóan a földtörténeti középkor triász időszakának üledékei a kőzetalkotók. A triász tengeri üledékek a tektonikai erők következtében a Balaton vonalában húzódó igen merev ókori kőzetek ellenállása miatt feltöredeztek, északnyugat felé megdőltek, néhány helyen jelentős magasságban elvetődtek sőt feltorlódva átbuktak. A tektonikai "megdolgozottság" elsősorban Veszprém és a Balaton között figyelhető meg. Itt a triász