Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Szél Sándor–Kristóf Gergely: Langrange-módszer morfológiai folyamatok számítására

[52 I liDKULÖGIAl KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 1. SZ. számítására szolgáló egyenletet szokás hordalék-di­namikai egyenletnek is nevezni. A hordalék-dinamikai egyenlet kifejezheti a görgetett hordalék mozgását (Cun­ge, Holly, Verwey, 1980), vagy a dűnékben mozgó ho­mokmeder mozgását {de Vries, 1987). A vizsgálni kívánt folyamatot leíró matematikai mo­dellrendszer áramlási változói (w, h) /&ywo/úfc-időátlagoIt mennyiségek ugyanis a felmerülő feladatok csaknem mindegyike esetében az áramlás turbulens. Eltekintünk azoknak az eseteknek a vizsgálatától, a­melyeknél a lebegtetett hordalékmozgás (a vízfolyás által szállított, a mederfenékre esetleg kiülepedő vagy onnan felkeveredő hordalék) hatása a mederfenék színt alaku­lására jelentős a mederfenék közelében vándorló meder­anyag feltöltő- illetve kimélyítő hatásához képest Az is­mertetendő numerikus módszer a lebegtetett hordalék­mozgás számitására is alkalmazható lenne, de ennek is­mertetésére tanulmányunkban nem térünk ki. A (4) hordalék-dinamikai egyenlet megfelelő kibővíté­sével figyelembe vehetők a mederanyag jellemzői, az e­setleges inhomogenitások, a páncélozódás hatása és az á­ramlási változóktól való függés különféle lehetőségei (például a csúsztatófeszültségtől vagy a mederfenék­szinthez közeli átlagos áramlási sebességtől való horda­lékhozam függés). A numerikus megoldás módszere A parciális differenciálegyenlet rendszer megoldása Lagrange-módszert alkalmaztunk, amely a véges térfo­gatok módszeréhez hasonló elven alapuló, de annál ke­vésbé széles körben alkalmazott numerikus módszer A Lagrange-móászer alkalmazása esetén a vizsgált tartományt véges térfogatú cellákra bontjuk, amelyeknek határfelületeit a folyadékkal együtt mozgatjuk, ekkor u­gyanis egykomponensű folyadékáramlás esetén a cellaha­tárfelületeken áthaladó folyadékáramlás zérus. Ilyen mó­don egyfázisú áramlások esetén elkerülhető a megma­radási egyenletekben (például a folytonossági egyenletben vagy a mozgásegyenletben) előforduló konvektív fluxus kifejezések numerikus számítása és az ezzel járó, kü­lönféle szélfelőli súlyozási (upwinding) módszerek alkal­mazása. Különösen előnyösen alkalmazható a Lagrange­móászer olyan időfüggő hidrodinamikai problémák meg­oldására, ahol a vizsgált folyadék sűrűsége - akár 6-8 nagyságrenden át - változhat a számítási tartományon belül. Jellemző alkalmazási példák az ioszféra vizsgálata céljából kibocsátott radioaktív bárium felhő ki­terjedésének vizsgálata és fúziós kísérleti reaktorokban alkalmazott hidrogén pelletek párolgási folyamatának számítása (Lengyel, 1992). A Lagrange-móászer kétfázisú rendszerek esetén ­például a plazmafizikában használatos kétfolyadék mo­dellekre - is alkalmazható (Kristóf, 1997), azonban ilyen esetben a numerikus háló legalább az egyik fázis sebessé­gétől eltérő sebességgel mozog, tehát valamelyik fázis mindenképpen átáramlik a numerikus cellák falain. Az itt tárgyalt modellben a numerikus hálót a vízfázis sebess­égével mozgatjuk, ezért a cellafalakon csak a hordalék­fázis áramlik át. A Ixigrange-móászer általános elmé­letével foglalkozó alapvető irodalmi forrás Richtmyer, R.D. dolgozata (Richtmyer, 1967), amely a megoldás szakadási helyeinek kezelésére szolgáló mesterséges visz­kozitás alkalmazását is részletesen ismerteti (lásd még: Von Neumann, Richtmyer, 1949). Az itt vizsgálandó egydimenziós morfológiai problé­ma esetében a Lagrange-móászer alkalmazásához az a­lapegyenleteket az alábbi alakra hozzuk: ÍiiH) d H o ~a + ck o. (5) Az (5) egyenletben szereplő H vektor az egyes meg­maradó mennyiségek térfogati intenzitásait, ü pedig az e­zekhez tartozó forrástagokat tartalmazza: H = h uh (6) 0 = 0 ác\2 ) ó{uz-S) gh^-ghS, ax ck (7) Integrálva (5) egyenletet egy véges, Ax hosszúságú szakaszon, majd alkalmazva a transzportegyenlet integrál alakját a következő összefüggés nyerhető: dt \Hdx=\Odx. (8) A (8) egyenletben a folyadékfázisra nézve a tömeg- és impulzusmegmaradási tételek változó, Ax hosszúságú mozgó folyadékszakaszokra vonatkozó integrál alakjait kapjuk, a hordalékra nézve pedig egy konvektív fluxuski­fejezést (uz) is tartalmazó megmaradási egyenlet adódik. A Lagrange-móászer alkalmazása esetén a folyadékra vonatkozó folytonossági egyenlet automatikusan teljesül, a Lagrange-ceWakba. zárt folyadék tömege állandó: ^(AAr J = 0. (9) A numerikus háló mozgatásához újabb differenciálegy­enlet megoldása szükséges, amely a következő alakban adható meg: dx dt = u (10)

Next

/
Thumbnails
Contents