Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
1. szám - Benedikt Szvetlána–V. Nagy Imre: Matematikai statisztikai módszer a vízszennyeződést okozó ismeretlen üzem azonosítására
BLNHDIKT SZ - V. NACiY I : Matematikai statisztikai módszer.. . 45 f " ' ——— BENED1KT SZVETLÁNA A Budapesti Műszaki l-gyetemen 195R-l>an szerzett villamosmérnöki oklevelet I\zt kővetően a Műegyetem Automatizálási Tanszékének oktatójaként 1970-ig tevékenykedett, és egyetemi docensi kinevezést ért el 1970. után leli a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa Jelenleg ennek az intézetnek tudományos tanácsadója Tevékenyen bekapcsolódott a Budapesti Műszaki I'g\elem Vízgazdálkodási Tanszékén végzett kutató munkákba és jelen szerzőtársával együtt hazai és külföldi folyóiratokban közölt löbb tanulmányt A műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot 1994-ben nvcrle cl. V. NAGY IMRE A műszaki tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának tagja. a Budapesti Műszaki figyelem Vízgazdálkodási Tanszékének nv tanszékvezető egyetemi tanára. Szakmai munkásságának összefoglalóját a Hidrológiai Közlöny 1986. évi 4-5. száma részletesebben is közölte. 70. életevüket betöltő egyetemi tanár tagtársaink köszöntése l)r. V. Nagy Imre I)r. Juhász József Dr. Ollós Géza 1927. november 2-án született Fiizesgvaiviaton. Debrecenben fejezte he középiskolai liiiHilmányiiit. 1952-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1 •izépitit szakos mérnöki oklevelet. !•.gyetemi tanársegédi, majd aspiránsi működés után 1956-ban lett a műszaki tudomány kandidátusa, 1964-ben doktora 1957-64 közt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet műszaki igazgató-helyettese, 1964-től a Budapesti Műszaki Egyelem Vízgazdálkodási Tanszéke egyetemi tanára, 1966-92. közt tanszékvezetője Finn, svéd, osztrák, német. orosz, amerikai egyeleinekcti volt vendégprofesszor Magyar, és különböző idegen nyelveken írt tudományos cikkeinek száma a 150-et közelíti. Legfontosabb, szerző-, ill. társszerzőként irt művei: A Balaton éwzázados partváltozásai (1963), Vlzöhlítéses földmunkák (1966), Hidrológiai statisztika, (19X4), Hidrológiai információelmélet (1992). A hazai hidrológia tudomány-lejlödcsének meghatározója a műszaki egyetemi tanszéki tevékenység volt A tudományág kezdeti fejlődési szakaszát a leíró jelleg, a nyers szabályok és fogalmak alkotására, egyes hipotézisek magyarázására irányuló törekvés jellemezte. Németh Endre a tanszék egykori tanára előkészítette a hidrológia oktatásában a sztoliasztikus szemléletet, amire Szilágyi Gyula 1950 és 1952. közöli "Hidrológiai statisztika" c. tantárgyával a klasszikus valószínűségszámítás jegyében teli kísérletet. V. Nagy Imre működése a korszerű, statisztikai szemlélet lét hódítását befejezetté telle a képzésben. Szülővárosa díszpolgárrá választotta. Hetvenedik születésnapját 1997 november 5-én a Budapesti Műszaki ligyetenieu ünnepelték 1927. november 27-én született Budapestéit A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vízépítő mérnöki oklevelet 1950-ben 1950-56 és 196.1-67. közt a I iliterv munkatársa: a hazai törpe-vízművekkel, továbbá a felszín alatti vízkészletekkel foglalkozott, ezt követően a dunai és tiszai erőmüvek előmunkálatait vezelle. 1956-63. közi vízmüveink vízbázisainak kutatását, ásványbányák, völgyzárógálak mérnökgeológiai előmunkálatait folytatta a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál A v ízgazdálkodási Intézet megalakulását követően 1967-76. között annak főtechnológusa. 1951-54. között gyakorlatvezető a Budapesti Műszaki Kőelemen. 1958-tól meghívott előadó a Miskolci Egyetemen 1966-76. közi docens, 1976-97. közt egyetemi tanár, utóbb tanszékvezető. Bevezette a geológus mérnök-, a hidrogeológus mérnök-, a hidrogeológus szakmérnök képzést Környezetvédelmi, hulladék elhelyezési kérdésekkel a gyakorlatban is foglalkozott. 1957-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 1976-ban doktora. Különböző fontos tisztségeket - titkár, bizottsági elnök, alelnök - töltölt be a Magyar Hidrológiai Társaságban, amelynek 1990 és 1996. között elnöke volt. A Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságában mintegy négy évtizeden át tevékenykedett, és töltött be ott meghatározó szerepet. Több akadémiai bizottságnak voll tagja, vagy tisztségviselője. Saját és társszerzőkkel együll írt fő müvei: llidrogeológia, llidrogeológiamélyfúrás, Közművesítés és vízelvezetés. I 'izveszély és vízgazdálkodás a bányászatban. Hetvenedik szülelésnapját 1997. november 27-én a Miskolci Egyetemen ünnepelték 1928. február 2-án született a Szlovákiához tartozó Apácaszakállason. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben szerzett vízépítő szakos mérnöki oklevelet. Laboratóriumi mérnök, tudományos munkatárs, docens lett a Műszaki Egyetem Németh Endre, majd Salamin Pál vezette I. sz.. Vízépítéslani Tanszéken, s neki jutott a Vízellátási és Csatornázási Tanszék (kezdetben, tanszéki csoport) megszervezésének feladata, amelynek 30 éven át 1996. évi nyugalomba vonultáig alapító tanszékvezetője voll. 1961-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 1978ban doktora, 1997-ben a BME emeritusz professzora lelt Kutatói pályafutása alatt a felszín alatli vizek, a szűrőkutak, a vákuumkutak, a karsztvizek hidraulikájával, ivóvíz- és szennyvíz tisztítással foglalkozott 22 egyetemi jegyzete, vizel látással, csatornázással, szennyvíztisztítással és elhelyezéssel foglalkozó könyvei a szakterület ismeretének elméleti és gyakorlati fejlesztését segítettek elő, emelve a felsőfokú és posztgraduális oktatás színvonalát. Kb 150 tanulmányt közölt, számos előadást tartóit itthon és külföldön. A Magyar Hidrológiai Társaságnak kezdetben titkára, 1959-86. közt folyóiratunknak, a Hidrológiai Közlönynek voll a főszerkesztője, 1986. óta a Szerkesztő Bizottság elnöke A Társaság tiszteleti tagja. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságában évtizedeken át tevékenykedett, 1963. óta a Vízellátási és Csatornázási Albizottság elnökeként. I [ötvenedik születésnapját 1998. február 2-án a Budapesti Műszaki Egyetemen ünnepelték Ennek keretében előadása hangzott el, s bemutatta az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiadásában megjelent legújabb szakkönyvét. V. 1.