Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

349 jelentősen eltérő életforma jellemezheti a vizes élőhelyeket. A vízi növényzetet leggyakrabban a víz felszíne fölé emelkedő, az üledékben gyökerező emerz növényzet alkotja, és ezen belül is a nádas és a sásos, főleg a zsombéksásos gyakran jellemző szerkezetű növényzete a vizes élőhelyeknek. A vízből kiemelkedő növények vízalatti részein megtelepedő élőbevonattal együtt fontos biofilter (lakatos et al., 1997) szerepet töltenek be a természetes, de különösen a létesített vizes élőhelyek működésében. A következő növényzet-típusba az úszólevéllcl rendelkező vízinövényeket soroljuk, amelyek vizeink különlegességei, némi túlzással ékszerei I lengerszerű száruk, amely átlevegőztető szövetben (aerenchimában) gazdag, az üledékben gyökerezik, míg viszonylag nagy levelei a vízfelszínre terülnek ki, és kisebb mértékben képesek a vízszint változást is követni A vízhez való sokoldalú alkalmazkodást valósították meg az alámerült (szubmerz) hínárnövények, amelyek lehetnek az alzathoz (üledékhez) rögzültek, vagy gyökér nélküliek, a víz felszíne fölött, vagy a víz alatt virágzók. A vízoszlopban betöltött jelentőségük a szervesanyag termelésen, oxigén felszabadításon és az anyagforgalmon túl a változatos élőhely és alzat biztosítása a többi élőlény és a rögzült életmódú élőbevonatot alkotó szervezetek számára. A táplálékláncban, -hálózatban szerepük nem közvetlen táplálékforrásként jelentkezik, bár erre is lehet példa, hanem pusztulásuk után, a bentonikus életmódú állatok fogyasztása révén hasznosulnak, vagy a lebontási végző mikrobiális élőlények számára szubsztrátum értékű anyagok. A mincralizáció, vagyis a lebontás feltétele a szükséges oxigénellátás, ennek hiányában s főként a savas pH-jú vizes élőhelyeken a tökéletlen lebontás, v annak elmaradása tőzegfelhalmozódást eredményez, s az elhalt növényzet anyaga konzerválódva fennmarad A meder alját képező, vízzel átitatott talaj, amit helyesebb üledéknek neveznünk, kiemelt jelentőségű a sekély vízmélységű és növényzettel borított vizes élőhelyek életében A kis mélységű vízoszlopban felértékelődik a víz - üledék határfázis szerepe, hiszen a mély vízterekkel szemben itt nem alakul ki rétegzettség, de még a sekély vízterekre Sebestyén O. (1963) által használt múló rétegzettség sem. A víz - levegő határfázis jelentősége a fizikai gázcsere vonatkozásában érdemel említést Az üledékben, de különösen annak felszínén lejátszódó fizikai (adszorpció, deszorpció, stb.) és kémiai folyamatok (hidrolízis, ioncsere, koaguláció, komplex képzés, stb.) hatással vannak a felette lévő sekély víztömeg kémiai állapotára, ezen belül is a tápanyag ellátottságára ill. hiányára Az említett abiotikus folyamatokkal szimultán lejátszódó biológiai, különösen mikrobiológiai lépések fontosságát emeljük ki, amelyek közül a bioturbációt és az extracelluláns enzimatikus lebontást említjük meg. Kiemeljük az üledék tulajdonságainak meghatározó fontosságát, de utalunk a visszahatásra, kölcsönhatásra, amelyet az élővilág fejt ki a vizes élőhelyek üledékének átalakításában, ami természetes körülmények között hosszabb idő alatt megy végbe, mint, ha a társadalomban élő "termelő ember" beavatkozik. Az antropogén hatások által okozott kedvezőtlen folyamatok (pl. szennyezés, mérgezés, stb ), stressz helyzetek (lecsapolás, elárasztás, stb.) elemzésével jelen esetben nem foglalkozunk. A vizes élőhelyek osztályozása A hazai vizes élőhelyeket elhelyezkedésük alapján besorolhatjuk a palustrin (mocsár és láp), lacustrin (tavi kapcsolódású) és riverin (folyóvölgyi) típusokba, követve az IUCN ajánlást (Dugan, 1990). Globális és kontinentális lépték esetében kellően informatív kategorizálás, ami persze nemcsak az édesvízi vizes élőhelyeket tartalmazza, a hazai, de akár regionális, kitekintésben is további finomítást igényel, és a következőkben erre próbálunk javaslatol adni A természetes vizes élőhelyek javasolt csoportjai, zárójelben megadjuk a megfelelő angol elnevezést is: - mocsarak (marshlands), - lápok (peatlands), - árterek (floodplains), - marginális (kapcsolódó) vizes élőhelyek (marginal wetlands), - időszakos (efemer) vizes élőhelyek (ephemeral wetlands). A mocsarakhoz (marshlands) soroljuk az általában nádas, sásos, vagy egycb lágyszárú növényzettel borított fátlan mocsarakat (marshes), mint pl a Kunkápolnási-mocsárhoz tartozó Darvas-fenék. A mocsarak másik formája a fás mocsár (swamps), amely általában a szukcesszió előrehaladottabb állapotával jellemezhető, mint a tiszavasvári Fehérszik A lápokhoz (peatlands) a tőzegmoha jelenlétével jellemezhető dagadó lápok (bogs), tartoznak, ennek egyik képviselője hazánkban a csarodai Bábtava, míg közel hasonló hidrológiai sajátosságok, de a növényzet struktúrájában eltérések adhatók meg a síklápokra (fens), mint a tiszadobi Malom-Tisza, ahol az Alföld legnagyobb területű úszólápja található Folyók völgyében, ill. árterében (floodplains) és a hazai folyószabályozás után pedig a hullámtéren lelhetők fel a holt medrek, amelyek a főággal, mint vízfolyással való kapcsolatuk alapján különülnek cl morotvára (oxbows), ahol a folyóvíz magas vízszintje még az év bizonyos időszakában átöblítést biztosít, mint pl. a Rakamazi Nagy-Morotva; és a már lefűződött holtágakra (deadarms), amely már nincs kapcsolatban eredeti vízfolyással, vagy a mentett oldalon található (Montáj-tó). A kapcsolódó vagy marginális vizes élőhelyek (marginal wetlands) szerves kapcsolatban vannak sekély vízterekkel és a mindenkori vízállás ill. vízellátás filggvényében területük természetes körülmények között módosulhat, és ezt az ember zsiliprendszer kiépítésével szabályozhatja. Ilyen vizes élőhelynek tekinthető a Kis-Balaton II. üteme. Az időszakos vizes élőhelyek (ephemer wetlands) kialakulása az időjárástól nagy mértékben függ. Jelentőségük az előzőekkel szemben is csekélyebb, de időnként különleges élővilág lehet jellemző, még ha csak az év adott időszakában is. Ide csoportosítjuk a tocsogókat (wet meadows) és dagonyákat (aquatic beds) A létesített vizes élőhelyek (constructed wetlands) csoportosításánál a meghatározó elv, hogy a létesítés után milyen gyakorlati célt szolgál az objektum, így beszélhetünk: - halastavi (aquaculture), - mezőgazdasági (agriculture), - víztározó (water-storage), - városi célra és ipari tevékenység által létesített (urban/industrial), - szennyvíztisztító vizes élőhelyekről (sewage treatment system). Irodalom Cowardin, L.M., Carter, V.. Golet, F.C. & LaRoae, E.T. 1979. Classification of wetlands and deepwater habitats of United States. US Fish & Wildlife Service, Washington, D.C. 103 pp Dévai Gy. 1994. Magyarországi vizes élőhelyek (Wetlands) Adatbázisa (MVÉA-Program). KTM Természetvédelmi Hivatala & KLTE Ökológiai Tanszéke, Budapest - Debrecn 1-24. Dugan, I'. J. (ed.) 1990. Wetland conservation. A review of currcnt issues and requircd action. IUCN. World Conserv. Union, Gland, 96 pp. Felföldy L. 1981 A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 290 pp Gopal, B. & Sah, Al. 1995. Invcntory and classification of wetlands in India Vegetatio, 118: 39-48 IUCN, 1993. IUCN Wetlands Programme Newsletter, 7: 1-34. Ixtkatos, Gy., Kiss, K. Al., Kiss, Al. (6 Juhász, P. 1997. Application of constructed wetlands for wastewater treatment in Hungarv. Wat. Sci. Tech., 35:331-336. Paijmans, K., Galloway, R.W., Faith, D.P., Fleming, PM., Ilaantjens, H.A., Heyligers. P.C., Kalma, J.D. & Lofjler, E. 1985. Aspects of Austrahan wetlands. CSIRO Di vision of Water and Land Resources, Technical Paper No. 44 Scott, D. A. <& Jones, T. A. 1995. Classification and inventory of wetlands: A global overview. Vegetatio, 1118: 3-16. Sebestyén, O. 1963. Bevezetés a limnológiába, A belvizek életéről. Akadémiai Kiadó, Budapest, 236 pp. The classification and characteristics of wetlands Gyula Lakatos, Kossuth University, Ecological Department, H-40I0 Debrecen Ahslracl On the basis of their morphometrical features, surface standing waters can be cither deep water bodies or shallow waters. Deep water bodies including large lakes, deep lakes and tams can be characterized by the dominance of open water areas or pelagial regions (P) as opposed to water-side areas or littoral regions (P >L). As opposed to deep water bodies, shallow waters (shallow water bodies and wetlands) can be characterized by a high proportion of water-side areas or littoral region, so here the L > P morphometrical relation is relevant. In the case of these water bodies, littoral zones play a crucial role, since these shallow waters have small depth, or sometimes they even lack a real pelagial region. In wetlands, the littoral phytal is always larger than those parts of the littoral zonc that are dominated by planktonic Iife forms (Lr > Lp). The specification and categorization of these shallow waters can not always be camed out on hierarchical grounds, but it is generally accepted that wetlands can be either natural wetlands or constructed wetlands created in connection with humán activities, such as in the case of rieefields and mine pits. Recommended groups for natural wetlands:marshlands, peatlands, floodplains, marginal wetlands and ephemeral wetlands. Keywds: surface standing waters, shallow water bodies, wetlands, natural wetlands, constructed wetlands