Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa
346 Vízi makroszkopikus gerinctelen élőlényegyüttesek vizsgálata a Felső-Tiszán Juhász Péter* - Turcsányi István* - Kovács Tibor + - Olajos Péter 1 1 - Turcsányi Béla # - Kiss Béla* *KLTE Ökológiai Tanszék, Debrecen; +Mátra Múzeum, Gyöngyös; "Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen; "Balatoni Halászati Rt., Siófok Kivonat: 1995 óta végzünk rendszeres faunisztikai kutatásokat a Tisza hazai felső szakaszán, Tiszabecs és Dombrád között. Alapfeltevésünk az volt, hogy a Tisza magyarországi felső szakasza a vízi makroszkopikus gerinctelen fauna alapján a vízáramlás, a mederaljzat minősége és a medermorfológiai jellemzők hatására jól elkülönülő jellegzetes szakaszokra tagolható A 41 vizsgált vízi makroszkopikus gerinctelen faj elterjedési viszonyait elemezve a Tisza Tiszabecs és Dombrád között két jól elkülönülő szakaszra osztható. Az átmenet folyamatos, éles határ nem húzható, a folyó jellegének megváltozása az élőlény-együttesek alapján Szatmárcseke és Tivadar közé helyezhető. A felsőbb szakasz jellegzetes fajai: Theodoxus transversalis, Ancylus fluviatilis, Oligoneuriella rhenana, Torleya major, Ephoron virgo, Onychogomphus forcipatus, Leuctra fusca, Taeniopteryx schoenemundi, Perla bipunctata. Az alsóbb szakaszon az alábbiak dominálnak: Pseudanadonta complanala, Unió crassus, Lithoglyphus naticoides, Ametropus fragilis, Palingenia longicauda, Stylurus flavipes. Ku!cssz.:Tisza, Ephemeroptera, Klollusca, Odonata, Plecoptera, vízi makroszkopikus gerinctelen fauna Bevezetés 1995 óta végzünk rendszeres faunisztikai kutatásokat a Tisza hazai felső szakaszán, Tiszabecs és Dombrád között. Tapasztalataink - az irodalmi adatokkal összhangban - azt mutatják, hogy a Tisza vizi gerinctelen faunája nincs alaposan feltárva. A folyó ökológiai állapotának leírása napjainkban nyilvánvalóan fontos igény Kutatásaink elméleti jelentőségét igazolja, hogy mind a mai napig nincsenek kellőképpen tisztázva azok a biogeográfiai törvényszerűségek, amelyek az egyes vízrendszereinket jellemzik. Vizsgálataink egyik központi részét a vizi makroszkopikus gerinctelen fauna folyóbeli elteijedésének megismerése képezi. A fajok elteijedésének megállapítása mellett olyan közösség szintű vizsgálatokat is folytatunk, melyek a fajok adott helyen és időben történő együttes jelenlétének-hiányának, társulás-struktúra jellemzőinek , megfigyelésén alapul (Chester, 1980). Alapfeltevésünk az volt, hogy a Tisza magyarországi felső szakasza a vízi makroszkopikus gerinctelen fauna alapján a vízáramlás, a mederaljzat minősége és a medermorfológiai jellemzők hatására jól elkülönülő jellegzetes szakaszokra tagolható. Emellett az elmúlt évek során számos, a területre új taxonómiai adatunk gyúlt össze. Tanulmányunkban a Klollusca, Ephemeroptera, Odonata és Plecoptera taxonok gyűjtési eredményeit közöljük, és az adatok alapján értékelést adunk a vizsgált folyószakaszról. A gyűjtések helyszíne és módszerek Gyűjtéseinket a Tisza Tiszabecs és Dombrád közötti szakaszán, öszszesen 15 állandó gyűjtési ponton végeztük (I. táblázat). A Tisza ezen a szakaszon jellegét tekintve megváltozik, az ország területére érve még felső szakasz jellegű folyó, de fokozatosan középszakasz jellegűvé válik. A folyó esésének csökkenése következtében a szállított és lerakódott hordalék összetétele megváltozik, fokozatosan eltűnnek a kavicsos partok és helyüket jellegzetes homoktalajok foglalják el. Innentől kezdve veszi fel a Tisza oly jellegzetes, saját alluviumán meanderezö formáját (Somogyi, 1969) Választásunk azért esett erre a folyószakaszra, mert a visszaduzzasztások hatása Dombrád felett már nem érzékelhető, és a folyó innentől jellegzetesen elkülönül a viszonylag egyöntetű duzzasztott szakasztól, ami a vízi makroszkopikus gerinctelen fauna gazdagodásával és fajösszetételének megváltozásával jól nyomon követhető. A fajokat 950 pm szembőségü nyeles háló (Standard FBA Pond Net) segítségével gyűjtöttük az erőteljesen megbolygatott aljzatról, az üledékből (NRA,1990). A szilárd aljzathoz (kövek, faágak, műanyag tárgyak) tapadó állatoknál közvetlen kézi csipeszcs egyelést alkalmaztunk. A mederfenéken előforduló állatokat üledékkotró hálóval gyűjtöttük össze. A nagy testméretű kagylóknál a búvárkodás bizonyult a legeredményesebb módszemek. A gyűjtött anyagot 70 %-os etanol oldatban tartósítottuk. /. táblázat: A gyűjtőhelyek listája Sz Gyűjtőhely Fkm Sz. Gyűjtőhely Fkm 1. Tiszabecs, Batár-torkolat 745 9. Tivadar, strand 705 2. Tiszabecs, strand 744 10 Jánd, sziget 689 3. Tiszabecs, Mázsáló 742 11 Vásárosnamény, strand 685 4. Milota, Kisszenna 738 12 Tiszaadony, Budáké 669 5. Tiszakóród, sarkantyú 727 13 T.mogyorós, Marhaitató 650 6. Tiszakóród, Túr-bukó 724 14. Tuzsér, komp 617 7. Szatmárcseke, Irtványos 719 15 Dombrád, híd 592 8. Tarpa, Rövid 710 Eredmények A vizsgált folyószakaszon 9 Klollusca, 18 Ephemeroptera, 7 Odonata és 7 Plecoptera faj előfordulási adatait elemeztük. Az egyes taxoncsoportokat külön tárgyaljuk, majd ezek alapján együttes jellemzést adunk a folyószakaszról. A 2. táblázat tartalmazza a gyűjtőhelyenként összesített taxonlistákat. L MoUusca A jellegzetes folyóvízi csigák (Gastropoda) elterjedésének vizsgálatakor jól kitűnik, hogy a köves-kavicsos, oxigéndús, gyors áramlású szakaszon a ritka elteijedésü Theodoxus transversalis és az Ancylus Jluviatilis fajok populációi élnek. Ez. a szakasz Tiszabecstől Tiszakóródig terjed. Tiszakóród alatt, a finom hordalék alkotta aljzaton a Lithoglyphus naticoides és a Viviparus acerosus fajok nagy egyedszámú populációi jelennek meg. A nagytestű kagy lófajok (Brvalvia) a legfelső, gyois áramlású, köves-kavicsos mederben nem tudnak megtelepedni. Szatmárcsekétől fokozatosan megjelennek az crősebb áramláshoz jobban alkalmazkodott fájok, a Pseudanodonta complanata és az Unió crassus. Ahol a meder egyes részein a finomabb hordalékanvag válik jellemzővé (Lónya), onnantól az Unió tumidus, az Unió pictorum s az Anodonta anatina fájok populációi jelennek meg. II. Ephemeroptera Megfigyelhető, hogy a kérészek nagyobb fajszámban vannak jelen a Tivadar feletti szakaszon. Az általunk gyűjtött kérészek három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tágtűrésű fajok tartoznak, melyek a legtöbb gyűjtőhelyről előkerültek Ilyen a Heptagenia sulphurea, mely kemény aljzaton él és bevonattal táplálkozik, dc kavicsos aljzat mellett uszadékfák felületén is megtalálható E csoportba tartoznak még az Ephemera vulgata és Potamanthus luteus fajok. A második csoportba tartozó fajok jellemzően a Tivadar feletti szakaszon élnek Egy részük (Oligoneurielta rhenana, Rhitrogena germanica, Heptagenia coerulans, Baetis spp ) kimondottan kavicsok, kövek felületén tartózkodnak, tehát kemény aljzatra alapvetően szükségük van. Más fajok a kövek, kavicsok, törmelék között tartózkodnak, például Ephemerella ignita, Ephoron virgo, Torleya major (STUDEMANN et al., 1992). A harmadik csoportba kimondottan középszakasz jellegű folyók jellemző kérészei tartoznak A Palingenia longicauda lárvájának nagy telepei a Szatmárcseke alatti szakaszon jelennek meg. Az Ametropus fragilis lárvái kimondottan a homoktalajokon élnek, legfelsőbb előfordulásuk Milota. III. Odonata A magyarországi nagyobb (számottevő hínár- és mocsári vegetáció nélküli) folyók szitakötőfaunája hét fajból áll: Calopteryx virgo, Calopteryx splendens, Platycnemis pennipes, Gomphus vulgatissimus, Stylurus Jlavipes, Ophiogomphus cecilia, Onychogomphus forcipatus Közülük a C. virgo hegy- és dombvidéki előfordulású faj, az O. cecilia és az O. forcipatus ritkának mondható. A fennmaradó négy laj alkotja az alföldi folyók jellemző szitakötő-együttesét A Felső-Tisza vizsgált szakaszán mind a hét fajt megtaláltuk A C. virgo egyetlen pontról került elő: Tiszabecs, Mázsáló (AMBRUS et. al., 1995). Mivel eddig a területről sem lárva, sem imágó formában nem gyűjtöttük, és az irodalom sem említi, valószínűnek tartjuk, hogy a megtalált egyetlen példány egy áradás alkalmával sodródott ide a folyó fentebbi szakaszáról, vagy valamelyik mellékfolyóból. A C. splendens, a P. pennipes és a G. vulgatissimus clteijedését tekintve hasonlóan viselkedik, a vizsgált szakasz teljes hosszán nagyjából egyforma gyakorisággal foghatóak. Ezzel szemben az O. cecilia lefelé haladva egyre fogy, Tivadar felett erős, alatta közepesen erős populációit észleltük a fajnak, eddigi legalsó előfordulása Ricse magasságában van. Hasonlóan alakul az O. forcipatus állományainak változása is, de ez a faj sokkal látványosabb csökkenést mutat Tivadar alatt, mint az előző, legalsó előkerülése Tiszamogyorós. Úgy tűnik, hogy a két ritkább Gomphida faj visszaszorulásával párhuzamosan nő a S. flavipes állománya a folyóban, Vásárosnamény alatt már ez a domináns faj. IV. Plecoptera Az álkérészeknek hét faját sikerült kimutatnunk a Felső-Tiszáról. Ez az eredmény fáunisztikailag is rendkívül értékes, hiszen az álkérészek kimondot-
