Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

340 A növényállomány kezelését megalapozó vizsgálatok eredményei a Kis-Balatonon Szeglet Péter Dömötörfy Zsolt Pomogyi Piroska Pannon Agrártudományi Egyetem, Sziriusz Stúdió Kft., Nyugat-Dunántúli Vízügyi Keszthely Pilisborosjenő igazgatóság, Szombathely Kivonat: A KBVR területén 1996-ban kísérletes vizsgálatokat kezdtünk a magasabbrendű növényzet kezelési eljárásainak kidolgozása céljából. A vegetáció-típusokat a vegetáció-térképek eredményei alapján különítettük el. Térképeket készítettünk a nádaratás számos szempontjának figyelembe vételével. Nádaratási módszerekre dolgoztunk ki javaslatokat ökológiai és ökonómiai szempontok alapján. A learatott növénytömeg gazdasági hasznosítására is végeztünk vizsgálatokat Ismert módszerek adaptációjával komplex nádas-rehabilitációs eljárásokat dolgoztunk ki a KBVR területére. A fenti vizsgálatok eredményeinek alkalmazásával megkíséreljük a KBVR nádas állományait optimális kondícióban tartani. Kulcsszavak: Kis-Balaton Védőrendszer; makrovegetáció, kezelés, nádas-rehabilitáció, hasznosítás Bevezetés A világ fejlett országaiban az utóbbi években nagy figyelmet szentelnek a mocsaras területek növényállományának a víz tisztításában betöltött szerepére. A Balaton, hazánk természetvédelmileg és turisztikailag legjelentősebb szabad felszíni vízkészlete, melynél a víz minőségének javítása és megőrzése fontos feladat. A Balaton vízminőségének javítására számos egyéb intézkedés mellett a Kis-Balaton Védőrendszer került kialakításra, melynek szakszerű üzemeltetésére irányuló környezetvédelmi intézkedések új feladatokat jelölnek ki a tudományos kutatás és vizsgálatok számára. A KBVR II. ütem víztisztításának lényege a következőkben foglalható össze: a vizes élőhely (nádas, magas-sásos, stb.) életközösségei képesek "testükbe" beépíteni a vízben lévő tápanyagokat. Ha egy szakszerű kezelés szerint a vízi és mocsári növényfajok meghatározott részeit eltávolítjuk (pl. nádaratással), ezzel együtt a testükbe épített biogén elemek egy részét is "kiemeltük" a rendszerből. Ezen túlmenően a vízből kiemelkedő mocsári növények vízzel borított szárán kialakuló élőbevonat mely télen is aktív - valamint az üledékben folyó mikrobiológiai folyamatok anvag-átsajátítása szintén fékezi az. eutrofizálódást. A le nem aratott, ki nem termelt mocsári növénytömegben lévő biológiai elemek a vegetációs periódus után dekompozíciójuk révén felszabadulnak és terhelik a környezetet. Ebből következik, hogy a mocsári növények a biológiai víztisztítás funkcióját csak abban az esetben képesek ellátni, ha ezeket évente letakarítjuk. Kutatási munkánk célja, hogy a ökológiailag és ökonómiailag megalapozott növényállomány letakarítási technológiák kidolgozásával elősegítsük az élővizekbe kerülő, terhelésként jelentkező és feltöltődést okozó anyagok eltávolítását, egyidejűleg a növényállomány szakszerű kezelését, valamint letakaritása után ezek hasznosítását. Szükséges-e a nádaratás a növény szempontjából? A rendszeres nádaratás a nádas minősége, ipari feldolgozása szempontjából nemcsak előnyös, hanem kívánatos is. Ugyancsak előnyös a tározó szempontjából, mert a feltöltő szukcesszót lassítja (Tóth L., in Kovács és mtsai. 1986). Aratás, ill. égetés hatására a nádkártevők száma csökken (Guntli. in Kovács és mtsai.\993, Toorn et al. 1983), valószínűsíthető továbbá, hogy a nád kórokozókkal való fertőzöttsége is csökken a fertőzött kévék elszállítása miatt. A rendszeresen aratott (és az égetett) nádasban a hajtásszám és a produkció kissé megnőtt (Dinka és mtsai. 1994) - ami a "standing litter" árnyékoló hatásának megszűnésével magyarázható - de a hajtások kissé megvékonyodtak. Ugyanakkor kérdésként merül fel: hatással van-e az üledékből hiányzó litter és detritusz a nád további fejlődésére (Ostendorp 1995). Az aratás hatással lehet a beltartalmi értékek megváltozására is: pl. égetett nádasban csökkent a szár lignintartalma (Guntli). A nem égetett állományokban a nád-hajtások stabilabbak, ellenállóbbak A gépi nádaratás térhódításával számos probléma került felszínre, amelyek a szár és a rizómarendszer aratási időszak alatti sérüléseível kapcsolatosak. A nád túlélése szempontjából rendkívül fontos, hogy rizóma rendszerét a vegetációs perióduson kívül is ellássa levegővel-oxigénnel. A téli időszakban ez amúgy is nehezebb, mert csak diffúzióval és (szél esetén) a "Venturi effektus" segítségével jut légköri oxigén a rizómákhoz, gyökerekhez (Brix 1989). Oxigén hiányában a növény energiaszükségletét nem a légzésből, hanem az erjedési folyamatokból fedezi, ami sokkal kisebb hatásfokú. Tartós oxigénhiány esetén a tartaléktápanyagok jelentős csökkenése miatt késleltetett és csökkent intenzitású lesz a hajtásfejlödés, szélsőséges esetben a nád nem hajt ki, és a rizómarendszer nagy része elpusztul. A nádra nézve legkedvezőbb a kézi-kaszás aratás és a kévék kézi (szánkós) kihordása. A közepes (15-35 cm-es) tarlómagasság miatt a tavaszi olvadás után megemelkedett vízszint sem zárja el a nádszálakat a levegőtől, ezért a rizóma-rendszer "átszellőztetése" továbbra is biztosított. Előnye, hogy kíméletes, hátránya, hogy munkaigényes, kevésbé gazdaságos kisüzemi módszer. Nagy területek kezelésére ma már nem alkalmas. Hasonlóan előnyös a könnyű (max.200-300 kg) kisgépes aratás, ahol gépi fűkaszákkal, v. speciális kévekötővel ellátott aratógéppel jégről vágják le a nádat, de a kihordás továbbra is kézi müvelet (ami részben gépesíthető). Magas (15-25 cm-es) tarlóval ez is kíméletes aratásnak tekinthető, annak ellenére, hogy a nádszárak a keréknyomban eltörnek, s a megemelkedett vízszint a törött nádszálakban elzárja a levegő útját. Nagygépes (SEIGA, stb.) nádaratás esetén már a jégről való aratás sem tekinthető optimálisnak, ugyanis a fajlagos nyomás csökkentése miatt szélesre készített járókerekek a nyomtáv csaknem teljes szélességében megtörik a nádat. Súlyosabb a helyzet, ha az aratógép alatt a vékonyabb jég beszakad, ill., ha az olvadás után tavasszal tovább folytatódik az aratás. Ebben az esetben a nádrizómák mechanikailag sérülnek, a fejlődő hajtás-kezdemények pedig a kerekek teljes szélességében letörnek. Következmény, növényzet nélküli nyíltvizes foltok a nádban, ahol a sekély-vizű helyeken felválthatja a nádat a széleslevelű-, ill. a keskenylevelű gyékény (Typha latifolia et angustifolia); későbbi hajtásfejlődés, vékonyabb hajtások, kiritkult nádas. A fent ismertetett károk kizárására, ill. minimalizálására törekszünk a növényzetet kímélő aratási-kezelési technológiák kidolgozásával, ajánlásával a KBVR II. területén.