Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

338 A Kis-Balaton védőrendszer magasabbrendű növényzete Pomogyi Piroska Dömötörfy Zsolt Nyugat-Dunántúli Vízügyi Szinusz Stúdió Kft., Igazgatóság, Szombathely Pilisborosjenő Kivonat: Kulcsszavak Bevezetés A KBVR hidrobiológiái, -ökológiai vizsgálatai sorában kiemelkedő jelentősége van a magasabbrendű növényzet tér-idő szerkezet változásai nyomon követésének. Ismerete mind gyakorlati, vízminőségvédelmi szempontból, mind pedig elméleti limnológiai szempontból fontos, azért, mivel a makrovegetáció egyik kiindulási pontja a táplálkozási kapcsolatoknak; számos élőlény-együttes élőhelye; változásai gyorsan jelzik az élő- és élettelen ökológiai tényezők megváltozását, a szukcessziós törvényszerűségek feltárása lehetőséget ad a várható változások előrejelzésére, ill. a gyakorlati célú beavatkozásokra, mint: elárasztási stratégia kidolgozása és végrehajtása, tápanyag- és szervesanyag eltávolítás (biomarupuláció), stb.; ill. természetvédelmi szempontból is nagyjelentőségű. A KBVR magasabbrendű növényzetének változásait rendszeres, általában évenkénti vegetáció-térképezéssel követjük nyomon. Ez a munka már a KBVR kialakításának korai szakaszában, 1982-ben megkezdődött, de kapcsolódó adatok a KBVR koncepció kidolgozása előtti időszakról, az. 1970-es évektől rendelkezésre állnak (Pomogyi, 1997. és az ott idézeti irodalom). A vegetációtérképezést hamisszínes IR légfotók interpretációjával végezzük el A részletes módszertant 1996-ban ismertettük (DűmötórfyPomogyi, 1997 ), ezért attól e helyütt eltekintünk 1. A Hídvégi-tó magasabbrendű növényzetének tér-időbeli változásai Az 1984-ben megkezdett fokozatos elárasztást követően kezdetben rendkívül gyors változások játszódtak le. Jelentősen csökkent az eredeti mocsári-, mocsárréti növényzet borítása, majd 1986-ra a növényfedettség a hínárok gyors teijedése miatt jelentősen nőtt. A lebegő hínárok visszaszorulása miatt 1987-től kezdve 700-800 ha körül alakul a borítottság, kivéve a az 1992-1994. éveket, a halpusztulást követő időszakot (Mátyás, 1995.), amikor a Kazettát gyakorlatilag teljes egészében hínár-dominancia jellemezte. A mocsári növényzet a kezdeti gyors visszaszorulást követően, 1986-tól 200-300 ha területet borít. Az egyéb, nedves élőhelyeket kedvelő növényzet területi részesedése szűkebb határok között és lassabban változik 0Pomogyi, 1991., 1997). 1996-ban a Hídvégi-tó területén mintegy 776 ha-t borított magasabb rendű vízi- és mocsári, ill. egyéb, nedves élőhelyeket kedvelő (mocsárréti-, ártéri-, réti- és lápi) növényzet. A hínártársulások közül a gyökerezők domináltak (mintegy 460 ha), a lebegők gyakorlatilag teljesen visszaszorultak. A nádasok társulás-csoportjába tartozó nádasok és gyékényesek összesen 197 ha-t borítottak, amelyen belül a nádasok területi részesedése 80 ha-t, a gyékényeseké 117 ha-t tett ki. A magas-sásos állományok 67 ha-t borítottak, míg az ú. n. "patakmenti növényzet" területi részesedése elhanyagolható volt. A mocsári növényzet összesen 265 ha-t borított. Az egyéb, a nedves élőhelyeket kedvelő mocsárréti-, ártéri-, réti-, lápi növényállományok összes területe 45,6 ha volt. Azon belül legnagyobb állományt (közel 24 ha-t) borított az aranyvesszős gyomtársulás, míg kb. 13 ha-t a fás (füzláp és bokorfüzes) társulások Szeglet Péter Pannon Agrártudományi Egyetem, Keszthely A növénymentes nyílt víz területe mintegy 900 ha volt, míg további, közel 220 ha-on „szálankénti" gyakorisággal (A-D: +) fordult elő hínár, főként a vidra keserűfu (Polygonum amphibium) és a tüzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum). Ez utóbbi előfordulása ma már a legalsó szakaszon is gyakori. Előrejelzésünknek megfelelően terjedőben van a Balaton korábban jellemző, ma már csak szórványosan előforduló értékes hínárfaja, a súlyom (Trapa natans). Végső soron megállapítható, hogy a Hídvégi-tavon az elárasztás hatására a növényzet szerkezetében az első 4-5 évben rendkívül gyors változások játszódtak le, majd a későbbiekben az átalakulási folyamatok sebessége lelassult, és határozott irányt vett fel. A változások iránya megfelel a hidrogeográfiai. klimatikus feltételek által szabályozott, a térség sekélyvizű rendszereire (pl. a Balatonra) jellemző szukcessziós törvényszerűségeknek (Pomogyi, 1995 ). 2. A részlegesen beüzemelt "Ingói-Berek" niagasabbrendű növényzete A Fenéki-tó magasabbrendü növényzetének összetétele, tér-idő változása az utóbbi 1-2 évben hangsúlyozottan a figyelem előterébe került. Ennek oka elsősorban az, hogy 1982 végén megkezdődött az ÉNy-i részterület, az Ingói-Berek részleges üzem behelyezése, amelynek hatására ott gyors - a Hídvégi-tóhoz hasonló - rendkívül látványos változások játszódtak le. A részleges üzembe helyezés előtt 1600 ha-os területén a vizinövényzet mindösszesen 16 ha-t borított. A nád dominanciájú állományok 1055 ha-on, a gyékényesek 11 ha-on fordultak elő, míg a magas-sásosok 366 ha-on. Összességében a vízi- és mocsári növényzet területe 1432 ha volt, a teljes terület 90 %-a (Pomogyi, 1993., 1996 ). Az elárasztás hatására a legfelső szakaszon a sásos állományok területe gyorsan lecsökkent, elsőként a réti talajokon található zsombéksásos állományoké. Helyükön kezdetben vízi- és mocsári fajokból álló mozaiktársulások alakultak ki. 1996-ra a mozaik-társulásokból visszaszorultak a mocsári fajok, helyüket hínár, főleg békalencse-rencehinár, tócsagazhínár, vidra keserűfuhínár vette át, jórészt ugyancsak mozaikos szerkezetben, változó dominancia-viszonyokkal. A nádas társulások faj szerkezetében is bekövetkeztek változások. Legszembetűnőbb, amit gyakran a nádasok "fellazulásaként" értékelnek, hogy a posványsásos nádasokból (Scirpo-Phragrrútetum caricetosum acutiformis) a vízviszonyok változásának hatására kiszorult a posványsás, helyét más növények, elsősorban hínárfajok, de gyékény, békabuzogány, stb. is átvehette, ill kisérőfajok nélküli ,.homogén" nádasok is kialakultak. Ugyanakkor, a kis-balatoni legértékesebb növényállományok, az úszólápok regenerációja az elárasztás hatására megindulhatott. Jellegzetes fajaik a bokorfüzes-nádas-gyékényes-sásos állományokban a mocsári páfrány (Thelypteris palustris) és a lápi csalán (Urtica kioviensis). Igen látványos a Ny-i töltés mellett a felső szakaszon a bokorfüzek, ill. a fatermetű füzek pusztulása, de ez természetes következménye annak, hogy az idősebb fás növények, melyek gyökérzete a időszakosan kiszáradó területhez alakult ki, az állandó vízborítást nem tudják elviselni. Ez várható volt, előrejeleztük, és javasoltuk azt, hogy legalább a fákat távolítsuk el az elárasztást megelőzően. Ehhez a Természetvédelmi Igazgatóság nem járult hozzá. A KBVR makrovegetácójának változásait a beruházás kezdete óta infravörös iegifényképeken alapuló növénytérképezéssel vizsgáljuk. Az egyes területrészek üzembe helyezését követő első 4-5 évben a megváltozott ökológiai feltételek (mint pl. állandó vízborítás, áramló viz a pangó víz helyett, nagy tápanyagterhelés, vízvirágzások, új táplálkozási kapcsolatok, stb.) következtében a vegetáció szerkezetben gyors változások játszódnak le. A későbbiekben a változások lelassulnak és a térség sekély-, édesvizi ökoszisztémáira jellemző szukcessziós törvényszerűségeknek megfelelően alakulnak. A jelenleg még el nem árasztott területeken a vegetáció-szerkezet változásait elsősorban a hidrometeorológiai feltételek, mindenek előtt a talaj(belvíz)szint határozzák meg. Kis-Balaton Védőrendszer; vegetációtérképezés; üzembe helyezés; vegetáció-szerkezet