Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

271 Az Amphipoda rákok betelepülési rátája a 10 naptól megugrott, ami elsősorban a kémcsőkefékre kiülepedett detritusznak köszönhető. Tapasztalati tény, hogy minél hosszabb ideig voltak a kefék a Balatonba lógatva, annál több volt rajtuk a detritusz, mint ahogyan növekvő bevonat mennyiséget találtak Lakatos és munkatársai (1997) a Balatonba kihelyezett mesterséges alzaton (csempék) Russo (1988) kémcsökeféket alkalmazott mesterséges alzatként, amelyeken a detritusz egyenes arányban nőtt a kísérlet időtartamával. A kefékre betelepült Amphipoda rákok mennyisége aszimptotikusan növekedett az idővel (15 napig tartott a kísérlet), s az egységnyi klorofill tartalomra eső Amphipoda szám konstans volt a kísérlet időtartama alatt (Russo 1988). Ez lényegesen eltért a Balatonban tapasztaltaktól. Valószínűleg a Balatonra jellemző detritusz összetétel okozta a különbséget. A betelepült állatok közül a tegzes bolharák dominált a 10. nap kivételével, ez a tegzes bolharák tavi életközösségében betöltött jelentős szerepére utal. A tegzes bolharák lakócsövekben él, amelyet időnként elhagy, tehát szabadon úszkál. A kísérlet időtartamának növekedésével jelentősen növekszik az egyedszáma, ami csak a 10. napig követi az a-klorofill mennyiségének emelkedését. Az egyre több kiülepedő detritusz egyrészt táplálékot szolgáltatott a tegzes bolharák számára, másrészt építőanyagot a lakócső építéséhez. A Dunába kihelyezett mesterséges alzatra betelepült állatok túlnyomó többségét is az Amphipoda rákok alkották (Nősek J. szóbeli közlése). pulációjának 85,9 - 99,5 %-át alkotta augusztus hónapban (Muskó, 1990), ugyanakkor köves parti zónában ez az arány átlagosan 78 % Tihanynál, szintén augusztusban. Jelen kísérletben a kémcsőkefékre betelepült Amphipoda rákok faj összetétele nem követte a természetes életközösséget, ennek oka a mesterséges alzat struktúrájában keresendő. Ltku LL i m 1

7 "*» Ml ír. HM [11 17. nap {]) 3. ábra. A tegzes bolharák hossz-frekvencia hisztogrammjai. Az x-tengelyen az áltatok hossza (mm) van feltüntetve a következő méretkategóriák szerint: 1,0-2,0; 2,1-3,0; 3,1-4,0; 4,1-5,0; 5,1-6.0; 6,1-7.0; azy-tengelyen az egyedszám. • = juvenilis állatok, = nőstények, 9 = petés nőstények, & = hímek. 2,1 mm-től lehetséges a rákok nemének megkülönböztetése (Muskó 1992). A betelepült bolharákok faj összetétele eltért attól, amit természetes körülmények között tapasztaltunk Muskó 1989, 1990, 1992 a, 1994), nevezetesen természetes körülmények között az Amphipoda rákok közel 90 %-át alkotta a tegzes bolharák, jelen kísérletekben pedig 53-70 %-ig terjedt a tegzes bolharák %-os aránya az össz Amphipoda egyedszámhoz képest. Korábban a Balaton parti zóna hínárján a tegzes bolharák az össz Amphipoda po.111 n fe 4. ábra. A Dikerogammarus haemobaphes hossz-frekvencia hisztogrammjai. Az x-tengelyen az állatok hossza (mm) van feltüntetve a következő méretkategóriák szerint: 1,0-2,0; 2,1-3,0; 3,1-4,0; 4,1-5,0; 5,1-5,3; 5,46,0; 6,1-7,0; 7,1-8,0; 8,1-9,0; 9,1-10,0; 10,1-11,0; az y-tengelyen az eg\'edszám. • = juvenilis állatok, % = nőstények, = petés nőstények, B = hímek. 5,4 mm-től lehetséges a rákok nemének megkülönböztetése. (Muskó 1993) A betelepült tegzes bolharák populáció összetétele lényegesen eltér a természetes populáció összetételtől, mind macrophytán (Muskó, 1992 b, c), mind köves parti zónában (Muskó, in preparation) annyiban, hogy szinte kizárólag csak újszülöttek népesítik be a mesterséges alzatot. A megtelepült tegzes bolharák zöme azonban nem marad meg a kémcsőkeféken, mert akkor a kísérlet időtartama alatt növekednie kellett volna az átlaghossznak, és a populáción belül többnek kellett volna lennie a nagyobb állatoknak, mint ahogyan az a természetes populációban látható (Muskó, 1992 b, c). A mesterséges alzaton tehát másutt kikelt juvenilis állatokkal újul meg folyamatosan a benépesülő tegzes bolharák populáció. Hoszszabb távú kísérletek szükségesek annak nyomon követésére, hogy később növekednek-e az állatok a mesterséges alzaton. Valószínű az is, hogy a kémcsőkefék seriéinek felülete nem elegendő nagy ahhoz, hogy a nagyobb állatok házat építsenek rajtuk, ezért hagyják el az alzatot. A D. haemobaphes populáció összetétele hasonló ahhoz, amit korábban Myriophyllum spicatum hínáron tapasztaltunk Tihanynál (júliusban) (Muskó, 1993). Főként juvenilis állatok népesítik be a mesterséges alzatot, azonban némi növekedés is tapasztalható a kísérlet időtartama alatt.