Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa
260 A Szigetközben végzett zooplankton (Cladocera, Copepoda) vizsgálatok eredményei, 1991-1996 Abaffyné Bothár Anna MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kivonat: Az 1993-ban megkezdett vízutánpótlás a Szigetközben mind a hullámtér, mind a mentett oldali víztereiben a korábbiakhoz képest megemelkedett, állandóbb vízszinteket hozott létre. Legnagyobb veszteségnek tekinthető, hogy a vízszint megemelkedésével és az átvágások, lezárások révén számos unikális víztípus megszűnt (pl. Forrásos, Disznós), ill. alapvetően megváltozott (Pl. Csákányi-Duna, Ásványi-Duna), ezzel elveszett diverz, értékes Crustacea faunájuk is. A Crustaccák, különösen a Cladocerák gyorsan alkalmazkodván az új körülményekhez még 1996-ban is nagy diverzitású, egymástól domináns fajokban is eltérő együttesekkel voltak képesek benépesítem az erre még alkalmas morfológiailag megváltozott, botanikailag uniformizálódott vizeket (pl. Schisler holtág, Zátonyi-Duna, Lipóti morotva) és az újonnan kialakult élőhelyeket (pl. Öreg-Duna feltöltődő parti régiója) Az egyenletesség csökkenése viszont az uniformizálódás jelének tekinthető. A még meglévő és részben újonnan kialakuló mozaikosság és diverzitás fenntartásában elsőrendű fontosságú lenne a vízszintszabályozás mértékének év variabilitásának megoldása, mely nemcsak a térbeli, hanem a folyamatos vízpótlás révén csökkent évszakos változatosságot is növelné. Kulcsszavak: Szigetköz, Cladocera, Copeoda, hullámtér, mentett oldal, elhagyott Duna-szakasz Bevezetés A 90-es években a Duna szigetközi szakasza, a hozzátartozó hullámtér és a mentett oldali terület vízterei alapvető hidrológiai, morfológiai változásokon mentek át, elsősorban a Dunakiliti tározó megépítése, a Duna elterelése (C-változat) következtében. 1992. óta a Duna vízhozamának 85-90 %-a az üzemvízcsatomán keresztül folyik. A hullámtéri mellékágrendszerek korábbi még meglévő aktív összeköttetése is megszűnt a főággal A mentett oldali ágak vízellátása vízpótlórendszer segítségével történik 1993. óta, melynek fő gerincét a Zátonyi-Duna alkotja. Az 1995-ben Dunakilitinél üzembe helyezett fenékküszöb a víz visszaduzzasztása révén gravitációsan biztosítja a hullámtéri mellékágak vízellátását 40-110 m s"' kapacitással. A vízépítési munkálatok következtében számos mentett oldali és hullámtéri ág alluviális típusa, vízellátása megváltozott, maga után vonva a vízi makrofiton állományok, a trofitási szint változásait (Kiss 1997), mely a zooplankton összetételét és mennyiségi viszonyait is alapvetően befolyásolta Az elhagyott Duna mederben a Crustaceák számára kedvező életfeltételeket nyújtó, makrofiton állományokkal borított új parti biotópok keletkeztek az összehúzódott víztükör, csökkent vízmélység, lassúbb áramlási sebesség és intenzív feltöltődés következtében (Ráth 1997). Vizsgálati terület és módszer 1991-19% között, évente 3-4 alkalommal történtek mintavételek a Duna főágában (5 mintavételi hely, 1843 - 1669 fkm), az elhagyott Duna-szakaszon (4 mintavételi hely, 18391828 fkm), a hullámtéren (Cikolai ágrendszer: Schisler holtág, Forrásos ág, Csákányi-Duna, Ásványi ágrendszer két pontja), a mentett oldalon (Zátonyi-Duna: 4 mintavételi hely, Lipóti morotva: 4 mintavételi hely). A nyílt vízből 100-200 1 vizet merítettünk, melyet 70 p. lyukbőségű planktonhálón szűrtünk át. A hínár és nádas közötti vízterekből 2-3 m 2-es körzetből 5-10 x 1 I vizet merítettünk, melyet szintén 70 n lyukbőségű hálón szűrtünk át A mintában lévő állatok mennyiségétől függően, vagy a teljes mintában, vagy almintákra osztva történt a Crustaceák számolása és határozása. Eredmények és értékelés A Szigetközben végzett vizsgálatok során a különböző víztípusokból összesen 90 Crustacea (66 Cladocera, 24 Copepoda) faj jelenlétét regisztráltuk a következő évenkénti eloszlásban: 1991:50, 1992:48, 1993:50, 1994: 73, 1995:55, 1996: 53. A Szigetköz Magyarország Crustacea fajokban egyik leggazdagabb területe, melyet elsősorban a vízi növényekkel borított élőhelyek sokfélesége biztosított. A fajok több, mint kétharmada értékes, nem kozmopolita elem (Bothár, Ráth 1994, Gulyás 1996). Különösen a Cladocerák speciális, hatékony parthenogenetikus szaporodási képességük miatt igen gyorsan képesek benépesíteni a vízi élettereket. Ezzel magyarázható az 1994-ben, elsősorban a mentett oldalon, tapasztalt fajszám növekedés, amikor a vízpótlás következtében un. pionír együttesek jelentek meg a megváltozott élőhelyeken. A fajszám növekedés általában egyedszám csökkenéssel járt. Természetesen a vízpótlás okozta változások nem voltak ilyen egyértelműek a Szigetköz különböző víztípusaiban. A hatásokat az alábbiakban víztípusonként tárgyaljuk. A Duna főág és az elhagyott Duna-szakasz A főág szigetközi szakaszának nyíltvizére, a felső szakasz jelleg következtében korábban sem volt jellemző a nagy egyedszámú, fajokban gazdag zooplankton (Bothár 1988). Kőszórásos parti régiója sem volt alkalmas környezet e szervezetek számára. A Duna főágának Szigetköz alatti szakaszán (hatásterület) az utóbbi évtizedben alapvető változások következtek be a faji összetételben, csökkenő egyedszámok mellett (Bothár 1994, 1996). A C-változat és a Dunakiliti fenékküszöb megépítése után a vízszint drasztikusan csökkenése, a meder összeszűkülése következtében az Öreg-Duna parti régiója alapvetően megváltozott. A keresztgátak öbleiben és az elzárt ágrendszerek egykori betorkolásainál intenzív üledéklerakodás és ezzel párhuzamosan hinárosodás, nádas előretörés indult meg. Egyes helyeken nádassal körülvett, az Öreg-Dunáról lefüzödött, szeparált tavacskák jelentek meg (Ráth 1997). A különböző növényekkel borított élőhelyeket időben és térben változó, fajokban gazdag Crustacea együttesek népesítik be; 1995-ben 29, 1996ban 34 faj (összesen 42 faj) fordult elő, az egyedszámok növekedtek, viszonylag magas diverzitás értékek mellett: 2.11-3.44. Faunisztikailag jelentős, hogy egy pontokaspikus fauna-elem (Limnomysis benedení) megjelent az Öreg-Duna újonnan létesült parti élőhelyein. Ugyancsak elterjedt volt ezen a területen az Eurytemora velox, mely 1991-ben jelent meg először a Szigetközben valamint a Felső- és Közép-Dunában is {Forró, Gulyás 1992, Bothár 1994). Az Öreg-Duna korábbi szakasz-jellege alapvetően megváltozott. A parti élőhelyek a jelenleg állandósult, igen alacsony vízhozam mellett nincsenek hatással a folyó nyíltvizének élővilágára.
