Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: Izland gejzírjei és egyes hidrotermális területei

210 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 4. SZ. nyugati rész pedig az észak-amerikai lemez irányába mozog évente több cm-t (Hroarsson B. - Jonsson S.S., 1992). Ennek megfelelően a legidősebb vulkáni kőzetek a sziget keleti és nyugati oldalán találhatók, és közeledve a neovulkáni övhöz, mindinkább fiatalodnak. A vulkáni tevékenység kezdeteit kb. 20 millió évre valószínűsítik (Schnütgen A., 1988). Ekkor működtek olyan szigetvulkánok, amelyekből azután a szakaszosan megújuló vulkáni tevékenység és egyéb földtörténeti folyamatok révén a mai Izland kialakult. A szigetet felépítő vulkáni kőzetek közül a leggyakoribb a bazalt és annak változatos formái (kb. 90 %). Az egyéb kiömlési kőzetek - riolit. dácit, andezit - alárendeltek. A negyedidőszakban a szigeten a hideg és meleg időszakok váltakozását mutatták ki. A jeges szakaszokban a szigetet teljesen elborította a jég. A vulkáni tevékenység akkor sem szünetelt. Ezért a negyedidőszakbán megkülönböztetnek: szubaerikus, szubaquatikus és szubglaciális vulkáni működést. Ez napjainkra is érvényes, mert több esetben voltak jég és tenger alatti kitörések. Legutóbb pl. 1996. októberében történt a Vatnajökull-i jégtakaró területén erőteljes vulkánkitörés, amelyből több km^ olvadékvíz keletkezett. Jelenleg hat szubglaciális aktív vulkán ismeretes a szigetországban (2. ábra). 2. ábra Vázlatos helyszínrajz a szubglaciális aktív vulkánok és hidrotermális területek feltüntetésével (Schnütgen A. 1988). 1. Működő vulkánok. 2. Hidrotermák. 3. Jégtakaró elterjedési határa. A jégkorszak után a holocénben a megfigyelések szerint több mint 100 vulkán működött és ennek eredményeként 400-500 km

3 láva és szórt anyag keletkezett. Az utolsó 1100 évben a működő vulkánok számát 40-re becsülik és a legnagyobb kitörést 1783-ban tapasztalták, amikor 25 km hosszúságban tört fel a vulkáni anyag (Laki hasadék kitörés), amely esetenként elérte a 10.000 m

3/s mennyiséget. E kitörés során 12 km

3 anyag került a felszínre. A C0

2 és egyéb gázok mennyiségét pedig 4050 millió tonnára becsülték (Schnütgen A.. 1988). A sziget legidősebb működő vulkánja a Hekla. Korát 8000 évre teszik és ma is igen aktív. Legutoljára 1991-ben tört ki. 2. Hidrogeológiai viszonyok Izland nemcsak vulkánjairól híres, hanem az ezekhez kapcsolódó hidrotermális jelenségekről is. Ilyen szempontból a világ négy legismertebb és legnevezetesebb hidrotermális területei közé sorolják (USA: Yellowstone N.P.. Új Zéland: északi sziget, Oroszország: Kamcsatka). A hidrotermális területek száma eléri a 250-et és ezen belül a feltörő hévforrások és egyéb megjelenésformák száma megközelíti a 800-at. A legnagyobb hévforrása a szigetnek a Deidartunguhver, amelynek 180 l/s a hozama és 100° C a hőmérséklete. Megkülönböztetnek (Amorsson B. et al.. 1969) magas és alacsony hőmérsékletű hidrotermákat. A vizsgálatok szerint a magas hőmérsékletű hidrotermák csak az aktív vulkáni övezetekben fordulnak elő. Ilyen területek száma 25, és jellemző megjelenésformáik a gejzírek, hévforrások, gőz- és gázfeltörések, iszapfortyogók és iszapvulkánok érdekes kova, kén, gipsz kiválásokkal. Hozamukat 2700 1/s-ban közlik és átlaghőmérsékletük meghaladja a 120° C-t. Egyes területeken a hőmérséklet 150-200 m-ben már megközelítheti a 200° C-t is, sőt azt esetenként meg is haladhatja. Az Izlandon nyilvántartott gejzírek száma 30. Az alacsony hőmérsékletű hidrotermális területek a tercier vulkáni területekhez kapcsolódnak. Ezeknél csak hévforrások vannak és teljesen hiányoznak a magas hőmérsékletre jellemző megjelenésformák (gejzírek, gőz- és gázfeltörések). A vizsgálatok szerint a hőmérséklet 1500-2000 m mélységben sem haladja meg a 150 ° C-t. A hidrotermális területek legnagyobb része közvetlenül a vulkáni kőzetekhez kapcsolódik, de vannak tenger és jég alatti hidrotermák is (2. ábra). Ennek alapján megkülönböztetnek szubmarin, szubglaciális és szubaerikus hidroterma mezőket. A hidrotermák víz-utánpótlódását túlnyomórészt a csapadékvíz kőzetekbe beszivárgó része biztosítja. De egyesek víz-utánpótlódásához részben a tengervíz, részben pedig a jégmezők olvadékvizei - un. fosszilis vizek is hozzájárulnak. A hő-utánpótlódás pedig a 2-6 km mélységben valószínűsített 1200° C-os magma felől történik. Izland energiaellátásában igen jelentős szerepet játszik a geotermikus energia, mert az össz kapacitáson belül már eléri a 40 %-ot. és folyamatosan bővítik. Geotermikus erőművek vannak többek között Svertasenginél, Nesjavellirnél, Kraftánál. 3. Egyes hidroterma előfordulások ismertetése Az alábbiakban 8 hidrotermális területet ismertetünk, irodalmi és helyszíni tapasztalatok alapján. Ezek az aktív vulkáni zónában helyezkednek el. a magas hőmérsékletű hidrotermák csoportjába tartoznak és a legismertebbek és legnevezetesebbek közé sorolhatók. 3.1. Gejzírmező Haukadaturnál. Ez Izland legismertebb és leglátogatottabb hidrotermális területe. Az ország délnyugati részén található a 37 sz. főútvonal