Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Nekrológ

187 Nekrológ Barna Aladárl 1923-1998 A Magyar Hidrológiai Társaság 1997. november 25-i közgyűlésén a Szeniorok Tanácsa elnökeként még Ő búcsúztatta a legutóbbi évben elhunyt tagtársainkat. Senki sem gondolta, hogy rövidesen számára is búcsúztatót kell írnunk. Barna Aladár 1923. július 2-án született Budapesten. Szülei értelmiségiek voltak, Középiskoláit a Budapesti Református Gimnáziumban végezte el, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett mérnöki oklevelet. 1960-ban elvégezte az egyetem gazdaságimérnöki tanfolyamát is. A háború végén, 1944. december 8-án az egyetemmel Németországba települt, ahonnan az igazoló bizottság igazolásával 1945. augusztus 18-án tért haza. Szigorló mérnökként 1947. július 7-én kezdett dolgozni a Dunai Állami Kotró Vállalat folyamszabályozási és kivitelezési munkáiban. Rövidesen az Országos Vízgazdálkodási Hivatalhoz helyezték, ahol terv-előadóként működött, majd a Budapesti Vízgazdálkodási Körzetnél folytatott kultúrmérnöki kivitelezési tevékenységeket. Innen került át a Mezőgazdasági Vízügyi Tervező Irodához, illetve a jogutód Vízügyi Tervező Vállalathoz. Itt regionális vízgazdálkodási és kiviteli terveket készített, mint pl. az Országos Vízgazdálkodási Keretterv I. változatát, a láphasznosítás, vagy a Zagyva és a Mura árvíz-mentesítési terveit. Folyóiratunk egykori szerzője, "Refúznyiki" rovatunk levelezője, a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer és a Szigetköz ügyének fáradhatatlan munkálója, Kató Pál gyémántdiplomás erdőmérnök, építész 1998. április 20-án Győrött elhunyt. 1904. június 26-án Tótmegyeren született, 1929-ben szerzett Sopronban erdó'mérnöki oklevelet. Ezt 1935ben az akkori Csehszlovákia területén is érvényes építészi diplomával egészítette ki Pozsonyban. Mezőgazdasági építészettel, később Kárpátalján út-, vasút-, szállítóés kötélpályák tervezésével, kivitelezésével, üzemfelügyeletével foglalkozott. 1945. után a Győri Erdőgazdaságnál, utóbb a Győri Tervező Vállalat műszaki osztályvezetőjeként dolgozott. 75 éves koráig folytatott tervezői tevékenységet. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer vitái során a megyei és országos sajtóban a mű megépítése és a szigetközi vízpótlás megoldása mellett állt ki cikkeiben. A Soproni Erdészeti Egyetem 1989-ben gyémántoklevelet adományozott számára. 1958. szeptember 16-án helyezték át az Országos Vízügyi Hivatalhoz, onnan 1960. április l-jén az Országos Tervhivatalhoz, ahol a Mezőgazdasági és Élelmezési Főosztályon a vízgazdálkodási ág tervezéseit irányította. 1974 július l-jén nevezték ki tervhivatali tanácsossá, s 1983-ban vonult nyugalomba. Munkásságával kiérdemelte a Munka Érdemrendet, és a Vízgazdálkodás kétszeres kiváló dolgozója címet. Az 1954. és 1956. évi dunai árvízvédekezések után megkapta az Árvízvédelmi Emlékérmet. Hivatali munkája mellett óraadói minőségben rendszeresen oktatott a Budapesti Műszaki Egyetem nappali, szakmérnöki, és mérnök-továbbképző tagozatain Tudományos és szakértői munkát végzett a Műszaki Egyetemen, s az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál. Három fiát nevelte mérnöki pályára. Társaságunk Pro A qua kitüntetéssel 1978-ban, tiszteleti tagsággal 1989-ben jutalmazta egyesületi és szakmai tevékenységét. 1987-ben választották meg a Szeniorok Tanácsa elnökévé. Fáradhatatlan és figyelmes munkásságával kivívta mindannyiunk elismerését. Szakmailag igen tartalmas és sokoldalú, emberileg példamutató életútját zárta le halála Budapesten 1998. január 11-én. Dr. v. B art ha István Búcsúztassuk lapunk 1990. évi 6. számában megjelent "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiájának néhány fontos kérdése" c. tanulmányát záró, saját szavaival: "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítését a hajózás, az árvízvédelem és az energia-fejlesztés igényei indokolják, s ezért a természet rendjébe is kénytelenek vagyunk beavatkozni. Beavatkozásunk következményeit azonban ismeijük, s ezek kárait el tudjuk hárítani. Az építés ellenzőinek számos érve mondvacsinált és alaptalan. Sem ökológiai, sem pedig gazdasági megokolással nem támasztható alá az építés abbahagyásának szándéka. Még ma is az volna a legelőnyösebb, ha az építkezést az eredeti tervek szerint befejeznék, és a mű az eredeti elgondolásoknak megfelelően elláthatná jövőbeni feladatait". Hosszú életének utolsó pillanatáig tevékenykedett. Nyugodjék békében, céljai beteljesülésének reményében! Dr. Vágás István Kató Pál 1904-1998