Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

185 Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997. Szerkesztette: Bezdán Má­ria. A/5 form., 392 old., 129 ábra, 40 irod. A könyv ki­adását támogatta: a Közlekedési-, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, és a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara). A műszaki hidrológia könyv első kötete a tárgykör elméleti alapját, a víz földi körforgásának folyamatát, azaz az általános hidrológiát tárgyalta. A mostani, má­sodik kötet a műszaki hidrológia gyakorlati alkalmazá­sának az alapját, a víz földi körforgása numerikus adata­inak a megfigyelését, azaz a vízrajzi tevékenységet is­merteti. A víz földi körforgásának az emberiség és a környe­zet szempontjából legfontosabb folyamatát, a vízfolyási vízjárását a patakok és folyók medrében folyó vízmeny­nyiségek intenzitása, a vízfolyás egyes szelvényein egy másodperc alatt átfolyó vízmennyiségek jellemzik. Az ezekre vonatkozó adatok összessége, azoknak értékelése egyben a műszaki hidrológiának a lényege: a vízgaz­dálkodási művek méretezésének, üzemeltetésének az alapja. A könyv ismerteti a természetes vízfolyások kü­lönböző nagyságrendű vízhozamai pontos mérésének módszereit. E mérések megvalósításának nehézségei miatt rendszerint a könnyebben végrehajtható, automa­tizálható és távközlésre is alkalmas vízállás észlelések jelentősége növekszik meg, amelyek nyomán a vízho­zamok idősora a vízállások idősorából transzformálható. Ennek megoldását - a vízhozamgörbe megszerkesztésé­nek módjait - a jelen, II. kötet legfontosabb anyagaként mutatja be A II. kötet bemutatja a megszerkesztett vízhozam-i­dősoroknak a vízgazdálkodási feladatok meghatározásá­hoz szükséges feldolgozási módszerét is. A természetes vízfolyások vízjárását a csapadékok járásának szíohasz­tikus folyamata generálja. E folyamatot a vízgyűjtő és a meder topográfiai viszonyai, a száraz időszakokban is vízhozamokat szolgáltató források, a mederbe szivárgó vizek mennyiségét meghatározó vízföldtani folyamatok szabályozzák. A vízfolyások vízjárásnak ezen struktu­rált sztohasztikus folyamatát tehát különleges, valószí­nűség-elméleti módszerrel, a matematikai statisztika hidrológiára fejlesztett „crossing" (metszék) módszeré­vel kell elemezni, amelyet a jelen, II. kötet szintén rész­letesen ismertet. A könyv az I. kötet számozását folytatva tulajdonkép­pen a teljes tankönyv tárgykörének 4. részét, a felszíni lefolyás kérdéseit részletezi. Ezen belül tárgyalja: a víz­folyások vízhozamát és annak mérését, a vízhozamok /'­döbeli változásának követéstét, a vízfolyások vízjárását, a vízjárás területi alakulásának a vizsgálatát, a vízfolyá­sok vízjárásának időbeli alakulását. Mellékletként be­mutatja a hidrológiai adatok nyilvántartásához szüksé­ges, és rendszeresített törzskönyv mintáját is. A Műszaki hidrológia II. kötete nemcsak újszerű tár­gyalásmódot alkalmazott, hanem tartalmában is igyeke­zett követni a hazai és külföldi kutatásoknak a hidroló­giai szakirodalomban található legújabb megállapításait. Itt az ismertetés szerzője rögtön saját Tisza-kutatásainak bemutatására utalhat: a már száz éve ismert árvízi hu­rokgörbe elméletének általa 1984-ben közzétett kiegé­szítésére: a befogadó, vagy a mellékfolyók hatása miatt előálló, a természetes duzzasztások, vagy vízszín süly­lyesztések okozta fordított árvízi hurokgörbe kialakulá­sának ismertetésére. Ugyancsak bemutatja a könyv a Sa­lamin Pál által bevezetett, és inverz feladatának megol­dásában az ismertetés szerzője által tovább fejlesztett duzzasztási vízszínvonal meghatározási eljárást, amely­nek nyomán további összefüggések is adódtak a Tiszán felfelé haladó tetőzési hullámok vízhozamának alakulá­sára. Lényeges a könyv szerzője által - a Hidrológiai Köz­löny 1997. évi 3-4. számában is - közölt ábra-sorozat, a­melyből a vízállások idősorának trend-vizsgálata alap­ján belátható, hogy a folyó-szabályozás, a folyó-csator­názás, illetőleg az árvízvédelmi töltés-építés a Rajnán, a Dunán, vagy akár a Tiszán is süllyedő irányzatot ered­ményez a vízállásokban, ami a mederben lejátszódó mé­ly ülési folyamatot igazolja. Ugyancsak értékes a Szerző előzetesen ifj. Goda Lászlóval közös tanulmányban köz­readott módszerének ismertetése a statisztikai egyönte­tűség-vizsgálatokban a legkedvezőbb, vagy a legkedve­zőtlenebb eredményre vezető évcsoportok megállapítá­sára. A bonyolult sztohasztikai folyamatok vizsgálatára a szerző a Cramér-Leadbetter féle crossing (metszék) módszert mutatja be. Az ebben meghatározható feltéte­les valószínűségi változók sorozata a vízjárás műszaki jellemzésére kiválóan alkalmas mutatók együttese. Ma­guk a metszékek szintjüktől függően vagy az árvízve­szély szintjét - pl. az anyameder vízszállítására jellemző vízhozamot, vagy az árvízvédelmi töltést fenyegető szin­teket -jelzik, vagy alacsonyabb szintek esetén a kielégí­tendő vízigényt mutatják. Ennek megfelelően a metszé­kek száma az árhullámoknak, illetve a vízhiányos idő­szakoknak a számát jelöli. A matematikailag egzakt metszék módszernek a hidrológiába történt bevezetése ­amely más elnevezéseket használva eddig sem volt ide­gen a hidrológia ismertebb eljárásaitól - magának a módszernek is jelentős fejlesztéséhez vezetett. A tankönyv II. kötetének megjelenése a szakemberek és az egyetemi hallgatók számára ugyanolyan fontos és örvendetes esemény, mint az I. kötetnek kb. egy évvel korábbi megjelenése. Ismét elismeréssel illethetjük a szerző, és az ő munkáját eredményesen elősegítő szer­kesztő tevékenységét, számítva arra, hogy a III. kötet is, amellyel lezáródik a sorozat, nemsokára szintén megje­lenhet. Dr. Vágás István

Next

/
Thumbnails
Contents