Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

96 A Börzsöny-hegység Bernecei-patakjának trichoptera lárva-együttesei Sciuuera Dcncs (egyetemi hallgató) Kiss Ottó Janus ramiuiiius Tudományegyetem, Esztcrházy Károly Tanárképző Főiskola, Pécs, Állattani Tanszék, Eger Bevezetés A természetvédelem egyik feladata vizeink élő és élettelen elemeinek, ökológiai rendszereinek lóként antropogén eredetű szennyeződésektől való védelme, tulajdonképpen a vízi természeti környezet megóvása, valamint fenntartása. Ez utóbbi megvalósításához elengedhetetlen követelmény a vízminőség meghatározása. A feladat elvégzésé íz különösen alkalmasak a vízi élővilág táplálékláncában oly fontos Trichoptcrák. E bentikus, helyhez kötött életmódú állatok indikálorhalása - a vízkémiai mérésekkel ellentétben - nem csupán a pillanatnyi vízminőséget, hanem életciklusukból a begyűjtés előtti időszakot is jellemezhetjük. Anyag cs módszer A vizsgált terület a Kemence-patak és az Ipoly völgye állal közrezárt Északi-Börzsöny. Az itt kelet-nyugati irányban lefutó Nagy völgyben találjuk a Bernccci-patakot (/. ábra). A terülclről a szakirodalom csupán 10 faj 44 egyedét mulatja be (Nógrádi, U. S. - Uherkovich A. 1988; Uherkovich, Á. - Nógrádi, S. 199-1.) A vizsgált terüld (ül, 132, 113, 134, 115 gyűjtőhelyek) A csermely Trichoptera lárváinak megismerésére 5 gyűjtőhelyei jelöltünk ki. A begyűjtést 1994. június 04lől 1994. október 22-ig (06.04., 07.05., 07.26., 08.29., 10.01,, 10.21.) végeztük a következők szerint: A vizsgált patakszakaszon a különböző szubszlrál-mozaikok figyelembevételével (Macan 1859, Kamler cs Riedel 1960) 8 helyen helyeztük el 0.25 ni

2 területű kvadrálunkat, melynek végérc hálót szereltünk az esetlegesen elsodródó példányok begyűjtésére. Eredmények cs megvitatásuk Az eredményeket az 1. táblázat mulatja. 1. táblázat A Trichoptera lárvák egyedszáma a különböző gyűjtőhelyeken Gyűjtőhelyek a B B B B £ UliyacojililUdae 1. Khyncophila fasciata Hagen 1X59 2 1 2 5 llydropsyclilüae 2. 1 lydropsyclic saxonica Mc Lachlan 1884 4 10 4 7 25 3. Hydropsychc instabilis Curtis 1834 1 3 3 4 11 4. Hydropsychc pcllucidula Curtis 1834 1 2 2 5 5. Hydropsychc bu\b\fcr» Mc Laclitan 1884 4 4 6. 1 lydropsyclic conluhcmalis Mc Lachlan 1865 7 7 7. Hydropsychc fluviccps Curtis 1834 1 1 l'ulycenlropodldae 8. Plcctrocneinia conspcrsa Curlis 1834 1 1 9. Cymus triniaculalus Curtis 1834 3 1 1 5 Umncpliilidae 10. Halesus digilalus Schrank 1781 16 54 43 32 2 14 11. Halesus tessclatus Kamhur 1842 9 36 27 22 4 98 12. Potiunophylax nigricornis l'iciet 1834 32 21 14 39 5 11 13. Chacloplcryx fusca Braucr 1857 1 1 14. Annbolia lurcatn llrauer 1857 4 4 15. Microplcrna uyclcrobia Mc/,acMa>i 1875 2 2 Goeildae 16. Goera pilosa Fabricius 1775 2 2 17. Silopallipcs Fabricius 1781 1 3 1 5 A Trichoptera fauna legdominánsabb képviselője a Halesus digilalus Schrank 1781. A faj ökológiai igényére jellemző, hogy mcglalálja életfeltételeit mind a gyorsan áramló palakokban, mind a folyókban vagy akár az állóvizekben is. A begyűjtött Trichoptera lárvák kvalitatív és kvantitatív előfordulási viszonyaiból metarithron régiót állapíthatunk meg, a lárvacsoporlok alapján a palak felsőbb szakaszokon (Bl) tiszta, lejjebb (B2, B3, B4) enyhén, a faluban (B5) azonban erősen szennyezeti. Tehát az aniropogén hatás (falu közelsége, erőteljes túrizmus) kimutatható. A lárvák begyűjtése során figyelemmel kísértük az eltérő aljzat típusokat: 1. Nagyobb köveken, azok oldalán talált fajok: Rhyacophila fasciala Hagen 1858, Hydropsychc saxonica Mc Lachlan 1884, Hydropsychc instabilis Curtis 1834, Hydropsychc bulbifcra Mc Lachlan 1884, Hydropsychc fluviccps Curtis 1834, Plcclrocncmia conspcrsa Curtis 1834, Halesus digitalus Schrank 1781, Polamophylax nigricornis Pictet 1834, Microplcrna nyeterobia Mc