Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

94 Különböző habitattípusokban előforduló szitakötő és vízipoloska fajok csoportosítása, előfordulási gyakoriságuk alapján Olajos Péter, Kiss Béla, Tóth Albert Kossuth Lajos Tudományegyetem Ökológiai Tanszéke, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Bevezetés A szitakötőlárvák számára - a táplálékszerzés módjából és a ragadozók elkerülésének szükségességéből fakadóan - nagy jelentőségű a megfelelő álcázás, rejtőzködés. Ennek elérésére többféle stratégiát használnak: vannak aljzaton (itt: mederfenéken) élők (pl Libellula spp.), vannak az aljzatban élő, magukat abba beásó fajok (mint pl. a folyami szitakötők Gomphidae), és vannak a növényzeten, törmeléken élők (ilyen a fajok nagy többsége). Egyetlen hínártípushoz való szoros kötődést eddig kizárólag azAeshna viridis (Eversmann, 1836) esetében figyeltek meg. a faj lárvája csak kolokánon él. A kolokánost ugyanakkor más fajok lárvái is szívesen választják tartózkodási helyül, például az Anaciaeshna isosceles (Müller, 1767). Az aquatikus vízipoloskák egyes csoportjai ragadozó életmódot folytatnak. Néhány faj rejtőzködő, "lesből támadó" stratégiát alkalmaz, mint a Ranalra lineáris (Linné, 1758), és vannak jól úszó, zsákmányukat üldöző fajok, ilyen például a Naucoris cimicoides (Linné, 1758). A Corixidae család fajai - más vízipoloskáktól eltérően - mindenevőkre, ragadozókra, algafogyasztókra és detritofágokra oszthatók (Bakonyi 1978; Jansson és Scudder 1972, in Savage 1989). A fajok nagy része a növényzet, illetve a törmelék között él, néhány faj planktonikus életmódot (Micronecta spp.) folytat. Mindezek ismeretében arra voltunk kíváncsiak, hogy válogatnak-c a fajok a hínárállományok között? Ragaszkodnak-e a szitakötőlárvák és a vízipoloskák egy adott hínártípushoz (habitathoz), és van-e hasonlóság a két állatcsoport habitatprcferenciája között? Előfordulási gyakoriságaik alapján vannak-c hasonló viselkedésű csoportjaik? Anyag és módszer A kérdések megválaszolására az ország 34 víztcréből 148 mintát vettünk; mintavételi helyeink többsége sekély, hínárnövényzetben gazdag síkvidéki állóvíz volt. Minden gyűjtőhelyen arra törekedtünk, hogy a víztérben fellelhető összes hínárállományból és formációból vegyünk mintákat. A gyűjtési időszak az 1994-es év teljes vegetáció periódusát felölelte. A gyűjtéshez kotróhálót használtunk. A vízből kiemelt hínártömegből vagy törmelékből az állatokat csipesszel, kézzel válogattuk ki (egyelés), majd 70 % V/V -os etil-alkoholban tartósítottuk. A határozáshoz sztereomikroszkópot használtunk. A fajok meghatározása Soós (1963) és Jansson (1986), illetve Dreyer és Franké (1987) kulcsai alapján történt. Értékelő munkánk során olyan fajokkal dolgoztunk, amelyek viszonylag gyakoriak, jól foghatók, így megfelelő mennyiségű adat állt róluk rendelkezésünkre. A szitakötő fajok vizsgálatánál csak a gyűjthetőségük időszakából származó mintákat vettük figyelembe (Dévai Gy. 1976c). A tanulmányozhatóság és összehasonlíthatóság kedvéért a habitatokat csoportokba soroltuk. A habitat fogalommal (vö. Dévai Gy. ct al. 1996) a vizsgált állat (szitakötőlárva, vízipoloska) tartózkodási helyét jelöltük, vagyis a víztcrckbcn előforduló különféle hínárállományokat, illetve egyéb formációkat, amelyekben az állatok megtalálhatók. A tipizálás során a növénytársulástani felosztást (Felföldy L. 1990; Simon T. 1990) vettük alapul, de attól eltérve, más szempontokat is figyelembe véve - legfőképpen a küllcmi megjelenés szerint - csoportosítottuk a habitatokat (1. táblázat). 1. táblázat. A vizsgált szitakötő- és vízipoloska-habitatok tipizálása az állományalkotó növényfaj, és a küllemi megjelenés alapján Habital-típus Domináns növényfaj vagy egyéb jellegzetesség Kolokános (K) Slralioles aloides Széles levelű alámerült hínárállományok (P) "Széles levelű" békaszőlő-fajok: P. perfoliatus, P. erispus, P. nodosus, P. lucens, P. gramweus Szálas levelű alámerüli hínárállományok (M) Mynophyllum. Ceralophyllum. Batrachium spp. ill a keskeny, szálas levelű békaszölöfajok: P pectinatus Vízitök tipusú állományok (V) Nuphar lutea, Nymphaea alba, Nymhoides peltata, Polygonum amphybium, Potamogeton natans Sulymos (S) Trapa natans Mocsári növényzet (N) Phragmites australis, Typha, Glyceria, Schoenoplectus, Spargamum spp. Törmelék (T) A vízi- és mocsári növények elhalt részei, a partról a vízbe lógó növényi részek, a víz al kertit (elárasztott) nem-vízinövények Aljzat (A) Mindenféle aljzat (mederfenék), tekintet nélkül annak minőségére A gyűjtési eredmények feldolgozására saját értékelő eljárást dolgoztunk ki. Az előfordulási gyakoriság adatokat emellett többváltozós statisztikai módszerekkel is clcmeztük. A hasonló viselkedésű fajokat rangkorrelációs mátrix alapján végzett fokomponens analízissel (PCA) csoportosítottuk, majd a faktorsúlyokat négyzetes euklideszi távolsággal és Ward-módszerrel clustereztük. A számításokat SPSS PC+ programcsomaggal végeztük. Eredmények és megvitatásuk A két élőlénycsoport habitatpreferenciáját a 2. táblázatban megadott százalékos értékekkel jellemeztük. A sulymost (S) egyetlen vizsgált faj sem választja szívesen tartózkodási helyéül. A vízitök típusba (V) tartozó állományokra is hasonló eredményeket kaptunk, bár az állatok jobban kedvelik az előzőnél. Az állatok legkedveltebb tartózkodási helyei a különböző törmelékformációk (T). Ennek oka valószínűleg az, hogy ezekben - az in-